A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
INTERJÚ valami ó-francia vagy közép-francia nyelvet imitáljanak.. — A Balassi-strófa hogy jön ki franciául? — Egy kicsit megforgatva, mert végeredményben egy francia verselési hagyományra építve lehetett csak megközelíteni. De szerintem a Balassi-strófát csak magyarul lehet élvezni... Egy-egy beszélgetés szünetében zenészek vették birtokba a színpadot: Fellegi Ádám zongorázott, nem sokkal később a Muzsikás Együttes lépett színpadra, a zenekarból ifj. Csoóri Sándor üdvözölt bennünket, miközben az idősebb, a Püski Kiadó sátránál dedikált. Apropó, a mi íróink, költőink a Madách, illetve Kalligram Kiadó sátránál dedikáltak: Gál Sándornak két kötete is feküdt az asztalon. A dedikálok közt volt Cselényi László, Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Duba Gyula és két politikus toliforgatónk Csáky Pál, valamint Duray Miklós. A Kalligram sátránál Győry Attila beállt a pult mögé könyvárusnak, a saját kötetét is árulta: biztattuk, hogy a szlovákiai magyar írók közül ő vezet a listán, a legtöbb kötete fogyott el. A Kalligram sátránál dedikált Trugly Sándor is, róla elmondhatjuk, hogy a könyvnap legszebb kötetét tartotta kezében: a remek papírra nyomott, kitűnő felvételekkel illusztrált kötet a régmúltat idézi. Reméljük a honi könyvpiacon hozzáférhető áron kerül forgalomba... Egy pillanatra megállítottuk Vámos Miklóst, aki állandóan mozgásban volt, szervezett és irányított: — Milyen szerepet vállalt a könyvhét szervezésében? — A műsor koncepcióját találtam ki, de mindennap más és más szervez eme gondolat alapján, én a vasárnapot szervezem majd. — Mit tett az idei könyvhétre az olvasók asztalára? — Egy könyvem jelent meg Ha én Bródy volnék címmel, amely portré Bródy János zeneszerzőről. — A szlovákiai olvasók emlékeznek még Vámos Miklós könyvére, amelynek címe Zenga zének, egy érzékeny kisfiúról szól. Mikorra olvashatunk hozzá hasonló sikeres könyvet Vámos Miklóstól? — A következő könyvhéten... Találkoztam a könyvhéten egy ifjú erdélyi magyar íróval—költővel, akinek még sem verse, sem prózai műve nem jelent meg nyomtatásban. Pedig írt színművet is, élettörténeti regényt életéből és arról az útról, amelyet Párizsig tett meg gyalog 1989-ben, a magyar szabadságharc évfordulóján. Talán egy más alkalommal majd szólunk Okos Mártonról, a kalotaszegi, pontosabban kalotaszentkirályi illetőségű, erdélyi magyar íróról. Végezetül a könyvhét a közismert anyagi és egyéb nehézségek közepette is ünnepélyes, a könyv, az írók és az olvasók ünnepe volt, az irodalomkedvelő emberek találkozója, ami az irodalom iránti kiapadhatatlan igényt bizonyította. Motesiky Árpád Főszerepben Zsélyi Katalin a drámapedagógiáról és a gyermekszínjátszásról Az idei Duna Menti Tavaszon felvonuló produkciók után a szakemberek és a pedagógusok egybehangzón leszögezték: mind a színjátszó csoportok, mind a bábosok munkájában érezni lehetett a drámapedagógiai módszerekkel dolgozó fiatal pedagógusok munkáját. Ezek egyike Zsélyi Katalin, a gutái Nagy boldogasszony Gimnázium Rizsegő együttesének rendezője, aki már harmadik éve drámapedagógiát tanul a Budapesti Színművészeti Főiskolán. — Még mielőtt a drámapedagógiáról és a gyermckszín játszásról beszélnénk, érdekelne, hogyan és miért kapta a színjátszó csoport a Rizsegő nevet? — A legelején, amikor még alakulóban volt a csoport és a gyerekek túl sokat mozogtak, hancúroztak, mindig mondogattam nekik: ne rizsegjetek folyton. A gyerekek értették, mit jelent az a szó, hogy "rizsegés", de mint mondták, még soha nem hallották. Ez engem nagyon meglepett. Én ezt a szót otthonról hoztam, és kicsit csodálkoztam azon, hogy más vidékeken nem használják. A rizsegésből pedig fokozatosan kialakult a Rizsegő. A gyerekekkel abban egyeztünk meg, hogy amíg jobb nevet nem találunk a csoportnak, addig ezt a nevet viseli. — Ha jól tudom, te vagy az egyedüli szlovákiai magyar, aki drámapedagógiát tanul Budapesten. Honnan jött az ötlet, hogy éppen ezzel foglalkozz? — Néhány évyel ezelőtt a Jókai Napokon részt vettem egy drámapedagógiai foglalkozáson, melyet Gabnai Katalin tartott. Nagyon megtetszett a foglalkozáson uralkodó hangulat, fantáziát láttam benne. Ezek készségfejlesztési gyakorlatok voltak. Ezt követően aztán egy ismerősöm kölcsön adott nekem egy Gabnai Katalin könyvet, majd én is "halászni" kezdtem a drámapedagógiai irodalmat, š egyre intenzívebben kezdtem foglalkozni a drámapedagógiával. Amikor tudomást szereztem róla, hogy a Budapesti Színművészeti Főiskolán indul egy ilyen szak, azonnal jelentkeztem. — Miről szól a drámapedagógia? — Sok mindenről. Ezt nem lehet sem egy, A sétatéren, ahol nagy a jövés-menés, s kisebb csoportokba verődnek az emberek, furcsa öregasszony álldogál, s műbőrszatyort szorongat. Jobbra-balra tekinget, nyakát nyújtogatja, szeme zavartan követi a járókelőket, sétálgató fiatalokat. A járókelők nem törődnek vele, ám ő megszólít egy középkorú nőt, és magyaráz valamit. Most már többen köréje gyűlnek, hallgatják az öregasszony zavaros beszédét, amelyet gesztikulálva ad elő. Az derül ki, hogy sehogyan sem jut az eszébe, hol lakik. Indulna haza, de nem tudja merre, hová. A köréje gyűlő emberek hol mosolyognak, hol sopánkodnak, s azt kérdezik, van-e nála valamilyen igazolvány vagy levél. De ó nemet int a fejével. Ahogy folyik a disputa, odasodródik egy negyvenévesnek látszó, sovány asszony, s egyszerre felkiált: — Jolán néni! Mi baja, Jolán néni? Az emberek kíváncsian tekintenek rá. — A szomszédban lakik, a fia családjával, jól ismerem. Az a helyzet, hogy már nem beszámítható, sok mindent elfelejt. — Amnézia — mondja az egyik ember. a gyermek sem száz mondatban megfogalmazni. A lényege az, hogy a gyermek énjét nem elnyomni, hanem fejleszteni, csiszolgatni kell. A drámapedagógia azt is jelenti, hogyan kell a színjátszást, mint eszközt felhasználni a tudás és a készségek elsajátításában. Sok helyütt felhasználják a drámapedagógiai módszereket, például van, aki fizikát oktat ezzel a módszerrel, mások a szellemileg fogyatékos gyermekek nevelésénél, oktatásánál alkalmazzák. — Milyenek a drámapedagógiai módszerek? — E módszerek lényegében a játékon alapulnak. Céltudatos, készségfejlesztő játékok ezek a tapintás, a látás érzékletesebbé tételére, a beszédkészség javítására, a képzelőerő fejlesztésére. Különböző játékok vannak a gyermekek problémamegoldó készségének fejlesztésére. — Mi a véleményed a szlovákiai magyar gyermekszínjátszásról? — Szerintem rengeteg lelkes pedagógus kell, és akkor nagyon jó lesz. Az idei Duna Menti Tavaszon sok jó produkciót láthattunk. Olyanokat is, amelyekbe ha nem is tudatosan, de beleépítették a drámapedagógiát. Úgy érzem, ezekkel a módszerekkel fokozatosan el lehet érni, hogy a gyermekszínjátszók és a bábosok olyan előadásokat vigyenek színre, melyek valóban művészi értéket hordoznak magukban. Kamoncza Márta Fotó: Prikler — Rendőrt kéne hívni — teszi hozzá a másik. — Minek — folytatja a sovány asszony. — Én haza viszem, éppen indulok hazafelé. Az öregasszony nézi a soványát, de nem szól. Az meg belekarol, és megindul vele a Mandeda irányába. Egy pocakos férfi utánuk kiált. — Mondja, mondja már, hol laknak? A sovány nő visszaint. A közelben, a Duna utca végében. Az emberek még utánuk bámulnak néhány másodpercig, aztán továbbmennek. Én is indulok a Prior felé... Jó félóra múlva jövök vissza, a villamosmegállóhoz. A téren kisebb csoport közepén az öregasszony magyarázza, nem tud hazamenni, mert elfelejtette az utca nevét, ahol lakik. Szerencsétlenül nyújtogatja jobbra-balra a nyakát, segítségre vár. Ugyanazt kérdezgetik tőle az emberek, mint az előbb. — Nincs nálam igazolvány — motyogja az öregasszony. A táska sincs már nála. Biztosan a "segítőkész szomszédasszonya" fújta meg. Manapság ez a szokás. D. Gy. A HÉT 13 Tétova öregasszony
