A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-08 / 28. szám
HÍRMONDÓ Fényképezőgéppel a szülőföldön Tóthpál Gyulát gyakran látni mostanában a Bodrogközben — Királyhelmecen és környékén — fényképezőgépekkel felszerelkezve. Erre Bók Zoltán, a királyhelmeci Mécs László könyvesbolt vezetője is felfigyelt, és nemrégiben találkozóra invitálta a művészetkedvelő és -pártoló környékbelieket a fotóművésszel. Ezen a bensőséges hangulatú találkozón Hajdók Géza tanár úr is részt vett, aki annak idején a királyhelmeci—perbenyiki magyar gimnáziumban Tóthpál Gyula magyar- és történelemtanára volt. A tanár úr üdvözlő beszédében egyebek között a következőket mondta: "Tóthpál Gyula, Perbenyik és a Bodrogköz fia a fényképezést művészetté fejlesztette azáltal, hogy el tudja lesni az emberi lélek azon rezdüléseit, amelyek ritkán jutnak kifejezésre. Képeiről az életszeretet sugárzik." Az alkalmat kihasználva néhány kérdést tettem fel Tóthpál Gyulának. — Az utóbbi időben sűrűn megfordul a szülőföldjén. Miért? — Részt vettem a bodrogközi magyar gimnázium 40. jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen és banketten. Megható volt találkozni egykori tanáraimmal és volt diáktársaimmal. Ezen a könyvesbolti találkozón is elmondtam, hogy régi vágyam a szülőföldemről, a Bodrogközről és az Ung-vidékről egy színes fotóalbumot kiadni, a Csallóköz című könyvemnek az ikerpárját. Tervemet elmondtam Pásztor István polgármesternek és Ivanega Iván mérnöknek is, akik ezt nagyon jónak tartották, és a támogatásukról biztosítottak. Tehát ez az oka annak, hogy többször leszek idehaza rövidebb-hoszszabb ideig, és az Ung-vidéken is készíteni fogom a fotókat a készülő publikációhoz. — Mit szeretne a könyvben bemutatni ? — Nem tagadom, hogy a Csallóközről készült könyvem kapcsán nem kevés tapasztalatra tettem szert, s remélem, hogy a Bodrogközről és az Ung-vidékről készülő könyvem legalább olyan szinvonalú lesz, mint a Csallóköz (8000 példány egy hét alatt elfogyott), sőt még jobb! Szeretném benne bemutatni az említett vidékek természeti szépségeit, történelmi múltú emlékhelyeit, szorgos-dolgos embereinek az életét és mindazt, amit úgy érzek, hogy a jövő generációnak képben megfogalmazva át kell mentenem. — Mikorra várható a könyv megjelenése? — Mindig, amikor sikerült hazalátogatnom, abban a reményben készítettem a képeket, hogy majd egyszer könyv lesz belőlük. Úgy látom, hogy ennek most már nincs nagyobb akadálya. Nagyon jó lenne, ha akadna néhány támogató, illetve alapítvány, akitől, illetve amelytől anyagi támogatást is kapnék. Szeretném, ha 1996-ban a bodrogköziek és az Ung-vidékiek asztalára kerülne ez a kiadvány. Borsos Kery Fotó: Hogya Zoltán IRODALMI DÍJAK Némiképp megnyugtató érzés, hogy ezekben a pénzínséges időkben is futja még díjakra és kitüntetésekre. Ezért valóban örültünk a hírnek: az idén is átadják a Szlovák Irodalmi Alap (becenevén: Litfond) irodalmi és nívódíjait, amelyekkel mindig az előző esztendő legjelentősebbnek minősített könyveit és szerzőit jutalmazzák. Június 14-ón a szlovákiai írószervezetek pozsonyi székházá'ban a szlovák írók mellett négy szlovákiai magyar tollforgató is átvehette a díjjal járó — viszonylag szerénynek mondható — összeget és emléklapot. A Duba Gyula, Grendel Lajos és Szeberényl Zoltán összetételű bíráló bizottság a szlovákiai magyar kiadók által beterjesztett 14 mű közül Fülöp Antal: Piszkos ember című regényét találta méltónak a Madách Imre-díjra. Fülöp regénye, mint a díjátadáson is elhangzott, egy kisvárosi környezetben élő munkásember hétköznapjainak drámai képét vetíti elénk a modern próza sajátos eszközeivel, amelyekkel a korábban novellistaként ismert szerző szinte meghökkenő atmoszférát tudott teremteni. Fülöp nem kevés iróniával, mégis mindvégig rokonszenwel kíséri hősét, akinek a harca egyébként kezdettől fogva vesztésre áll, s amikor a regény végére érünk, örökre távozik körünkből — az önként vállalt halál tesz pontot megpróbáltatásokkal teli élete után. A bizottság további három szerzőt és művet nívódíjra javasolt, ezek közül Bereck József: Végső visszaszámlálás c. kötete novellákat tartalmaz, Kulcsár Ferenc: Mindig, illetve Z. Németh István: Könnyűnek hitt ébredés c. kötete pedig versgyűjtemény. Korábban rendszeresen odaítélték a fordítói Madách-díjat is, a múlt évi termésből azonban kiadóink, úgy tűnik, egyet sem találtak érdemesnek erre a díjra (vagy nem is volt mit beterjeszteni?), mert nem érkezett javaslat a bizottsághoz, amely így a díjat nem is ítélte oda. Ugyanakkor az is elgondolkodtató, hogy a nem szépirodalmi jellegű műveknek nincs is esélyük semmiféle díjra, mert a Litfond illetékesei a nemzeti kisebbségek esetében efféle könyvekkel nem is számolnak. Többen is úgy vélik, talán a kiadók alapíthatnának valamilyen közös díjat, amelyet bármilyen jellegű munka szerzője megkaphatna, de külön kellene értékelni az illusztrátorok igyekezetét és a könyvek külalakját is.-lamér-Tóthpál Gyula volt tanárának, Hajdók Gézának átadja az Elementáris szimmetria című kiállításának dedikált katalógusát A HÉT 9