A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-23 / 39. szám
HÉTLÁTOGATÓBAN Egy küszködő "mostohagyerek" VIZIT A KOMÁROMI KÓRHÁZBAN Beteg az egészségügyünk — e kijelentés napjainkban már szinte közhelynek számít, ám sajnos, igaz! Gondoljunk csak a "krónikus" adósok sorát szaporító, a csőd szélén vegetáló egészségügyi intézményekre, azok korszerűtlen műszaki felszereltségére, a betegek hiányos egészségügyi ellátására, és tovább sorolhatnám az egyre szaporodó gondokat. Azonban voltak és vannak kórházak, amelyek vezetői időnként mélyebbre nyúlhattak(-nak) a "közös" mézescsuporba, míg mások előtt csak hébehóba elhúzták(-zák) a mézesmadzagot, azután (főként délen?) a helyzet marad(t) változatlan... Nos, a komáromi kórház az utóbbiak közé tartozik. Dr. VIOLA PÁL ideggyógyász főorvossal folytatott beszélgetésem során többek között e tarthatatlan helyzettel kapcsolatos "miértekre" kerestem a választ. Azért éppen a közelmúltban Polgármesteri Díjjal kitüntetett doktor úr véleményét kértem ki, mert ő — az említett díj adományozói és páciensei szerint is — a hivatása magaslatán áll, és évek óta a komáromi kórház felvirágoztatásáért munkálkodik. — Főorvos úr, ön szerint milyen volt a Komáromi járás lakosságának egészségügyi ellátása a '89-es társadalmi változások előtt? — Már az előző rendszerben is sokat fáradoztunk annak érdekében, hogy kórházunk műszaki felszereltsége és további működési feltételei elérjék a szlovákiai átlagszintet. Ez az intézmény "mostohagyereknek" számított, ami járásunk déli fekvésével és bizonyos funkcionáriusi mulasztásokkal is indokolható. Egyes funkcionáriusok nem tartottákfják) szívügyüknek a betegek érdekeit — az egészségügyi ellátás javítását. Például az osztályunkon is kénytelenek voltunk megsérteni a különféle higiéniai előírásokat, ugyanis helyhiány miatt összezsúfoltuk a betegeket a kis szobákban, hiányzott a kiszolgáló egység, a vészkijárat, a hordágyak szállításához létfontosságú lift stb. Egy kollégámmal úgy próbáltunk javítani ezen az áldatlan állapoton, hogy felkerestük a CSKP JB első titkárát. A helyzetünk ecsetelése után megkértük őt, hagyja jóvá, hogy gyűjtést szervezzünk osztályunk korszerűsítése céljából. Hiszen a tőlünk fejlettebb országokban is nyitottak nyilvános bankszámlákat hasonló célokból. Ám ő mégis szégyenletes dolognak tartotta volna "koldulni" a lakosságtól, ezért elküldött minket a jnb elnökéhez, aki elvetette a javaslatunkat, és inkább "talált" anyagiakat a modernizációra. Az átépítés 1991-ben fejeződött be, és azóta részben javultak a munkafeltételeink. — A társadalmi-politikai változásokkal párhuzamosan milyen irányban változtak az önök anyagi, illetve műszaki feltételei? — Sajnos, pozitív irányú változás nehezen várható el a jelenlegi gazdasági viszonyok között, amelyektől jelentős mértékben függ az egészségügy helyzete is. Még mindig a több mint három évtizede elfogadott egészségügyi törvény érvényes. Bár a közelmúltban próbáltak elfogadtatni egy új törvényt, de ez — néhány DSZM-es képviselő tartózkodása miatt — meghiúsult. Anyagi tekintetben romlott az egészségügy helyzete — drágultak a műszerek, a gyógyszerek, elértéktelenedett a pénz... De az évi költségvetésünk változatlan — míg Csehországban 70 milliárd, addig Szlovákiában csak kb. 14 milliárd korona! Mivel sok kórház a csőd szélén áll, tetemes összegekkel tartozik a gyógyszeriparnak és egyéb szállítóknak, ezért fennáll egyes kórházak privatizálásának a veszélye. Hiszen a magánkórházakban csak a jól szituált betegek ellátása lenne biztosított, ám milyen sors várna a többi betegre? Továbbá: a magángyógyszertárak megnyitása után javult ugyan a gyógyszerellátás, de például eltűntek a patikákból a hazai gyártmányú (a külföldieknél olcsóbb!), jól bevált gyógyszerek... A Nemzeti Biztosító képtelen kifizetni az intézetek tartozásait a gyógyszeriparnak (ami jelenleg kb. 15—16 millió koronára rúg), mert bár a munkaképes lakosság rendszeresen fizeti az egészségügyi biztosítást, de az állam nem fizet kellőképpen a gyermekek, diákok, rokkantak, nyugdíjasok helyett... Az 1992-ben meggondolatlanul bevezetett ún. pontrendszert a nyáron leállították, a szükséges anyagi fedezet hiányában. Mivel kórházunk műszaki felszereltsége hiányos, ezért komoly gondot jelenthet az a folyamat, ha a betegeink más járásokban fogják igényelni az orvosi ellátásukat. Ugyanis ez esetben a mi járási biztosítónk által beszedett összeg nem a mi egészségügyünk fellendülését fogja szolgálni, hanem a más járásokét, és így leépülhet járásunk egészségügye. Ennek megakadályozása érdekében szponzoroktól kérünk és időnként kapunk is (például a gázgyár, a villanytelep, az állami hitelbank, a szlovák állami takarékpénztár... igazgatóságától, akiknek ezúton is köszönetünket fejezzük ki) anyagiakat a korszerűsítésre... A kedvezőtlen bérezés miatt sok dolgozónk választ más munkaterületet. Bár országos viszonylatban 20—25 százalékos béremelést terveznek az egészségügyben, ez még mindig nem arányos az inflációval... és még ehhez sincs meg a kellő pénzügyi fedezet. Az osztályunkon dolgozó kevés orvos — a megfeszített munkatempó ellenére is — igyekszik minél többet foglalkozni egy-egy beteggel, hiszen többségük a fizikai panaszok enyhítésén kívül lelki segélyre is szorul. Hiszek a jó szó gyógyító erejében, ugyanakkor nagyon odafigyelünk, hogy pácienseink valós panaszokkal keresnek-e fel minket, vagy csak egy rendszeres pénzforrás — a rokkantsági járadék megszerzése-e a céljuk... — Tudomásom szerint MEDICOOP néven egyesület is alakult a járásbeli egészségügy helyzetének javítása céljából, és egy számítógépes tomográf (CT) megvásárlásához gyűjtést szerveztek. E téren milyenek a kilátásaik? — Elöljáróban elmondom, hogy a több mint húszmillió koronába kerülő gép segítségével az emberi test bármely részét rétegekben, tehát a régi típusú röntgengépeknél sokkal pontosabban tudnánk kivizsgálni — például a daganatokat, bevérzéseket. Mivel európai viszonylatban járásunkban legmagasabb a rákos megbetegedések száma, ezért nálunk létkérdés egy CT működtetése! Rengeteg baleset is történik, ahol a megfelelő ellátás lényegesen függ egy CT-vizsgálattól. Ennek ellenére dr. Belohorská, hajdani miniszter asszony szerint a kórházunknak egyáltalán nincs szüksége CT-re, mivel már Dunaszerdahelyen és Érsekújváron rendelkeznek ezzel a géppel, és Galántán is tervezik a vásárlását. Igen ám, de így a betegeink csaknem két hónapig 6
