A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-16 / 38. szám
Múltidéző Taksony törekvései - az átalakuló társadalom Taksony nagyfejedelemmé választásával új korszak kezdődött a magyarság életében, de a fejedelemség külpolitikájában egészen biztos. Külpolitikájának alapja a szomszédokkal való béke volt. A nyugati határokat megerősítette egy esetleges német támadás ellen; még fejedelmi partvonalát is a Duna védettebb bal partján választotta meg, a jobb partra pedig a fejedelmi kíséret vezetőjét, Aport helyezte. Taksony védelmi politikáját szolgálta házassága is. Egy besenyő törzsfő lányát vette feleségül, ezzel biztosítani vélte a magyar szállásterületeket a besenyő támadás ellen. Feleségével költözött be Tonuzaba besenyő vezér népével nemcsak Taksony fejedelem és Géza herceg, hanem az egész harcos réteg előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a kalandozás még egy szélesebb keleteurópai összefogás keretében sem fizetődik ki. Az arkadiapoliszi vereség lélektani hatása kellett ahhoz, hogy az Árpádok végleg szakítsanak a hadjáratokkal mint a gazdagodás forrásával és a zsoldfizetés módjával, erre azonban már akkor került sor, amikor a fejedelemség megalapozta a békés uralkodás gazdasági előfeltételeit, és megtette az első lépéseket a keresztény hit felvételére. Taksony a belpolitikában is békére törekedett. Fiának, Gézának a keresz-Magyarországra. Taksony a beköltözött besenyőket javarészt a határvidékekre telepítette, pl. a Nyugat felől védő mosoni kapuhoz. Egyedül a Bizánci Császársággal romlott meg a viszony, amelynek következménye volt több kalandozó hadjárat indítása bizánci földre, elsősorban bolgár segítséggel. A 968-as portyának volt epizódja Botond vitéz híres párviadala a görög óriással. Az utolsó kalandozó hadjáratot maga Géza, a trónörökös szervezte nemzetközi összefogással. 970-ben orosz, bolgár, magyar, besenyő egyesült kelet-európai sereg támadott Bizáncra, de Arkadiapolisz mellett súlyos vereséget szenvedett. Ez az eset ténnyé vált Gyula családjából kért feleséget, Sarolt személyében, akit már kiskorában megkereszteltek. Árpád két élő dédunokájának, a Tarhostól származó, Bizáncot is megjárt Tormásnak a nyitrai hercegséget adta, testvérének, Zerindnek, Koppány apjának pedig a bihari hercegséget. A bizánci-magyar viszony ellenségesre fordulása eredményezte, hogy Taksony a kereszténység terjesztésének folytatására Rómától kért püspököt. A pápa egy Zacheus nevű papot szentelt fel a magyarok térítő püspökévé, s útnak indította Magyarország felé egy pápai bullával. Ottó császár azonban elfogatta az egész küldöttséget. Ezzel azt akarta elérni, hogy a magyarok egy általa küldött püspök révén épüljenek be a keresztény egyházszervezetbe. Ugyanezt elérte Ottó a csehek, a lengyelek esetében, s éppen ekkor Oroszföldre is küldött térítő püspököt, ez a küldetés azonban meghiúsult. A térítő munka igazi beindulása Géza korára maradt. A kereszténység felé való tájékozódással egyidejűleg a békés élet megvalósításának gazdasági előfeltételei is mindjobban megteremtődtek. A fejedelmi szolgálónépek szervezetének kibővítése után Taksony a távolsági kereskedelembe is bekapcsolta Magyarországot. 960-ban már magyarországi mohamedán-káliz, zsidó és „türk“ kereskedők jelentek meg a prágai vásáron, sőt megfordultak ezek a kereskedők a legnagyobb kelet-európai vásáron, a Duna-deltánál lévő Perejaszlavecben. A Magyarországon átmenő kereskedelem vámját, mégpedig tizedvámot a fejedelem szedette be izmaelitákkal. A szomszédokkal való béke a forgalom növekedését és a fejedelem kincstárának gazdagodását eredményezte. Ez viszont mindjobban lehetővé tette a fejedelem számára a katonai kíséret békés eszközökkel való fenntartását. Fiára, Gézára az évszázad utolsó harmadában ezeknek a folyamatoknak a fölgyorsítása és a központi fejedelmi hatalom kiterjesztése várt. Ez volt ugyanis a feudális magyar állam létrejöttének alapvető föltétele. KOVÁCS LÁSZLÓ KÉRDÉS: Hogyan próbált Taksony a besenyőkkel megbékülni? Mikor volt az utolsó kalandozó hadjárat?
