A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-16 / 38. szám
OTT JÁRTUNKHÉT Nótájuk már van, programjuk még nincs... Mire e sorok napvilágot látnak talán Mečiaréknak sikerül összehozniuk a választási programot is, mert Verebélyen még nem tudtak felmutatni semmit, csupán új nótájukat, választási "himnuszukat" dalolták el — a szépszámú közönségnek — a nagygyűlés kezdetén és végén... Talán kezdjük ott, hogy fotós barátom megsúgta: az egy órára meghirdetett gyűlés később kezdődik, fél kettőre jönnek majd Mečiarék. Barátom utasításához tartottam magam, komótosan indultam a találkozóra, amelyet a városka szívében fekvő, régi futballpályán (ma szabadtéri színpad) hirdettek meg. Röviddel a barátom által megadott idő után megjelent a pártvezér és kísérete. Ováció, rivalgás fogadta Vladimír Mečiart, s egy borgőzös hang túlharsogta a többit: "Vítaj Vlado, servus Vlado, ľúbime ťa! (Üdvözlünk Vlado, szervusz Vlado, szeretünk!). A pártfőnök egy pillantást vetett a hang irányába, de aztán gazdájáról nemtetszőleg lesiklott a szeme, inkább az imént kapott virágcsokrot emelte magasba, és üdvözölte a közönséget, majd bejelentette, hogy a párt választási himnuszát fogják hallani. A zene megszólalt, Mandarinka—Darinka, Karol Konárik és a DSZM listajelöltjei énekeltek. Ha a zenét kellene nagyon röviden értékelnem: a választási nóta nagyon hosszú — a végét alig bírta kivárni a közönség — és nem eléggé "szlovákos", a választásokig és utána aligha lesz belőle sláger... Ezek után a szokásos bevezető következett, panasz a "jogtalan" leváltás miatt és annak konstatálása, hogy szép számban megjelentek — mégsem annyian^ mint 1992-ben —, de sokkal többen, mint Carnogurský és Mikloško gyűlésein, ahol alig lézengenek az emberek. Viszont ami igazán fájó: nem engedték megvalósítani Mečiarék nagy terveit, sok volt az áruló soraikban, és a jövőben elképzelhetetlen, hogy a szlovákok a magyar pártok kiszolgáltatottjai legyenek, mert rajtuk múlott minden: a leváltás, az "-óvá" és a táblatörvény megszavazása is. Rendet teremteni csak úgy lehet majd, ha a képviselő teljesíti, megszavazza pártja javaslatait, ha nem, akkor távozhat, majd valaki más lép a helyébe... Voltak kérdések is természetesen, Anna Nagyová cenzurálta és olvasta fel, majd a pártvezér felelgetett, de leginkább kitérő vagy nem odavágó válaszokat adott. A szövetkezetek sorsáról szóló kérdést úgy fejezte be, hogy a magán- és közös gazdálkodást is támogatni fogják, de nem felejtette el megemlíteni, hogy országlása idején a mezőgazdaság kezdett fellendülni, sajnos a kormányváltás megakadályozta terveiket. Aztán jött egy igen fontos kérdés — mármint a kérdező részéről, mert a múlt választások idején is megkérdezte —, hogy vajon Mečiar urat a magyar pártok vezetői nem emlékeztetik-e Henleinre és mint képviselőnek mi a véleménye a táblatörvényről? — Vegyük a komáromi követeléseket és Henlein követeléseit, bizonyos hasonlóság van ott, a nyolc komáromi pontban, és hogy engem ledobhassanak, meg kellett a magyar pártokkal egyezniük és megígérni, hogy kérelmeiket figyelembe veszik. Kié ez a kormány, a miénk vagy kié? A táblatörvénnyel kapcsolatban, igaz hogy megígértük az Európa Tanácsnak, hogy a táblatörvényt elfogadjuk, de azok a magyarra való fordítások lettek volna, és ahol a fordítás lehetetlen, ott a magyar helyesírás szerint íródtak volna, de nem a mostani törvénybe foglalt neveket akartuk. Először a táblatörvény nem ment át, mert leblokkoltuk, a másik alkalommal 76 képviselő olyan törvényt fogadott el, ami nem jó. Mi azt mondtuk, rendben, ha magyar feliratokat akartok, akkor sok faluban élnek romák, akkor legyenek cigány feliratok is. A roma feliratok is kerüljenek alá... Az utóbbi gondolatnál nem árt, ha megállunk egy kicsit, hiszen a hallgatóság egy része derűs nevetéssel fogadta, mások pedig gúnykacajba csaptak át. Nincs szándékomban cigány polgártársaimat Mečiar ellen hangolni, de nem egy esetben illette őket nem éppen elismerő véleménnyel. Most is arról van szó, különösen, ha abból indulunk ki, hogy tudtommal Dél-Szlovákia magyar falvainak "cigány" vagy "roma" elnevezései nincsenek. Esetleg elvétve... Ám folytassuk tovább, és hallgassuk Mečiar bölcsességeit: — Ami ezt a kérdést illeti, ha a tábláknál végződnének... De nem fejeződnek be ott... Tovább folytatódnak: kérik a területi autonómiát, és ez már az állam egységének a széthullását jelenti. Ez a polgárok közti nemzetiségi konfliktusokat jelenti a szlovákok és magyarok között, ami mindenütt a világon, ahol ezen az úton haladtak, rosszul végződött. Szlovákiában nem engedjük meg, itt semmilyen autonómia nem lesz. Mi nem a magyarok ellen fogunk dolgozni, hanem mi a szlovákokat fogjuk támogatni, akik nemzetiségileg vegyes területeken élnek. Őket fogjuk támogatni! — Hogyan lesz a jövőben, ha megválasztják? Megint leváltják? — Először is 76 képviselőre van szükségünk, mert másként az elnök nem nevez ki (kormányfőnek — aszerk. megj.), mert tudja, hogy reszketni fog a szék alatta... Mondom, Mečiar ért a hangulatkeltéshez, el tudja szórakoztatni a hallgatóságát és különösen az ellenfeleire tett megjegyzései leltek kedvező fogadtatásra. Node, Mečiarnak voltak azért kézzelfoghatóan hasznos megjegyzései a választásokkal kapcsolatban, amit a magyar választópolgárok is magukévá tehetnének, természetesen pártjaink koalíciójával kapcsolatban. A volt kormányfő érvelése egyszerű és logikusan hangzik: "Választani mindenki választ, az is, aki otthon ül, de az ő voksa megosztódik... Két rendszer működik: az egyik, hogy szavazni mész és azt választasz, akit akarsz; a másik, hogy otthon ülsz." Zárszóként kérte hallgatóságát, hogy menjenek szavazni, és szívük szerint válasszanak. Az utóbbival egyetértünk, annak reményében, hogy Dél-Szlovákia magyarsága is a szíve szerint, de alapos komolysággal, megfontoltan adja majd le voksát a szerinte érdemes jelöltekre. MOTESIKY ÁRPÁD 2
