A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-02 / 36. szám
HÉTMINERVA A Mátyás király jóváhagyásával Vitéz János érsek által alapított Academia Istropolitana csupán néhány évtizedre oldotta meg a felsőfokú képzés kérdését Magyarországon; az uralkodó halála után hamarosan meg is szűnt. Emiatt a honi egyetemi oktatás beindulását csak 1635-től számíthatjuk, amikor Páz-Az akadémia — egykori jezsuita székház bejárata a címeres latin felirattal A pozsonyi akadémia épülete, háttérben a koronázó templommal mány Péter megalapítja a nagyszombati egyetemet, a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődjét. Kezdetben két karral: a hittudományival és a bölcsészetivel indult, csak a későbbiek folyamán bővítették ki jogi és orvosi fakultással. A jezsuita rend feloszlatását követően Mária Terézia határozata alapján 1777-ben Nagyszombatból a budavári palotába költöztetik az egyetemet. Hogy az érseki székhely se maradjon tudományos intézmény nélkül, kárpótlásul akadémiát kap. A korabeli oktatási rendszerben az akadémia közvetlenül az egyetem alatt foglalt helyet: önálló volt ugyan, de tudományos fokozatot, doktorátust nem adhatott. Rangjára viszont jellemző volt, hogy hamarosan a legjelentősebb szomszédvár, Pozsony vet rá szemet, így az új intézmény hétéves fennállás után költözködni lesz kénytelen. Vele együtt elhagyja Nagyszombatot tanári kara, múzeuma, ásványgyűjteménye és könyvtára is. A Pozsony történelmi nevezetességei iránt érdeklődő turisták gyakran zarándokolnak el a Káptalan utca 26-ba — az I 312 helyrajzi számú —, a Szent Márton-dómmal szemben álló, egykori királyi Erzsébet Egyetem épületéhez, amelyben korábban a pozsonyi akadémia működött. Ha bejutnak négyszögletű belső udvarába, egy-egy 210 cm x 110 cm méretű vörös márványtáblán az egykori főigazgatók, igazgatók és tanárok nevét is elolvashatják. Arról viszont sehol sincs említés, hogy ezt az épületet csak fél évszázadnyi működés után foglalta el az akadémia. Felvetődik a kérdés: hol folyt korábban az oktatás? A pozsonyi akadémia első székhelye egy utcával közelebb helyezkedik el az egykori Országház — a diéta — épületéhez: a Klarisszák hajdani monostora. Százéves fennállása alkalmából a kiváló történetíró Ortvay Tivadar — maga is az akadémia tanára — megírta e neves intézmény történetét. Adatai szerint 1784. május 15-én kellett volna lezajlania az ünnepélyes megnyitónak, viszont az átköltözés csak részben sikerült, így csak ősszel indulhatott meg teljes gőzzel az oktatói munka. Az I 331 h.sz. telken álló, a Kláraapácák csodálatos neogót templomát körülölelő késő reneszánsz stílusban épült zárdája 1782-ben vált gazdátlanná, a "kalapos király", II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete nyomán. Az épületet 1783-ban jelölték ki az akadémia céljaira, de a költözködésre csak egy év múltán került sor. Szervezeti felépítés szempontjából visszatértek az eredeti — pázmányi — elképzeléshez: két kart állítottak fel. Csupán ezúttal a bölcsészeti mellett a jogi lett a második. Ebben a tekintetben privilegizált helyzetben volt a magyarországi intézmények között: a többi akadémia csak egy karból állt. A tanárok nagy része is az egykori nagyszombati egyetemről került ki. A későbbiek folyamán a helyieken kívül még a győri testvérintézmény is adott oktatókat a pozsonyi akadémiának. A Rába parti városból került ide az első nagy magyar természettudós, Jedlik Ányos is. Az itt folyó oktatói munka színvonalát jelzi és dicséri, hogy a pesti királyi József Tudományegyetem három jelentős fizikatanára is itt kezdte pályafutását: Tomcsányi Ádám, Pásztéry András és Jedlik Ányos. Valamennyiük neve egyaránt megtalálható a már említett márványtáblán. Kezdetben mindkét tanfolyam — a jogi és a bölcseleti — két—két éves képzést biztosított a hallgatók számára. Gyökeres változás csak a szabadságharc bukása után állt be, amikor a bölcsészeti tanfolyamot megszüntették, ráadásul a németet vezették be oktatási nyelvként. Ezzel az akadémia tisztán jogtudományi intézetté vált, a nevét is ennek szellemében változtatták meg: császári királyi jogakadémia lett. Még végleges képesítő jogát is elvesztette, mivel az oktatás átszervezése keretén belül négy évre emelték a joghallgatók tanulmányi idejét. így amolyan "alegyetemmé" minősíttetett vissza: az első két évfolyamot elvégezhették itt a diákok, ezt követően viszont át kellett iratkozniuk valamelyik egyetemre, hogy képesítést nyerhessenek. Azt már talán hangsúlyozni is felesleges, hogy az átszervezést felhasználták arra, hogy túlsúlyba kerüljenek az osztrák tanárok. Későbbi — végleges — helyére az akadémia 1850-ben hurcolkodott, október 17-én kezdték itt meg az előadásokat. Az immár jogakadémiává vedlett intézmény új székhelyét Pázmány Péter építtette 1630-ban, amiről a bejárat feletti, latin nyelvű címeres felirat is tanúskodik. Eredetileg a jezsuiták székházául szolgált. A tágas épület ideális feltételeket biztosított volna a joghallgatók számára, de a kor szelleme ennek nem nagyon kedvezett: hamarosan újabb megszorító intézkedések következtek, amikor 1855-ben megszüntették a tanulási szabadságot, kötelező tantárgyakat állapítottak meg, mint valami középiskolában. Az újsütetű beavatkozás egyetlen pozitívumaként említhető a tanulmányi idő három évre emelése. Szerencsére 1861-ben mégiscsak sikerült lazítani a tisztviselő-képzővé züllesztett akadémia béklyóin, amikor a magyar királyi helytartótanács rendeletileg hat tanszéket vezetett be. Felvették a tantervbe azokat az új, korszerű tantárgyakat is, amelyek biztosították a színvonal emelését. Végül is 1874-ben nagykorúsították a pozsonyi akadémiát: ettől kezdve teljes képzettséget biztosító, négyéves jog- és államtudományi karrá vált. Ráadásul negyedszázadnyi 20
