A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-02 / 36. szám
FIGYELŐ HÉf nak a száma törvényszerűen megcsappant. Előbb a gimnáziumot és a Zoch utcai alapiskolát helyezték át a Duna utcai épületbe, majd az elsorvasztott ligetfalusi alapiskola maradék tanulóit is be kellett fogadnunk. A vezetésem alá került iskolatípusok merőben más hozzáállást igényeltek, mint a tanítóképzés. Mindenekelőtt a más mentalitású városi gyerekeket kellett megszoknom, alkalmazkodnom kellett a városi szülők igényeihez, s közben a tanári kar összetétele is megváltozott. Új lehetőségeket kellett teremtenünk. Elsők között vezettük be az idegen nyelvek oktatását, majd matematika-fizika tagozatos osztályokkal bővítettük a választékot. Hamarosan versenyképesek lettünk, nemcsak a szlovákiai magyar iskolák között, hanem magában Pozsonyban is. Érettségizett tanulóinknak nyolcvan százaléka folytatta a tanulást főiskolákon és egyetemeken. Bármerre vezet is az utam az országban, mindenütt egykori tanítványaim köszönnek rám. Természetes, hogy sok közöttük a pedagógus, akik lassan a nyugdíjba vonulás előtt állnak, vagy már éppen nyugdíjasok, de találkozom jó nevű szakemberekkel is, az élet szinte minden területén. Igazán jólesik, amikor megszorítják a kezemet. — Talán nem titok, ha utalok rá, hogy a közelmúltban voltál hetvenéves. Ha rád nézek, nehezen hiszem el. A mozgásod könnyed, fiatalos, akárcsak régen. Tudom, hogy szüntelenül edzetted magad, ifjúkorodban ezerméteres futásban voltál országos bajnok, pár esztendeje még naponta kocogtál... — Pozsonynak olyan rossz a levegője, hogy a futást abba kellett hagynom. Ezért már csak az úszás maradt, meg a téli síelés Donovalyn, de azt egy évben sem hagyjuk ki, ugyanis az egész család síel. — Erről jut eszembe, hogy képzős koromban minden esztendőben elvittél bennünket síelni, az úszást pedig kötelezővé tetted. Már magában ez is dicséretre méltó tett volt, csakhogy te mindig velünk jöttél, és edzőként dolgoztál. Áruld el, mi adta neked azt a mérhetetlen nagy erőt, hogy ennyi testi és szellemi megterhelést el tudtál bírni? Hiszen még ma is dolgozol, még ma is te vagy a tanítók központi énekkarának karnagya, még mindig van tenni- és mondanivalód. — Szívesen dolgozom. Erőt pedig mindenkor az adott, hogy tanúja lehettem és lehetek ma is munkám eredményének. Amire már az előbb is utaltam, csak még hozzá kell tennem valamit. A volt diákjainknak zöme nemcsak kiváló szakember lett, nemcsak az általunk közvetített tudást képesek kamatoztatni, hanem egyfajta emberi magatartást is képviselnek, ami alighanem csak ránk, a nemzeti kisebbség értelmiségére jellemző. S ha tehetném, ma is arra biztatnám a fiatalokat, hogy ezt a magatartásmintát kövessék, mert csak így tudnak leginkább hasznára válni önmaguknak és a közösségnek, melytől akarva-akaratlan elválaszthatatlanok. CSICSAY ALAJOS Brando, a színészkirály Az Amerikai Egyesült Államokban sorra jelennek meg a Marlon Brando életét bemutató könyvek. Eddig három látott napvilágot, s nem tudni, nem követi-e hamarosan a negyedik is. A könyvek persze főként szerelmi szívtipróként állítják elénk a filmszínészt, aki állítólag sok-sok törvénytelen gyerek apja, és a szeretőit úgy cserélte, mint más az ingét. Azt is közzétették az egyik életrajzi könyvben, hogy Brando a "nőfalással" biszexuális vágyait akarta leplezni. Nem tudni, Ali igaz és mi nem ezekből az állításokból, s így a bizonyosságot a híresztelésekre valószínűleg csak abból a könyvől kaphatunk, amelyet majd Brando ír saját magáról. Marlon Brando Omahában (Nebraska állam) látta meg a napvilágot egy ír-holland-elzászi családban, 1924-ben. Vásott kölyökké válik, aki nehezen viseli a kötöttséget, így hiába íratja be apja a minnesotai katonai iskolába. A fiatal Brando azon kívül, hogy fut, úszik és focizik, a színjátszó csoportban érzi a legjobban magát. New Yorkba költözve limonádéárus, felszolgáló és liftboy, aztán belép a Dramatic Workshop növendékei közé, s így lesz Lee Strasberg és Stella Adler tanítványa. A John Steinbeck regényéből készült Viva Zapata filmben Elia Kazan irányítása alatt legendás mexikói hőssé vedlik. A producer Tyrone Powernek vagy Anthony Quinn-nek szánja a szerepet, de végül Brando győz. Nemsokára újabb megtisztelő ajánlatot kap az ijfú színész — eljátszhatja Antonius szerepét Shakespeare darabjában. Az ötvenes években ő a lázadó nemzedék szószólója: fekete bőrdzseki, fehér póló, motoros száguldás, hallgatásba burkolózás. A rakpartonban pályafutásának egyik legjobb alakítását nyújta, aztán egy komikus szerepre készül Sinatrával. Közben a lapok szerelmi románcairól cikkeznek, sok nő neve tűnik fel, és a kapcsolatokat egyre gyakrabban követi harag és öngyilkossági kísérlet a nők részéről. Brando a mesés Keletet akkor szereti meg, amikor Japánba utazik a Teaház az Augusztusi Holdhoz című film forgatására. Később Párizsban találjuk, mert Irwin Shaw regénye, az Oroszlánkölyök ideszólítja. Kétévi házasság után válik el Anna Kashfi hindu fotómodelltől, aki itt-ott a színészetbe is belekóstolt. Fiukért, Christianért mindketten őrült harcot folytattak. A Lázadás a Bountyn forgatásakor egy dráma is lejátszódik, a tahiti statiszta a korallzátonynak csapódik, és meghal — mindez Brando amúgy is sérült, megtépázott lelkiállapotán mély sebeket hagy. A gyönyörű tahiti nők szerelmébe menekül... Másodszor Movitát, a mexikói táncosnőt veszi el, és sajnos újra megismétlődik minden — fia, Miko láthatásáért is harcot kell folytatnia. Negyven felé közeledve magánéletének stresszhatásai elől menekülve a mértéktelen evésben keres menedéket. Hollywood és Tahiti északi részén fekvő korallzátony között ingázik, ugyanis ott találja meg a békét — Tarita (a Lázadás a Bountyn-ban ő alakította a lányát) személyében, aki egy fiú és egy lánygyermekkel ajándékozza meg. A filmek sorában A hongkongi hercegnő (Sophia Lorennel) majd a Visszatükröződések következik (Elisabeth Taylorral). Közben a politika is érdekli... Persze nem minden filme aratott osztatlan sikert, jócskán voltak bukásai is, de végül az ötvenhez közeledve Don Vito Corleone (Keresztapa-filmek) alakításával visszatért, hogy méltán foglalja el színészi trónját. A négerkérdés után az indiánkérdésre összpontosítja a figyelmét, és például az Oscar-ünnepségre maga helyett táviratot és egy indián nőt küld, a kormány néger- és indiánellenes politikájával indokolva távolmaradását. A vágy villamosa után a hetvenes évek botrányfilmje, az Utolsó tangó Párizsban következett Bertolucci rendezésében. Az Apokalipszis, most után már egyre ritkábban enged a mozi csábításának (eljátssza még például a Kolumbusz Torquemadáját), de már inkább lakóhelye történetének felkutatása érdekli, tengeri egyetemet szeretni létesíteni, majd pedig turistaközpontot építtet a szigeten, amely azonban a tahiti ciklonok áldozatául esik. Sokat cikkeztek az újságok arról, amikor fia Christian egy részeg éjszakán kioltotta féltestvére vőlegényének az életét. Brando pénzt (ötmillió dollár óvadék) és energiát nem kímélve harcolt fiáért, aki végül háromévi felfüggesztett büntetéssel megúszta. Az öregedő Brandót hiába figyelmeztetik orvosai, hiába tanácsolnak neki szigorú diétákat, a másfél mázsás "színészkirály" egyszerűen nem tud ellenállni az ételnek, imádja a mogyorókrémes és lekváros kenyereket meg a limonádékat. Hatalmas, Mullholland Drive-i villájában videokamerák, riasztóberendezések és vadászkutyák őrzik a ma már oly magányos filmszínész nyugalmát. (tóth) 7
