A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-26 / 35. szám
MINERVA MI Szerwétel a még élő testből A szervátültetést sokan rendkívül humánus dolognak tartják. De vajon akkor is az-e, ha az "adományozó " oldaláról nézzük? ingerekre. A migrénbeteg gyermekek az optikai ingereket hétszer olyan erősen észlelik, mint az egészségesek. "Egy migrénes roham — írja Gerber — a hiperaktív agy számára felüdülés." Migrénes panaszok esetén kiváltó oknak számít az alkohol is, különösen a vörösbor. Ebben növényi eredetű színezőanyagokat azonosítottak, amelyek meggátolják a testben a mérgező borfenolok lebomlását. (Minél öregebb a bor, annál gyengébb ez a gátlás, tehát a mérgeződés.) Vajon meghatározott élelmiszerek kiváltanak-e migrénes rohamot? Ausztrál kutatók kimutatták, hogy ha a kísérleti személyeknek felismerhetetlen pépkeverékként szolgálták fel az ennivalót, nem váltott ki semmilyen reakciót a korábban problémát okozónak vélt étel. Még meglepőbb, hogy az időjárás is ártatlannak tűnik. Egy francia vizsgálatban a kísérleti személyek fejfájás-naplói és a megfelelő időjárásviszonyok összehasonlításakor a kutatók semmilyen összefüggést nem tudtak kimutatni. Ha igaz is, hogy a fejfájásos betegek kétharmadának úgynevezett analgetikumokat — egyszerű, Aspirinhez hasonló fájdalomcsillapítókat — ajánlanak az orvosok, és a tünetek enyhülnek is —, az "öngyógyszerezós" mind gyakrabban vezet zsákutcába: a tartós fejfájáshoz. A kiéli szakember, Gerber becslése szerint a német mingrénbetegek tizennyolc százaléka fájdalomcsillapító-függővé vált. A túl sok gyógyszer tönkreteheti a májat és a gyomrot. Az agy ráadásul egyre kevésbé reagál a gyógyszerekre, és oly mértékben süllyeszti le a fájdalomküszöböt, hogy már a normális ingereket is fájdalomként fogja fel. A legtöbb beteg túl későn vagy nem a megfelelő orvoshoz — például ideggyógyászhoz — fordul panaszaival. "Sokan egy évet is elveszítenek, mert az ortopédorvosok össze-vissza injekciózzák őket, mivel abban a tévhitben vannak, hogy a migrén a nyaki gerinc problémájából ered" — mondja Diener. Gyógyítás Minden terápiának sarkköve a fejfájás-napló, amelyet minden betegnek vezetnie kellene. Ugyanis az orvossal együtt kell keresni a személyes "stressz-tényezőket", hogy azokat azután megfelelő kezelési stratégiával visszaszorítsák, és — ha kell, gyógyszeresen is — megelőzzék. Az ismert háromszáz kezelési módszerből és háziszerekből kevés váltja be a hozzájuk fűzött reményeket. "Aki gyógyításról beszél, az mindenképpen sarlatán — véli Günther Haag orvos-pszichológus —, a migrén nem gyógyítható." A windachi fejfájás-osztály vezető főorvosaként a négy—hat hetes benntartózkodások során mindenekelőtt a fájdalom- és stresszleküzdési gyakorlatokra helyezi a hangsúlyt. A különféle lazítási technikák a rohamokat messzemenően jobban meg tudják előzni, mint a gyógyszerek. Meglepően jól beválnak a fejfájásmegelőzésben a kitartást igénylő sportnemek. A természetgyógyászati eljárások repertoárjából az akupunktúrát és az elektromos idegingerlést a tudományos körök is egyre inkább elismerik. Érvényes azonban a "placebo-effektus" is: száz betegből legalább harmincnál az álgyógykészítmény, a placebo éppen olyan jól hat, mint bármi más. Az általános vélemény szerint szervátültetéshez csak akkor emelhetők ki szervek, ha biztosak vagyunk benne, hogy az "adományozó" meghalt. A gyakorlat azonban mást mutat. Hogy az átültetés sikeres legyen, a felhasznált szerveknek "élőknek" kell lenniük. Az volna ideális, ha az átültetés pillanatáig az adott szerv még vérkeringésben lenne. A halott testben pedig nincs vérkeringés. Ezért az orvosok kénytelenek versenyt futni az idővel. Természetesen a versenyt meg is akarják nyerni. Amíg életünk filmje pereg A szerv adományozóját abban a pillanatban operálják, amikor megszűnik az agyműködés, azaz az electroencefalográf (EEG) görbéi kisimulnak. Ezennel az agysejtek fokozatosan elhalnak. Ez azonban még csak az ember halálának kezdetét jelenti. A folyamat 20—40 percig tart, és csak ezután szakad el az ún. ezüstfonal, amely összeköti a testet a lélekkel. Nagy tévedés kiegyenlíteni az agytevékenység megszűnését a halállal. Azokban a percekben, amikor az átültetésre szánt szervet kiemelik az "adományozó" testéből, a lélek még kapcsolatban áll vele, és érzi a fájdalmat. Ugyanakkor ezekben a percekben peregnek le az ember előtt életének az eseményei ("élete filmkockái"), és ez nagyon figyelemre méltó mozzanat. Ilyenkor tanulhat az elkövetett hibákból, értékelheti tetteit, és sokat fejlődhet — nem volna tehát szabad zavarni. Ha a halál gyors és váratlan volt, előfordulhat, hogy az illető fel se fogja, mi történt vele. Azt hiszi, hogy még mindig él. Ez napokig is eltarthat. Sokszor csak a saját temetésén fogja fel, mi történt vele. Amikor a hulla kapálódzik Mindezek ismeretében nem meglepő számos orvos állítása, hogy a halottnak hitt ember tiltakozik a műtőasztalon szervének kiemelése ellen. A már élettelennek vélt test ilyenkor kapálódzik, megpróbálja ellökni az orvost. A műtőszemélyzet rendszerint sikeresen megfékezi az ilyenfajta tiltakozást (pl. megkötözik a testet). Némely "szakember" szerint mindössze reflexmozgásról van szó, mint amilyenek a békakisérletek során is láthatók. Ezt azonban nem lehet az állatkísérletekkel összehasonlítani (még akkor se, ha figyelembe vesszük, hogy az állatoknak is van lelkűk, és mindaddig, míg el nem hagyja a testet, tiltakozik kegyetlen bántalmazása ellen), mert nagyok a különbségek. Az ilyesfajta témákat illetően szinte mindenki kerüli a felvilágosítás feladatát. Ám ha ezt valaki megtenné, valószínűleg senki sem volna hajlandó beleegyezni abba, hogy halála után másoknak adják a szerveit. Ebben az esetben pedig a szervlobbi hajótörést szenvedne — befulladna egy virágzásnak indult ágazat. Egy egyszerűbb szervátültetés pl. Németországban több mint 300 000 márkába kerül. Egy másik részletet is elhallgatnak a nyilvánosság elől. Mint már említettük, ha azt akarják, hogy az átültetésre szánt szerv használható legyen, az orvosoknak nagyon gyorsan kell cselekedniük. Leginkább közlekedési baleset áldozatának vagy öngyilkosnak a teste felel meg donornak. Mivel tehát gyorsan kell cselekedni, sokszor még akkor eldöntik, mi lesz a sorsuk az áldozat szerveinek, amikor még küzd az életéért, tehát még él, és nem egészen bizonyos, hogy meghal. Az is előfordul, hogy a haldoklót repülőgépen szállítják egy másik kórházba, ahol a szervátültetést végzik. A szállítás pedig rendszerint nem tesz jót a betegnek. Ilyenkor néha arról is megfeledkeznek, hogy az áldozaton esetleg segíteni is lehetne. Egy esetben, amikor az ápolónő, miután megmentette a beteg életét, megkérdezte az orvost, miért hagyta magára betegét a kritikus pillanatban, azt a választ kapta, hogy nem észlelte rajta az élet jeleit. Már a másik betegre gondolt, arra, aki várakozott a szervátültetésre. Ebben az esetben a nem önkéntes adományozó (az ápolónő jóvoltából) életben maradt, de félő, hogy legtöbbször nincs jelen egy ilyen figyelmes nővér. Mindezek ellen az átlagembernek szinte semmilyen védekezési lehetősége nincs. Az áldozatok véleményét, akaratát senki sem veszi figyelembe. Ha ugyanis valaki beleegyezik abba, hogy agytevékenységének megszűnése után azonnal kiemeljék belső szerveit a még élő testéből — ám legyen! De aki nem egyezik bele, azt miért bántják? Persze, felmerül egy gyakorlati kérdés: hogyan lehet kikérni az áldozatok véleményét? Hogyan szerezhetjük meg a beleegyezésüket mégpedig nagyon rövid idő alatt? Németországban törvény útján akarják megoldani ezt a kérdést. A tervezett törvényjavaslat abból indul ki, hogy a hallgatás beleegyezést jelent. Egy haldokló, esetleg kómában levő személy pedig rendszerint néma, nem tiltakozik, tehát a törvény elfogadása után.teljesen legálisan kioperálhatják a szerveit. Úgy tűnik, egyértelmű, kit véd majd ez a törvény, és kinek hoz hasznot (nem is kicsit, miként az említett példából is látszik). 21
