A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-26 / 35. szám

HÉTINTERJÚ Munkát? Kenyeret? Nyáron talán nem annyira nyomasztó a munkanélküliek élete, hiszen megnő az alkalmi munkák lehetősége, több időt igényel a kert... ám üdülésre, családi nyaralásra nemigen telik annak, aki a munkanélküli segélyből kénytelen — ha csak átmenetileg is — megoldani önmaga és a családja létfenntartását. Nyáron a legtöbb ember (ki-ki pénztárcája szerint) valamiképpen csak megvalósítja az egy-két hét kikapcsolódást, amikor együtt lehet a család és a napi gondok — ha csak rövid időre is — de "látótávolságon" kívülre esnek. Persze akadnak jócskán olyanok is, akik — míg más nyaral — a munkaügyi hivatalban állnak sorban, s reménykednek... hátha... hátha akad valami nekik való... nyugdíjas állás... Eredetileg ezekkel az emberekkel szerettem volna szóba elegyedni, ám a Nagymegyeri Körzeti Munkaügyi Hivatalba ügyfélfogadás után érkeztem. A hivatal igazgatója, Rácz Gyula mérnök szívélyesen fogadott, s rögtön "előlegezett" nekem egy majdani lehetőséget az elképzelt beszélgetésemhez. Be kell azon­ban vallanom, hogy az igazgató számos olyan érdekes dolgot vetett fel, amelynek ismeretében árnyaltabb kép alakulhatott ki bennem mindar­ról, ami a munkaügyi hivatalban és "holdudva­rában" történik. Megtudtam tőle, hogy a megyeri körzeti munkaügyi hivatal vonzáskörébe még tizenkét község tartozik, köztük Csilizköz, Ekecs, Nyárasd, Aiistál és Bögellő körzetekkel, s hogy a munkanélküliek száma nyár elején 2534 volt, ami a munkaképes lakosság 24,65 százaléka a körzetben, úgyhogy jócskán meg­haladják e téren a járási átlagot, a 20—21 százalékot. — Itt aztán dicsekedni nemigen lehet — csúszik ki a számon, ám Rácz Gyula rögtön replikázik: — Egy icipicit azért, mindezek ellenére, hadd dicsekedjem. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk a környék munkaadóival, mind az állami, mind a magánszférából. S azt is el kell mondanom, hogy az utóbbi két-három hónapban sok szabad munkahellyel tudunk "manipulálni”. — Az imént említett jelentős százalékot vajon milyen emberek alkotják? Főiskolát, közép­iskolát végzettek vagy szakképzetlen em­berek? — A nyilvántartottak 55—57 százaléka nő, ám nagy a fiatalok és az ún. "aktív" korban lévők száma is. A főiskolát végzettek közül csupán tíz, a középiskolát befejezettek sorából több mint nyolcszáz egyént tartunk számon, s ugyanilyen sokan vannak azok, akiknek alapiskolai a végzettségük. Persze egy kicsit módosul a kép, ha a nyilvántartás idejét vesszük tekintetbe, ugyanis a legnagyobb csoportot a hat-hét hónapot túllépő munkanél­küliek képezik, ami sajnos 1864 embert jelent, s ez túlhaladja az összes munkanélküli szá­mának az ötven százalékát. — A statisztikai számok sokszor igen érdekes összefüggéseket sejtetnek... Ön hogy látja? Hat hónap alatt mennyire lehet elhelyezkedni egy olyan helyen, mint Nagymegyer és kör­nyéke? Bár az imént említette, hogy az utóbbi hónapban gyarapodott a szabad munkahelyek száma! Kérdéses persze az is, hogy egy-egy munkanélküli mennyire tudja magát átképezni, mennyire tud egy számára teljesen idegen munkát, foglalkozást elvállalni. Tehát nyilván ez is szerepet játszik a munkaerőpiacon, a kereslet-kínálat viszonyában. Van, aki bármi­lyen munkát elvállal, csak dolgozhasson, ám bizonyára van olyan ember is, aki kivárja a hat hónapot, hogy esetleg később szociális segély­hez jusson... — Valóban így van. Ám ha a kérdés elejéhez térnénk vissza, különbséget kell tenni a szakképzett és a képesítés nélküli munkanélküli között. Természetesen az első kategóriába tartozók elhelyezkedési lehetősége sokkal na­gyobb. A legnagyobb gondot mégis az jelenti, hogy a körzetben lévő állami vállalatok új munkahelyet nem létesítenek, és szabad munkahelyeket sem ajánlanak fel, hiszen a gazdasági szorítások miatt inkább elbocsáta­nak. A magánvállalatok, vállalkozások száma aránylag megfelelő, ám a munkahelyeket családtagokkal, ismerősökkel népesítik be. A beszélgetésünk elején emlegetett szabad mun­kahelyek jelentős része rövid ideig tartó munkaviszonyt jelent az érdeklődőknek, ám mi ennek is örülünk. Ezek szezonjellegű munkák... — Sokak számára ez nem megoldás, a legtöbb ember úgy gondolkodik, hogy egy-két hónapra nem éri meg munkába állni... — Nem egészen értek egyet ezzel... Elis­merem, hogy itt a városban és a környéken nem könnyű elhelyezkedni, s ún. nyugdíjig tartó állások szinte nincsenek is, azonban éppen ezért meg kellene becsülni minden adódó lehetőséget. A munkanélküliek körében sokszor téves felfogást és hozzáállást tapasztalunk, nevezetesen azt, hogy ők a segítséget szinte kizárólag tőlünk várják. — S milyen mértékben várhatnak segítséget? — Sajnos korlátozott mértékben, mivel 2500 munkanélkülivel havonta nem tudunk alaposan foglalkozni... — Hány embernek tudnak mondjuk havonta munkaközvetítéssel munkát ajánlani? — A hivatal alkalmazottjai közvetlenül mint­egy száz-százhúsz embernek tudnak munkát ajánlani... bár én személy szerint azt várnám a nyilvántartott munkanélküliektől, hogy saját maguk érdekében aktívabbak legyenek, és elsősorban ők próbálkozzanak munkát találni maguknak, vagy legalább utánanézni a tőlünk kapott "tippeknek”. Azt is szem előtt kell tartani, hogy minden munkaadó a lehető leggyorsabban szeretné a szabad munkahelyet betölteni, s emiatt a mi hivatalunk közbeiktatása a folya­matba, sokszor időveszteséget jelent. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom