A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-19 / 34. szám
HÉTHÍRMONDÓ y fv m Pi m ■ Ufí |«M*j AZ ELSŐ A HÚSZ KÖZÜL Évfordulóhoz érkezett a kerékpártúrák sora. Idén zajlott le a huszadik, mely Kalondáról indult és Simonyiban ért véget. Annak idején voltaképpen magánszemélyek kezdték szervezni a túrákat, ma már a Csemadok és a Rákóczi Szövetség segédkezése mellett zajlik a rendezvény, melynek sajátos hangulata óriási élményt jelent minden résztvevő számára. Egy hivatalos tiltás következtében kényszerültünk a honismeret e sajátságos formájára, de életképesnek bizonyult az ötlet és Erdélyben is átvették. Az első túrák tehát — ha nagyon szigorúan veszem — illegálisak voltak, legalábbis a hatalom szemszögéből nézve. A XX. Kerékpártúra jó alkalom arra, hogy megemlékezzünk az elsőről. Mivel 1975-ben a Nyári Ifjúsági Táborozást a Szocialista Ifjúsági Szövetség KB döntése "technikai okokra" hivatkozva nem engedélyezte, a prágai Ady Endre Diákkör vezetői, Merva László és Forró László egészséges ötlettel álltak elő. Kerékpár kirándulást javasoltak. Ahogy a meghívóban írták, a túra célja "megismerni szülőföldünk egy-egy jellegzetes vidékét, ismerkedni az ott élő emberek anyagi és kulturális helyzetével, életformájukkal, stb." Ilyen előzmények után, írógépen sokszorosítva és saját költségen szétküldve a meghívókat a túra programjával, augusztus 8-án gyülekeztünk a csallóközi Pozsonyeperjesen. Itt, az útikönyvek szerint ódon vízimalmok találhatók, amelyeket nem láttunk. A nap várakozással, sátorveréssel és fürdéssel telt el. A pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub tagjai közül is néhányan megjöttek. Az este tábortűz mellett talált bennünket. Ismerkedtünk, beszélgettünk. Gondolataink helyzetünk és történelmünk körül kavarogtak. A tűz prüszkölt, mert a fa nedves volt, de ez nem akadályozta a társaságot abban, hogy viccelődjön és daloljon néhány órán keresztül. Reggel elindultunk. Eltértünk eredeti útitervünktől, mert Nyárasd felé karikáztunk, feltételezve, nem mindenki értesülhetett róla időben, hogy a NYIT elmarad, így, akik megjöttek, velünk tarthattak. 9-én a délelőtti órákban Nyárasdra érkeztünk. A napsütötte úton énekelt a kis csapat. A jókedély az egész utazásra jellemző volt. Kivonultunk a Dunához, ám a sok szúnyog visszavonulásra kényszerített. Egyik túratársunk — Ködmön — udvarán vertünk tanyát. Jó házigazdának bizonyult. A helyben készített finom és olcsó krémest is megkóstoltuk. Este tánczene mellett mulattunk. Ködmön barátunkról el kell mondani, hogy miatta egy alkalommal leállt a forgalom. Ugyanis műtrágyahordás miatt csúnya kiütéseket kapott, amelyeket valamilyen fehér krémmel, vagy púderrel kellett kezelnie és fekete esernyő alá kényszerült, hogy a nap ne érje a sebeket. Ilyen "szereplésben" ment oda egy alkalommal a kereszteződésben forgalmat irányító rendőrhöz, hogy megkérdezze tőle, merre kell tovább mennünk... Felröppent a jelszó: Lóra! Elhajtottunk Csallóközaranyos mellett. Az utolsó aranymosó már nem nézhetett utánunk, mert 1937-ben tette le a kanalat. Útirányunk Őrsújfalu volt. Három kilométerre fekszik Komáromtól, melynek elővédjeként kapta nevét. Ez volt a leghosszabb útszakasz: 40 km. De az út negyede után megálltunk az ekecsi tónál. Egy kavicsbányát töltött meg a talajvíz, mely zöldeskéken csillogott és nagyon kellemes volt. Ebéd után, melyet egyik ekecsi társunk biztosított, nem éppen a legszabályosabb módon, "keréklábú" lovainkra pattantunk. Itt-ott megálltunk a falusi kiskocsmákban "üzemanyagot tankolni". Tábort vertünk az őrsújfalusi kempingben. Zenekísérettel épültek a sátrak. A kövecses Duna-parton heverésztünk. Ha jött egy hajó, mindannyian a vízbe vonultunk a hullámverés kedvéért. Este, a változatosság kedvéért, csárdában mulattunk. Egy hegedűs és egy cimbalmos játszott. Akkor is énekeltünk, amikor a zenészek kidőltek. A hangulat ismét kitűnő volt. Reggel urasan, 8—9 tájban keltünk. Úticélunk a páti termálfürdő volt. Utunk alatt gyakorta énekeltük kedvenc dalunkat: Befútta az utat a szél. De mivel? Biciklivel! Megálltunk Révkomáromban. Augusztus 11-e, hétfő volt. A múzeumok zárva voltak. Elhagyva a várost, letértünk a főútról. Izsán álltunk meg, ahol felfrissültünk. Paton ismét a kempingbe tértünk be. Fürödtünk, képeslapokat írtunk. Újabb AED-tagok csatlakoztak hozzánk. Este levonultunk a Duna-partra. A szúnyogok ismét rajokban támadtak, de most hősiesen ellenálltunk. Majd egy szénakazal esett áldozatul a tűznek. Borozgattunk, énekeltünk s farkasszemet néztünk a lángokkal. Másnap délben megeredt az eső. Gyorsan csomagoltunk. De csak ímmel-ámmal esett, néha el is állt. így serényen tudtunk haladni. Az összetartás és segítőkészség jellemezte a túrát. Az útkereszteződéseknél megvártuk a lemaradókat. Ismét jó hangulatban érkeztünk meg, túratársunk, Mösze muzslai pincéjéhez. Nagyapja fogadott minket a nap hegybeszorult levével. Ettől néhány társunk alkotókedve teljébe jutott. Az ebéd juhtúrós tészta volt, ezzel versenyzett a tojásos, borsós, sonkás lecsó. A nap hátramaradó része vacsora készítésével telt el. Az este gyorsan jött és kiültünk a teraszra. Ismét előkerültek a hangszerek. Lobogott a gyertya, sok lepkét tévesztett meg a lángja. Reggel a szőlősgazdákkal ismerkedtünk, beszélgettünk. Óvatosan kóstolgattuk boraikat. Az idő megromlott, nem mentünk tovább Kovácspatakra. Nézegettük a szép régi pincéket. Ajándékba kaptunk néhány lopótököt. Megpróbáltuk megszólaltatni az ostort, amelyet a seregélyek ellen tartanak a pincékben. Az est készülődéssel telt el. Néhányan búcsúztak is. Megszületett a következő évi terv, kerékpártúra Rákóczi nyomában, hiszen épp 1976-ban lesz háromszáz éve, hogy Borsiban megszületett a fejedelem. 1975. augusztus 12-e volt. BALASSA ZOLTÁN 8
