A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-29 / 31. szám
Múltidéző A honfoglalás krónikása A honfoglalásról számos könyvet írtak, de a legismertebb mű mindmáig Anonymus Gesta Hungarorum című latin nyelven írt krónikája, mely a magyar őstörténet mondáit és a honfoglalás lefolyását írja le. Mint az előszóban maga mondja, nem vette figyelembe a „joculátorok csacska beszédét“ és a szájhagyományok útján terjedő regéket. Az „igen nemes magyar nemzet“ ugyanis - tanúsága szerint „csak a parasztok hamis meséiből“ értesülhetett eddigi hősi múltjáról, ami a tudós író véleménye szerint „nagyon is nem szép és elég illetlen dolog“. Viszont mégis hatással volt rá az azóta feledésbe merült ősköltészet, a nemzetségek régi hagyománya. Anonymusnak (latinul Névtelen) azért nevezték, mert a krónika előszavának legelején csak nevének kezdőbetűjét (P) írta ki, és magát mesternek, majd a „hajdani dicsőséges Béla király“ jegyzőjének titulálta. A névtelenség felderítésére sokan tettek kísérletet. Legtöbben III. Béla udvarába helyezték, és Péter, esztergomi préposttal azonosították, de voltak akik Pál, illetve Pósa nevű kancelláriai embereket vontak be a vizsgálódásba. Azt se tudjuk, hogy világi pap volt-e vagy bencés. Külföldi tanulmányait valószínűleg Párizsban végezte, erről tanúskodnak az antik szerzők műveinek és a lovagregények ismerete. Anonymusnak nem a Gesta volt az első műve, amint az előszóban írja, már iskolai tanulmányai idején Dares Phrygius 5. századi római író és más források alapján egybeszerkesztett egy Trójai históriát. Ezen fellelkesedve és egy meg nem nevezett barátja kérését teljesítve fogott hozzá a magyarok történetének megírásához. A Gesta az eredetmondákkal kezdődik. Elmondja Emese álmát, a magyarok ősi csodaszarvasmondáját és az országfoglalás jogosságát igazoló fehérlómondáját elhagyja, de egyes elemeik más összefüggésben való felhasználásával azonban elárulja, hogy olvasta vagy hallotta azokat. Bemutatja Álmost és a hét vezért, elmondja a kunok csatlakozását, Magyarország földjének meghódítását, tájak és nemzetségi központok szerint. Anonymus sok vonatkozásban saját korának viszonyait is beleszőtte munkájába, és ezért műve fontos kortörténeti forrás. Különleges figyelmet érdemel stílusa is. A rímes prózát alkalmazza, és ezt váltogatja a vers és a próza vegyítésével. A vezérek földfoglalásának leírása arra kényszerítette Anonymust, hogy a honfoglalás történetét ne egy szálon mozgó eseményként, hanem kisebb epizódok szövevényeként adja elő. Világos, biztos kompozíciót nem alkotott, regényes, kalandos történetet viszont annál inkább. Hőseit igyekezett a vitézség, a hűség, a lovagi ideáloknak megfelelően formálni, bőven merítve hasonlatokat, jelzőket a kor legnépszerűbb lovagregényeiből. De érezni munkáján a biblia hatását is. A múlt század végén (1892) a Magyar Tudományos Akadémia egy szép hasonmás kiadást jelentetett meg a kéziratról. Mellé csatolták Szabó Károly történész és bibliográfus szöveghű fordítását magyarul is ily címmel: Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. Azóta újabb kiadásban és modernebb fordításban is megjelent. Összeállította: Ozsvald Árpád Kérdés: Sorolja fel a hét vezér nevét. Melyik században élt Anonymus?
