A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-29 / 31. szám
SZABADIDŐ Timothy Weaver Sötét éjszaka A Blue Monn nem volt a legelőkelőbb motel Nevadában, de a fényreklámja messzire világított. Remek csöndes helyre érkeztem,állapította meg magában Gavin Gross, majd felkapaszkodott a bárszékre. A csapos vigyorgott. — Nem hallottam a motorzajt. Csudára klassz motorja lehet. Úgy suhan, akár a felhő, mi? — Kávét. Sok cukorral. Gavin hirtelen úgy érezte, hogy halálosan elfáradt. Órákig gyalogolt szemben a nappal, majd a nappal a nyakán — valamerre. Mit is mondott a csapos? Olyan a gépkocsija, akár a felhő? Igen, gépkocsit kellene szerezni, mert gyalog már nem bírja sokáig. — A kávé — mondta a csapos barátságosan. — Nem kíván meggyes lepényt? — Nem, köszönöm, csak kávét. A rádióban híreket mondtak. Egy férfi, rablási szándékkal betört az önkiszolgálóba, és lelőtte a rendőrt. Gyalog nem menekülhetett el messzire, az autósok ne vegyenek fel stopposokat. A gyilkosról részletes személyleírást is adtak. Gavin szenvtelen arccal hallgatta a híreket. Hm, hm. Magasságát és testsúlyát hozzávetőlegesen eltalálták. Ördögök ezek a rendőrségi emberek. Letette a csészét, és körülnézett. Senki sem volt kíváncsi a hírekre. Mindenki az étel fölé hajolt. Az újra felcsendülő muzsika megnyugtatta. Gavin kinézett az ablakon. Szemet melengető látvány fogadta. Hatalmas, gyors jármű! Ezzel a gépkocsival percek alatt átlóghat Californiába, vagy még messzebbre. Fel — északnak — például. A gépkocsiból kisportolt testű fiatalember szállt ki. A csapos örömmel üdvözölte. — Hello, Vincent! Vincent nem válaszolt. Idegesen rángatta az ajtót. Egyenesen a telefonkabin felé Most, a lakbér emelése után már világos, hogy nálunk a kapitalizmus nem vált be. Tudom ezt és hamarabb, mint én, tudta a kutyám: József. Azelőtt Nyikolájnak hívták, de sajnos polgármesterünk az utcákkal együtt őt is átkeresztelte. Tehát Józsefnek jó orra van és állati ösztöne, ezért már januártól kizárólag csak Pravdát vásárol. A többi újságot a szájába venni nem hajlandó. József, mielőtt elindulna újságért, mindig figyelmesen átszámolja a pénzt, amit a Pravdára kap tőlem. Okos kutya. Értelem sugárzik a szemüvege mögül. Szemüveget csak az újságosbódé kereséséhez használ. Már nekem is világos, hogy a kapitalizmusnak nálunk lőttek! A négyéves Névadóban iramodott. Gavin leszállt a bárszékről, egy tízcentest dobott a pultra, és észrevétlenül elhagyta a motelt. Senki sem követte. Kényelmesen kinyitotta a gépkocsi hátsó ajtaját, megbújt az ülés mögött, előhúzta a revolvert a zsebéből és várt. Vagy tizenöt perc múlva lépéseket hallott. Valaki a gépkocsi felé sietett. Vincent a volán mögé ült. A motor halkan felzúgott, a jármű rátért az autóútra. — Most ragadd meg a volánt és vigyázz — rendelkezett Gavin nyersen. — Ez a hideg valami, amit a nyakadon érzel, a revolverem csöve. — Ki vagy? ľ 'it akarsz? — kérdezte Vincent mérgesen. — Nyomás, öregem! Majd bemutatkozom, ha olyan helyre érünk, ahol lassítani lehet. Egyelőre — gázt! — Te vagy az az alak, akit köröznek? — Vág az eszed, mint a borotva, öregem. intermezzo után haladjunk ismét a biztosabb — szociálisan biztosabb — úton! Akarjuk vissza a szocializmus vívmányait: az olcsó fűtést, olcsó vizet és a kapitalizmus utáni kellemes vágyakozást! Hisz mi szebb, mint ülni a meleg totalitárius szobában, tele hassal, csendesen vágyni a kapitalizmus után és szidni a szocializmust? Mekkora különbség! Milyen változás, hogy most minden este ülünk Józseffel a demokratikus panellakásunkban, ülünk, ülünk és fekszünk, vágyunk a szocializmus után és szidjuk a kapitalizmust. Az utóbbi időben József mintha még inkább spórolna. Már huszadik napja Pravda nélkül tér vissza a Pravda-vásárlásról. Hogy már a Pravda sem lenne Eltaláltad. Tehát akkor tudod, hogy nem egy gyáva menyéttel hozott össze a véletlen. Ezért ügyelj minden mozdulatodra, mert az, aki egyszer már átsegített valakit a másvilágra... Értjük egymást? Ezalatt a motelban a csapos a vendégekhez fordult. — Tudjátok, hogy ki volt az a fiatalember, aki az imént telefonált innen? Vincent Wellernek, az olajkirálynak a csemetéje. Szegény, alaposan megjárta. — Miért? Mi történt vele? — kérdezték a vendégek. — Sikkasztott az aranyos. Majdnem tönkretette az édesapja vállalatát. Az öreg Weller a múlt héten elkergette a házból, kiátkozta a famíliából. A neje is faképnél hagyta. Az öreg átadta az ügyet a bíróságnak. Egy harvardi diák a bírák előtt! A srác éppen az imént beszélt az apjával... Csaknem könnyezett. A kabátja ujját rángatta, és öklével a falat verte. Az öreg Weller kemény és kegyetlen fickó. Száraz maradt a szeme, amikor hírül vette, hogy az idősebb fiát kinyírták egy bárban. A saját gyermekével így bánni?! Micsoda világ! A gépkocsi vadul száguldozott a nevadai éjszakában. — Lassíts — parancsolta Gavin. Lassíts, te ökör! Lassíts, mert átlyukasztom a koponyádat. Miért nem fogadsz szót? Megbolondultál? Vagy részeg vagy? Vincent Weller hisztérikusan felkacagott. Az a gyönyörű gépkocsi legalább 180-as sebességgel repült a kaktuszokkal övezett autóúton. Gavin most már félőrülten ordítozott. — Te tisztára bediliztél. Mit csinálsz? — Nagyon rossz címhez fordultál, apuskám — mondta Vincent hangosan röhögve. — Velem csak egyetlen dolgot lehet csinálni, tatus. Velem szépen lehet meghalni. Egy hatalmas sziklánál éles kanyart vett. Gavin elejtette a revolverét, és kezével eltakarta az arcát. Sötét szakadék tátongott előttük. Vincent tévedett. Nem volt épp szép halál. eléggé balos? De a pénznek is nyoma vész. Tegnap reggel elhatároztam, megfejtem a rejtélyt. József szokásos tempójában ballag, titokban követem munkanélkülinek álcázva magam. Elhalad az újságos mellett, az önkiszolgálóban sem veri el a pénzt. A templom előtt azonban megállt. Leült és hármat vakkantott, mire a templomból kirepült egy angyal. Az angyal átvette az aprót Józseftől, megköszönte, majd a kulcslyukon keresztül visszarepült a templomba. József elszaladt, biztosan haza. Azt tettem amit ő. Vagyis leültem a templom elé. Hármat vakkantottam. És sikerült... a templomból előjött az angyal. Vigyázba állt előttem, meghajolt, megcsörgette perselyét, és ezt szavalta: "Ti, kik e Földecskén eszitek az élet sanyarát, váltsátok ki Istennél a remény betétszámláját!" Pálszegi Tibor A szocializmus majdnem hű barátja 26 A HÉT
