A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-22 / 30. szám
MAGÁNYOSOK KLUBJA A rovat postájából: Tisztelt Magányosok Klubja! Nagyon sok levelet, emberi sorsot olvastam már a lapjukban, ezért elhatároztam, hogy én is megírom életem történetét. Tudom gyönge, pipogya és megalkuvó vagyok, de engem már nem változtat meg semmi. Mutatós nő a feleségem. Macskaszemű, szabályos arcjj, hosszú combú, arányos szépség. Én is kinézek valahogy... sokat sportoltam. Amikor öszszeházasodtunk, még az idegenek is megálltak — de szép pár! Mindezt csak azért írom le, mert esetünkben beigazolódott: a külszín nem minden! Idejében észre kellett volna vennem, hogy a feleségem érdeklődési köre nemigen terjed túl a ruhákon, cipőkön, szépítőszereken. A szex is csak addig érdekli, míg a külső szépségével valamilyen módon összefüggésbe hozható. Ezzel kész is. Gyerekünk az én határozott kívánságomra lett. Most egyéves, kedves, drága kislány. Ha láttak már kétméteres férfit örülni, a boldogságot magáénak tudni, elképzelhetik az érzésemet. Azt hittem, hogy a gyerek hasonló élményt jelent majd a feleségemnek is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szereti. De szülés után mindjárt a hasa volt fontos. Szép maradt. Szoptatáskor a melle formája miatt aggódott. Szép maradt. Ha etette, a ruhája volt a fontos. Ha fölemelte, akkor, hogy nehogy összekoszolja a fehér farmerjét. Ha a gyerek a hajába kapott, nehogy összekócolja a frizuráját. Soha nem a gyerek a fontos. Csakis ő maga. A múltkor strandon voltunk, most először, hármasban, mióta a kislányunk megvan. Mondom, hogy szép a feleségem. Alaposan felszabott fürdőruhája van, apró kis pánt a feneke között, jó felsőrész. A férfiak mint a mágnes, odakapják a szemüket. S mi ott ültünk a pokrócon, a szent család. Éreztem, a feleségem jobban szeretne egyedül lenni. Ott voltunk púpnak a hátán, mi, a mutatós férje és a szép gyereke. Éreztem az ideges hangjából, a türelmetlenségéből, ahogy a kislányunkat etette, ahogy rángatta róla a trikóját, ahogy undokul rászólt, amikor a gyerek elsírta magát. Elnéztem más családokat, ahol az anyák lelki nyugalommal kenték a kenyereket, a gyerekekkel játszottak. Mit csináljak, nekem ilyen nő jutott! Végül is én akartam. És megint, mint már sokszor, elhatároztam: akkor majd én kenem a kenyereket! Eddig is ón pelenkáztam, etettem, mostam, amikor csak kellett. Hány és hány családban más a helyzet! Lehet, hogy gyönge vagyok és megalkuvó, a barátaim lehülyéznek, a nagyszülők föl vannak háborodva. De nekem a családom fontosabb. Még az is lehet, hogy a feleségem — ahogy múlik az idő és öregszik, kicsit beleun a szépsége szünet nélküli megcsodáltatásába és jobban figyel ránk. Nem akarom föladni, nem szeretnék fölösleges összetűzéseket, különösen akkor nem, ha más módon is megoldhatók a problémák. Az én megoldásomat nem tanácsnak szánom, egyszerűen csak el akartam mondani, hogy én így próbálok felülkerekedni a mindannyiunknak rossz helyzeten. Kérem, írják meg, mi a véleményük róla? Levelüket várja egy "Pipogya fráter". A nyári hónapokban mindig kevesebb a hirdető. Ezért lapunk rovatában szívesen leközlünk több olyan levelet, amelyek az emberek sorsáról szólnak. Ezeknek a vallomásoknak az írói szinte örülnek az alkalomnak, hogy végre elmondhatják, ami a szívüket nyomja. A monológokban olvasóink az életükkel kapcsolatos legbensőbb gondolataikat osztják meg velünk, boncolgatják, elemzik, milyen is az életük, mi a jó és mi a rossz benne, hol hibáztak, mit kellett volna vagy mit kellene másként tenni, mit is jelent a partneri kapcsolat, mi a nyomasztó, mi árnyékolja be együttélésüket. Köszönjük a bizalmat. Köszönjük őszinteségüket. íme néhány levélrészlet: "Húszévesen mentem férjhez, két fiam van, boldog a partneri kapcsolatom... Arra vágyom, hogy a férjem annyit keressen, hogy én nyugodtan otthon maradhassak, és a gyerekeimet nevelhessem, mert alig van rájuk időm. Ne kelljen örökké rettegni, hogy mi lesz, ha a gyerekek betegek, mert akkor a munkahelyemen megy a cirkusz..." "... tizennyolc éves koromban mentem férjhez. Három gyerekem van. Elváltam és nem találok megfelelő partnert. Szeretném, ha több időm jutna a gyerekekre. Vágyom egy harmonikus kapcsolatra, amiről már lemondtam, mert úgy látom, ez csak a mesében létezik..." "... úgy érzem, kivételesen boldog asszonynak mondhatom magam. 29 éves vagyok, tíz éve mentem férjhez, van egy nyolcesztendős kislányom. A férjem volt az első férfi az életemben, de eddig ezt még nem bántam meg. Harmonikus, vidám, boldog életet élünk. Mi a középréteghez tartozunk, akiket nyom az adósság. A legszükségesebbekkel rendelkezünk, amit kellett előteremtettünk, de a kocsi és a nyaraló, az számunkra csak álom..." TÁRSKERESŐ 55 éves, 165 cm magas, elvált hölgy vagyok. Szívesen megismerkednék korban hozzám illő férfival, 60 éves korig. Jelige: Találj meg A Hét 94/370 18 éves, 165 cm magas, fekete hajú, barna szemű lány vagyok, aki már csalódott. Káros szenvedélyem nincs, és szeretnék megismerkedni 19—20 éves fiúval. Fényképes levelek előnyben, de minden levélre válaszolok. Jelige: Boldogság-szerelem A Hét 94/371 41/165, csinos, szőke hajú, önhibámon kívül elvált nő vagyok. Szeretnék megismerkedni korban hozzám illő férfival, 48 éves korig. Kalandorok kíméljenek. Egy gyermek nem akadály. Jelige: Veronika A Hét 94/372 Csinos, 31 éves, hosszú, barna hajú lány megismerkedne diplomás, széles érdeklődési körű, 185 cm fölötti férfival, 29—35 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: Napsugár A Hét 94/373 Két, feltűnően csinos, bolondos lány — de ha kell, komolyak is tudnak lenni — keresi élete párját. Okosak vagytok, jó megjelenésűek, humorosak és igényesek? írjatok! Jelige: Mákvirágok A Hét 94/374 Kereslek — Találj meg! Keresem Újvárról azt a hölgyet, aki rendszeresen jár Szentpéterre az ismerkedési bálra. Magassága 170 cm, és szemüveget visel. Szeretném tudni, mi van vele. Jelige: Szeretet A Hét 94/9/A A HÉT 23
