A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-22 / 30. szám

A holdhal Hajdanában az egész Földet víz borította. Csak lassan­­lassan, nagy későre apado­­zott el az a sok víz. Itt-ott kikukkant egy-egy sziget; a mélyedésekben mocsarak képződtek. A szigeteken sor­­ra-rendre fák cseperedtek, s mindenféle növény. A szige­tekre állatok másztak ki, és szépen alkalmazkodtak a szárazföldi élethez. Aztán megtelepedtek az emberek is; hallal, rákkal, teknősbé­kával, kagylóval táplálkoztak, meg a fák gyümölcseivel. Az egyik szigeten élt két lánytestvér. Kurramara és Nakari. Egy napon oly messzire bolyongtak el kuny­hójuktól, hogy a bozótban nem találták az utat vissza­felé. Egy mocsár szélén fáradtan, éhesen letáboroz­tak. A mocsárban csak úgy nyüzsgött a hal. Belegázol­tak, s Nakari megdöfött a lándzsájával egy akkorát, hogy alig tudták partra von­szolni. Kerekded volt, lapos és sárgásfehér. — Most már nem veszünk éhen! — örvendeztek a szép zsákmánynak. Rozsét, nádat hordtak halomba, meggyúj­tották, s amikor parázzsá omlott, szépen rátették a halat, hogy süljön, s elindul­tak fűszerszámot meg mani­­ókagyökeret keresni. Talál­tak is ezt-azt, tarisznyába tették, s visszafordultak a tűzhelyhez, hogy hozzálás­sanak az ízletes lakomához. Hát mit látnak?! A sok parázsból egy marék hamu maradt — és a szép, nagy, kerekded hal sehol! Hová tűnhetett el? Ahogy keresik, kutatják, a fűben gyéren elszórt hamuösvényt látnak; egy hatalmas fához vezet. Felnéztek: hát ott a nagy hal az ágak között! Megcélozzák, dobálják a lán­dzsával, de a hal mind feljebb menekül, egészen a tetejébe. Odáig már nem bírják felhajtani a lándzsát. Késő estig lesték, várták a fa alatt, hátha elunja odafent a fa tetején, s lemászik a hal. De mihelyt az éj leborult, elrugaszkodott a fától, és sárgán, kereken az égre emelkedett, mint valami fé­nyes korong! — Elrepült a szép hal! — álmélkodtak a leányok, s éhesen, csüggedten ballag­tak vissza táborhelyükre. Zsákmányoltak később sékféle halat, de olyan na­gyot s olyan szépet, amilyen az a hal volt, soha többet. Amikor másnap este fel­néztek az égre, a hold lassan tündökölve szállt fölfelé. Na­kari elkiáltotta magát: — Odanézz, Kurramara! Ott úszik a hal, amelyet tegnap kifogtunk! Aztán a hold estéről estére fogyatkozott. Már csak a fele, már csak a negyede volt, aztán egy vékony félkarika. Végül nyoma veszett. Kurra­mara tudta miért. — Valaki más megette a nagy halat! Nekünk egy fa­latot sem hagyott belőle. Persze a holdat senki sem ette meg. Varázsereje volt és visszajött. Először csak egy vékony félkarika, aztán a negyede, majd a fele, s végül mindig szépen kikere­kedett, és tündökölve úszott keresztül az égbolton. (Jékely Zoltán átdolgozása) (ausztrál népmese) Horgászoknak A nyár a kirándulások, a pihenés, az erőgyűjtés időszaka. Van, aki hosszú sétára indul az erdőbe, vagy túrázik a hegyekben, mások a tengerhez készülnek, avagy a vizek partján keresnek menedéket a fullasztó hőség elől. Nos, aki az utóbbit választja és ott horgászással múlatja az idejét, nem árt, ha megfogad néhány jó tanácsot. 1. Indulás előtt nézd át a csomagodat, ellenőrizd, benne van-e valamennyi szük­séges kellék. 2. A táskádba vagy a hátizsákodba tegyél tartalékba úszót, horgot, zsinórt, ólmot, haltartó szákot, csalitartó zacskót, fogót, esőköpenyt, sebkötöző tapaszt, ha hosszabb időre mész, ne feledd otthon az uzsonnádat sem. 3. Horgászáskor mindig legyen nálad a horgászáshoz szükséges engedély! 4. Csónakból csak felnőttel horgász­hatsz! 5. A horgod mindig éles legyen! 6. Ha hal akadt a horgodra, gyorsan tedd a szákba, és ereszd a vízbe! 7. Horgászás után vizsgáld meg a horgászbotodat és a zsinórt, hogy nem sérült-e valahol! Csali-receptek A vérbeli horgászok titokban tartják, hogy milyen csemegével csalogatják horgukra a halakat. A szakemberek szerint a keszegezéshez legjobb csali a kenyérgyurma. A kenyérgombócot úgy kell a horogra tűzni, hogy a horog vége ne látszódjon ki. Nedves kézzel a ke­nyérbelet összegyúrjuk, és nejlonzacskó­ba tesszük, hogy ne száradjon ki. A nagy horgászok állítják, hogy a halak szeretik a pirospaprikával fűszerezett nedves kenyérbelet, a tojásos kenyérgyur­mát, amelyhez nyers tojás, porcukor, liszt és kenyérbél szükségeltetik. Jó csalinak bizonyult a sós vízben főtt tarhonya, kukorica és burgonya. Az igazi csali azonban a kukac, vagyis a földigiliszta. Ezt a halak egyenesen imádják. Nedves fűben, árokparton, eső után pocsolyákban lehet rá vadászni. Rejtvény Hat hal nevét soroljuk fel szótagonként. Olvasd össze a megfelelő szó­tagokat, és írd meg ne­künk a hat hal nevét. A levelezőlapra vagy a bo­rítékra ne feledd ráírni: Aranykapu. A szótagok: ke-, har-, pó, lin, com-, lő, an-, szeg, goi-, csa, na, ba-, sül-. A HÉT 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom