A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-01 / 27. szám
ÉVFORDULÓ templom, a kastély és a papiak maradt meg. Az ág. h. ev. templom 1510-ben épült, de 1881-ben lebontották, és 1882-ben építették a mostani, gótikus stílusban emelt templomot. Az ún. Őrhegyen és Várhegyen bronzkori leleteket találtak. A községhez tartozik Vámház és Betekints puszta. Határában több elpusztult község helyére akadunk. Ilyen volt Cselén, mely 1427- ben még népes, továbbá Kornuthfalva, mely 1427-ben az Udvari-család birtoka; ugyancsak ebben az időben volt ezen a tájon Igálom község is, továbbá Füzes, melyről még 1439-ben emlékeznek az oklevelek. Serész is e vidéken fekhetett valahol. Scris alakban már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel, és 1439 előtt a Füzesy-család, utána pedig a Teresztenyei-családnak volt a birtoka. Területe 1793 ha, lakóinak száma 862, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 236, ág. h. ev. 449, gör. kát. 1, a többi az egyházaknál nincs nyilvántartva. A község polgármestere Černok Štefan, a Csemadok-alapszervezet elnöke Száraz István, az 1—8. évfolyamos alapiskola igazgatója Schiller Pál. Népszámlálási adatok: Év Összesen Ebből magyar % 1980 933 828 88,75 1991 862 754 87,47 (roma: 17) SAJÓKESZI (Kesovce) A lénártfala—tornaijai vasútvonal mentén fekvő kisközség, 1900-ban 52 házzal és 266 ev. ref. vallású lakossal. E faluról 1412-ben Kezy alakban történik említés, amikor a kövecsesi és málasi Czinege-család a földesura. De ez idő tájt már a Dancs-család is birtokolja, s rajta kívül a Szentkirályicsalád is részbirtokos. Később a Dancscsaláddal osztoznak birtokán az Abaffy-, a Mumhárdt-, a Pogonyi- és a Szentmiklóssy-családok. Sajókeszihez tartozik Szent-Demeter puszta, mely 1340-ben mint külön község Zenthdemeter al. nőm. Felharipan, majd Heripan és Alheripan néven szerepel. A községben levő református templom 1859-ben épült. Az előző, régi fatemplom a falu közepén állt, az újat a hegyre építették. A község vasútállomása Kövecses. Területe 766 ha, lakóinak száma 119, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 87, ev. ref. 26, 6 az egyházaknál nincs nyilvántartva. A falu polgármestere Fülöp Lajos. Népszámlálási adatok: Év Összesen Ebből magyar % 1980 121 117 96,69 1991 119 100 84,03 (roma: 12) Összeállította: Kovács Tibor (Folytatjuk) Dózsa György emlékének fénye (Montázs) Négyszáznyolcvan éve rengette meg a földet a mezítlábasok parasztháborúja, Dózsa népének fáklyacsóvás zendülése. A keresztesek vereségébe belepusztult Dózsa is. Tüzes trónja, kínhalála máig ható szorongással tölti el a magyar nép sorsán tűnődő lelkeket. Ki tudná ma már eldönteni, mi volt fájdalmasabb a magyarság létének alakulására: a lázadó paraszttömegek lekaszabolása és megnyomoritása vagy a tizenkét évvel későbbi Mohácsi vész. A nemesi származású parasztvezér, Székely Dózsa György sorsával, s az 1514-es eseményekkel sok ezer tanulmány, vers, regény és drámai mű foglalkozott a reformkor óta. Werbőczi István hármaskönyvének törvényei háromszáz éves szilenciumot parancsoltak. Csak szájhagyomány s a korabeli emlékezések, krónikák őrizték Dózsának és parasztjainak emlékét. Tuberó Lajos XVI. századbeli történetírótól Dózsa ceglédi beszédének részletét idézzük: Egyformán süt a nap emberre, baromra: de még jó, hogy a nemesség ezt megengedi nektek. Mert igazatlanul magának követel a nemesség minden egyebet, amihez éppen annyi jogotok van, mint neki. A gőgös népség még nyomorult lelketeket is csak azért hagyja meg, mert hasznára van, hogy éltek. Amit hoz az ugar a ti fáradságotok és szorgalmatok által, amit barmaitok adnak: minden a nemesség prédája. Nekik szántjátok a földet, nekik ültettek szőlőt, nekik neveltek nyájat és csordát: nektek csak szolgaság és ínség marad. S annál keservesebb elviselni ezt, mert a legnagyobb szükség azoknak jut, akik minden jószágot szereztek: a nemesség fösvénysége mindenből kiforgat... Ha a nemes házat épít, ha nősül, ha leányát adja férjhez, ha vendéget fogad, ha születik, ha meghal, ha a királyhoz megy a maga dolgában — titeket fejnek: bármit tesz, a ti rovásotokra megy a dolog. Több, mint négyszáz évvel később Illyés Gyula is ezzel kczde Dózsa György beszéde a ceglédi piacon című versét: Ha a nemes útra indul,/ ha megtér a hosszú útról,/ mikor elmegy, mikor megjön/ sír a paraszt kint a földön./ Ha a nemes lakomázik,/ ugrál vígan, paroUizik,/ lódít serleget a falra,/ a paraszt jajdul föl arra.../ A költő szuggesztiv erővel fejezi be a költeményt: Elképzelem, így szólt s nagy bajszát törölve,/ néz a futó égre, majd a zajló földre,/ homlokán a harag rőt koszorújával/ s szinte tántorogva nehéz igazával/ indul Temesvárra süllyedni jeltelen,/ szörnyű mocsarakba, magyar történelem!/ S mint egy barát írta harcairól szólván:/ nyomában ott tolong százhúszezer sátán... Báró Eötvös József: Magyarország 1514-ben című több kiadást megért regényében együttérzéssel rajzolja meg Dózsa alakját. A testvérek, Gergely és György kivégzésük előtt sorsukról ejtenek szót: — Te hóhér által végezzed éltedet, Gergely?! — kiálta György fájdalmasan. — Oh, ha atyánk ezt megérte volna! — Atyánk azt mondaná, — szólt a másik lelkesülve —, híven álltatok egymás mellett mindhalálig, ne váljatok el a végső pillanatban. Atyám mondaná: haljatok meg bátran, mint fiaimhoz illik; hisz mi maradt egyéb a székelynek, miáltal magát más népektől megkülönbözteti! Zsarnok vajdái rég nem engedik, hogy szabadon éljen; halálában tartsa meg a szabad férfiú méltóságát. A pillanat, melyben Istenünk előtt megjelenni készülünk, nem arra való, hogy felfuvalkodott emberek előtt hajtsuk meg fejünket. — Ne félj —, mondá György, kinek arcán testvére szavainál vad lelkesülés látszott — Dózsa György nem fog meghajlani senki előtt; s ha utolsó perceimben gyöngeség szállná meg lelkemet, nem saját sorsom, hanem azon gondolat fogja okozni azt, hogy magammal rántottalak vesztembe. Petőfi A nép nevében című híres versében igy hangzik az első strófa: Még kér a nép, most adjatok neki!/ Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a népJ Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?/ Nem hallottátok Dózsa György hírét?/ Izzó vas trónon őt elégetétek/ De szellemét a tűz nem égeté meg,/ Mert az maga a tűz; úgy vigyázzatok:/ Ismét pusztíthat e láng rajtatok... A vers jövendölés és fenyegető kihívás. Dózsa tüzes trónja és kínzattatása különösen megmozgatta az Írók költők fantáziáját. Istvánffi Miklós korabeli történetíró a következően Írja le az eseményt: A foglyok közül negyvenet, akik Dózsa Györggyel közelebbi kapcsolatban voltak, sötét börtönbe zárták. Tizenöt napig éheztették őket, s ekkor a még élő és lélegző György félig sült testéhez vitték hogy azzal csillapíthassák éhségüket. A negyven szerencsétlenből már csak kilenc élt, a többit az éhség megölte, vagy halálra lankasztotta... A kínzók durva vasból egy trónt és királyi jelvényeket, pálcát és koronát készítettek. Györgyöt meztelenül ültették a trónra, az izzó koronát a fejére tették. A fennmaradt kilenc szerencsétlent előhurcolták. Kényszerítették az éhség által félholt s inkább árnyékhoz hasonló embereket, hogy harapják és nyeljék György testét, mely a tüzes vas perzselése miatt kiálhatatlan bűzt terjesztett... György nem sírt, nem jajgatott, nem félt. Hallgatott, s megvetően csak ennyit mondott rájuk: kutyakölykök! Végül tüzes vasfogókkal tépték s az elviselhetetlen kínok alatt meghalt. Még a halottal is kegyetlenkedtek. Rablóként, hazaárulóként felnégyelték, Budára, Pestre, Fehérvárra és Váradra küldték, ahol részeit bitóra függesztve, az arrajáró bámészkodóknak csúfsága lett... Az utókor azonban a magyar nép hőseként tiszteli Dózsát. Ady Dózsa György unokájának nevezi magát. Számtalan iró, költő, festő, szobrász örökíti meg alakját. Többek között Féja Géza, Szabó Pál ír könyvet Dózsáról. Juhász Ferenc A tékozló országban emel emléket 1514-nek... Juhász Gyula több versében idézi Dózsát.-des-A HÉT 11
