A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám
ÉVFORDULÓ Munkácstól Barbizonig 150 ÉVE SZÜLETETT MUNKÁCSY MIHÁLY Aligha van még egy olyan magyar festő, akinek a neve olyan mértékben összeforrott volna a magyar festészettel, mint Munkácsy Mihályé. Nem egy múlt századi pályatárshoz hasonlóan ő is külföldön vált híressé, és érte el azt, amit a hazai mostoha körülmények között sohasem ért volna el. Ősei között a bártfai kódex tanúsága szerint nemcsak szász sótári szakértők, hanem művészek is voltak: egy ötvös és egy jó szobrász. Apja Lieb Leó Mihály előbb Miskolcon, majd Munkácson hivatalnokoskodott. Itt született 1844. február 20-án az öt gyermek közül a középső, Munkácsy Mihály is. Munkácsy rövidnek tekinthető tanulóévei ellenére autodidakta művész, akit gyermekkorának hányattatása, állandó munkálkodása és hivatástudata érlelt festővé. Árvasága, megrázó asztalosinasi tapasztalatai, az emberek iránti szociális érzékenysége vezette arra az útra, amelyet maga járt végig, és ez kötötte ahhoz a realizmushoz, amelyhez mindvégig hű maradt. Nagybátyja támogatásával kezdte el festői inaséveit Békéscsabán, és előbb Fischer Károlynál tanult. Rövid idő múlva megismerkedett Szamossy Elek festőművészzel, aki már nemcsak rajzra, hanem az esztétika és művészettörténet alapjaira is megtanította. Vele került el Aradra is, és megismerte a nemesi kúriák világát. Szamossy ajánlólevelével utazott Pestre, és ismerkedett meg Ligeti Antallal. Ligeti Antal és a pesti műkedvelők felismerik Munkácsy tehetségét, korai zsánerképeit sikerül eladnia, és néhány műértő anyagi támogatásának köszönhetően nemsokára beiratkozik a bécsi akadémiára. Ebből az időszakból való a Levélolvasás című zsánerképe. Munkácsyt nem a táj, hanem az emberi sorsok, a köznépi figurák művészi ábrázolása foglalkoztatja. Feltűnik egy másik motívum is, a szabadságharc hősei életének bemutatása, ezt idézi a Tépéscsinálók. Bécsben találkozik Orlayval, Jankóval, Jakobeyjel és Zichy Mihállyal. Mivel a tandíjat egy év után megfizetni nem tudja, kizárják az akadémiáról. Visszatér Pestre, de miután sikerül eladnia néhány képét, és Ligeti Antal, valamint néhány művészetpártoló főúr közbenjárására ösztöndíjat kap, Münchenbe utazik. München döntő hatással van Munkácsyra: egyrészt Párizs után a festészet egyik korabeli fellegvára, másrészt olyan szellemi központ, amelyben a korabeli szellemi irányzatok képviselői gyakran megfordulnak. Itt találkozik Benczúr Gyulával és Szinyei Merse Pállal, de a származás- és a nézetbeli különbségek áthidalhatatlanok köztük. Egyedüli barátja Paál László, akivel életre szóló barátságot köt, s akihez meg-megszakadó kapcsolatuk ellenére is mindvégig ragaszkodik. Münchenből előbb Düsseldorfba megy, itt találkozik csodált mesterével, Knausszal. Később a párizsi világkiállításon meglátja Courbet és Millet vásznait, és ez gyökeres fordulatot hoz formálódó festészetében. A hatás nem marad el: a következő években keletkeznek azok a művek, amelyekben szakít a korábbi népszínműves kompozíciókkal, s a leírástól eljut a drámai cselekmény nagyerejű ábrázolásáig. Erre a korra datálható a felkavaró Vihar a pusztán, az 1869-ben festett Ásító inas és a Siralomház(,l869). A Siralomház nem egyszerűen első darabja a későbbi remekműveknek, hanem kompozíciója, színválasztása és témája alapján kvintesszenciája egy festői életszakasznak. Az elítélt (talán betyár) körül állók kisebb csoportjai egy emberi dráma beteljesülésének szemtanúi, és pillanatnyi helyzetük, a komoran maga elé meredő férfihoz való kapcsolatuk szerint viselkednek. A szeretet, részvétlenség, kétségbeesés és közöny Munkácsy később keletkezett nagy műveinek, az Éjjeli csavargóknak (1872/73), Az elítéltnek (1872), a Miltonnak (1878) és a Krisztus Pilátus előttnek (1881) is központi motívuma. A barna árnyalatai olykor lágyak és melegítőek, máskor a feketébe merülő sötétbarna szín sötét tónusai a drámaiság hordozói. A lágyabb, melegebb tónusok uralkodnak a festő Paál László félprofilban megörökített portréján, amelyet Munkácsy barátja halála előtt, 1877-ben festett. Párizsba érkezése és festői pályájának emelkedése meghozta számára a sikert, a Des Marches Papier Cecília bárónéval kötött házassága pedig a családi boldogságot. Ez a kapcsolat és a korabeli új festészeti irányzatokhoz való viszonya máig vitatott pontja a Munkácsy-életmű értékelésének. Szokás néha Munkácsyt konzervatívnak nevezni, és szembeállítani az új utakat kereső (és megtaláló) Cézanne-nal, valamint a neves francia impresszionistákkal. Feltehetően másképp alakult volna egyéni sorsa, ha alkatából eredően teljesen elfordult volna Párizs szalonjainak, nagyvilági társasági életének világától, de festői világképe — és ezt az ebben a korban keletkezett, az akadémikus szintet meghaladó képei igazolják, nem módosult volna jelentősebben. A fennmaradt rajzok, a Tűmért idéző Poros út két változata (1873/74) azt mutatják, ismerte az impresszionistákat, de szembefordult velük. A látvány helyett a cselekményt akarta megörökíteni. Munkácsy felismerte a másik utat, de szociális érzékenysége, világnézete a másik lehetőség felé lendítette. A párizsi világot idézi a Párizsi szobabelső (1877), a Babalátogatóban (1879), Az agár (1882), valamint a Női arckép (1885-ből). Paál Lászlónak Barbizonban való megtelepedése után fedezte fel a Párizs környéki táj megejtő varázsát. Ebből a korból való a Munkácsy életében kisebb szerepet játszó tájképek sorozata, a Fasor emeletes házzal (1883) és a csodálatos Fasor (1886),de hangulatában ehhez kötődik az élete végén festett A Pare Monceau éjjel is. A feszített munka, a lelki vívódás felőrölte erejét. Élete ulolsó időszaka a fürdőlátogatások és hatalmas vállalkozásainak (Ecce homo, Golgota, Honfoglalás, A reneszánsz apoteózisa) megvalósítása között telt el. 1897-ben egy Baden-Baden melletti elmegyógyintézetbe szállítják, ahol három évvel később, 1900. május 1-én meghal. Szülőhazájában, Budapesten temették el. Tekintélyes életművének nagy részét (életében mintegy 600 képet festett) a budapesti Magyar Nemzeti Galéria őrzi. OROSZ MÁRTA A HFT 11
