A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-21 / 4. szám
HÍRMONDÓ — VISSZHANG Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék reagálni hetilapjuk 45. számában megjelent "Bussai körkép avagy miért tilos a magyar szó" című cikkre, amelynek a szerzője Hrubík úr. A cikk tartalma, amelyet bizonyára sok hűséges olvasójuk elolvasott, mélyen felháborított, s megrendített minket, gondolok itt a Bussai Alapiskola pedagógusaira. Hiszen az, amit Hrubík úr írt (s amely iromány tartalma végtelenül távol van az etikai elvektől és normáktól) egy közönséges pamflet. Milyen érdekeket szolgál egy ilyen rágalmazó kampány, amely a Bussai Alapiskola igazgatónőjét, valamint pedagógusait rasszistaként, még jó hogy nem "torokmetszőként" mutatja be, és ezekre az emberekre még a kutyáját sem bízná Hrubík úr. Az ellentmondás az, hogy ez az ember, aki ezt állítja rólunk, a lelkét is rátéve, hogy neki van igaza, soha nem volt még a bussai iskolában, nem beszélt az igazgatónővel, a pedagógusokkal, és mégis képes volt "reálisan" megítélni a helyzetet. Tette ezt állítólag a szülőktől szerzett információk alapján, akiknek nevét azonban nem árulja el, nehogy a gyermekeiket ismét pádon való térdelésnek (esetleg — uram bocsáss — eszméletlenségig való kínzásnak — a szerző megjegyzése) tegye ki. A Bussai Alapiskolában tanítok már közel húsz éve. Tanítottam a szlovák tagozaton, a "totalizmus" ideje alatt igazgatóhelyettes voltam, közvetlenül a forradalom után pedig az iskola igazgatója. Jelenleg az iskolatanács elnöke vagyok. Az iskolatanács és az igazgatóság már több alkalommal megvitatta a tanítói kar és az igazgatóság kapcsolatát. Rámutattunk az igazgatónő és helyettese negatívumaira is (hiszen egyetlen kollektíva munkája sem elképzelhető problémák nélkül), de több alkalommal megállapítottuk, hogy példásan gondoskodnak az iskoláról, biztosítják annak folyamatos működését, és a vezetésük ideje alatt sikerült megoldaniuk több olyan feladatot, amelyek megoldása eddig csak egy helyben topogott. Ha reálisan akarjuk megítélni a helyzetet, most sem vethetünk az igazgatónő szemére semmit. Minden, amit Hrubík úr a személyéről ír, hazugság. A pedagógiai tanács első gyűlésén, amelyről jegyzőkönyv is készült, rámutatott arra a tényre, hogy a nyelvtörvényt be kell tartani. Vagy Ön szerint a törvények betartása szükségtelen, Hrubík úr? A mit sem sejtő bussai tanítókat undorító módon gyalázva, Ön az etika legalapvetőbb törvényeit sem tartja be! A Bussai Alapiskola tanítói kara vegyes nemzetiségű. Nem csoda. Az iskolának magyar és szlovák tagozata is van. A pedagógusok egy része szlovák nemzetiségű, akik a szlovák tagozaton tanítják a magyar nemzetiségű tanulókat is, a magyar nemzetiségű tanítók a magyar tagozaton tanítják a magyar nemzetiségű tanulókat és a szlovák tagozaton a szlovák tanulókat is. Gondolom, hogy ebben az esetben szó sem lehet sem az egyik fél, sem a másik fél diszkriminációjáról. A már említett közel húsz év alatt soha nem volt közöttünk nagyobb probléma. Lehet, hogy éppen ezért tanítok azóta is Bussán, és ingázom nap mint nap kisebb nagyobb problémákkal küszködve. Nem zavar sem engem, sem mást, hogy két nyelven — szlovákul és magyarul — folyik a társalgás. A különbség köztünk és Ön között Hrubík úr, hogy mi szót értünk egymással, és képesek vagyunk együtt élni. Ha Önnek olyan információi vannak, hogy a szülőket valaki befolyásolja, hogy gyermeküket a szlovák vagy magyar tagozatra írassák, az információi tévesek. A szülők szabadon dönthetnek a gyermekek iskolába íratásakor. A forradalom előtt és közvetlenül utána a magyar tagozat első osztályába kevesebb gyermeket írattak be, jelenleg több az elsősök száma. Egyáltalán nem lehet megjósolni, hogy lesz két vagy három év múlva. Ez csak a szülőktől függ. Hazugság, Hrubík úr, hogy minden magyar nemzetiségű tanuló, aki a szlovák tagozatra járt, nem vitte többre szlovák kőművesnél, varrónőnél, állatgondozónál (végül is azokat se nézze le), sokan az Ön által említett tanulók közül mérnök és orvosként dolgoznak ma. Már szóltam arról, hogy mi jól megértjük egymást, és a problémáinkat is képesek vagyunk saját magunk megoldani. Ugyanezt Önről, Hrubík úr, nem állíthatjuk. Ön nem is akar velünk szót érteni, hiszen két hét alatt képtelen volt válaszolni arra a levélre, amelyben az iskolatanács meghívta Önt a közös asztalhoz a bussai pedagógusokkal. Vagy talán a gyávaság az, amely visszatartja Önt, hogy szemébe nézzen az Ön által gyalázatos módon megrágalmazott pedagógusoknak? Pavel Kukučka A szerkesztőség megjegyzése Az itt közölt írás kéziratát közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt kaptuk kézhez, több mint másfél hónappal a szóban forgó cikk megjelenése után. Ezt azért tartjuk fontosnak közölni, nehogy valaki azzal vádoljon meg bennünket, hogy szándékosan halogattuk az olvasói vélemény közreadását. Érkezett e témában egy másik levél is (hangneme meglehetősen gyűlölködő), amelyet azonban csak úgy írtak alá, hogy: A bussai alapiskola igazgatónője. Mivel e szlovákul íródott levél eredetiségét sem név, sem az iskola bélyegzője nem hitelesíti, így közlésétől eltekintünk. Mindenesetre érdekes, hogy a "szövegező" a nyelvtörvénnyel próbálja meg indokolni azokat a módszereket, amelyeket Hrubík Béla szóvá tett. Ugyanezt teszi Pavel Kukučka úr is (aki leveléhez csatolta a tantestület 14 tagjának aláírását), s ezzel közvetve beismeri, hogy a magyar gyermekeknek mégiscsak megtiltották, hogy az iskolában anyanyelvükön szóljanak egymáshoz. Hogy a cikk írója nem kívánta közre adni az őt tájékoztató szülők nevét, azt teljesen megértjük. Sajnos gyakran megtörtént már, hogy a szülők bíráló megjegyzéseit az érintett pedagógusok a gyermekeken torolták meg. Ez a gyakorlat meglehetősen általánosan elterjedt az iskolákban, aki az ellenkezőjét állítja, az vagy nincs tisztában a helyzettel, vagy szándékosan elferdíti a tényékét. Hrubík Béla egyébként sohasem állította, hogy az eszméletlenségig kínozták volna a gyermekeket, ezért nem értjük, miért tartotta fontosnak Kukučka úr ezt a megjegyzést közbeszúrni. Hogy a pofozás tényét is tagadja, azt megértjük, de bennünket erről nem sikerült egyértelműen meggyőznie... Szeretnénk elhinni Kukučka úrnak és kollégáinak, hogy őszintén óhajtják a szlovákok és a magyarok békés, kölcsönös tiszteleten alapuló együttélését, de amíg olyan nyelvtörvényre fognak hivatkozni, amely bennünket, szlovákiai magyarokat diszkriminál és másodrangú állampolgárrá degradál, addig nem sok esélyt adunk a tisztázó párbeszédnek. Sajnos a szlovák pártok többsége, a Matica Slovenska és maga a kormány is több ízben tanújelét adta, hogy nem az európai normák szerint kívánja rendezni a nemzeti kisebbségek ügyét Szlovákiában, s egyáltalán nem akarja tudomásul venni a magyarok elképzeléseit. Csak abban tudunk bízni, hogy ez az állapot nem tarthat örökké. r A Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága és a Nyilrai Pedagógiai Főiskola Hungarisztika Tanszéke meghirdeti az Arany A. László emlékérem és -díj pályázatát magyar szakos hallgatók számára. Pályázni a következő Nyitra-vidéki községek nyelvjárásának vagy földrajzi neveinek összegyűjtésével és feldolgozásával lehet: 1. Béd és Meny he 2. Nyitraegerszeg és Vicsápapáti "N Díjak: Arany A. László-emlékérem 5000,- Sk 1. díj 3000,- Sk 2. díj 2000,- Sk 3. díj 1000,- Sk Szakmai felvilágosítást a Nyitrai PF Hungarisztika Tanszékén Telekiné N. Ilona (földrajzi nevek) és Sándor Anna (nyelvjárások) nyújt az érdeklődők számára. Beküldési határidő: 1994. május 31. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS 8 A HÉT
