A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 3. szám
Az elkerülhetetlen vendéglő Fogadjunk, hogy Tardoskedden járva mindenki észreveszi a falu közepén álló Kelly-vendéglőt! Az emeletes családi házat ugyanis nagyon jó érzékkel alakították át másfél évvel ezelőtt a tulajdonosok vendégfogadóvá. Pedig sok minden lehetett volna. Például magánóvoda. - Mert én óvónő vagyok - mondja a fogadó vezetője, Halász Mária. - A változó világ, a megváltozott körülmények folytán munkanélküli lettem. Ekkor kezdtünk el a vállalkozáson gondolkodni. A családi ház kéznél volt. S mivel a faluban haladó Galánta-Újvár autóút mellett található a vendéglővé-alakítás volt a legkézenfekvőbb. (Meg is jegyzem, ha óvoda lett volna belőle, akkor most kakaót, tejet szolgálnának itt fel. így kisfröccsöt.) Igaz, hogy ebben a vendéglőben az óvodásokat is kiszolgálják. Tudom, a megállapítás (súlyos vád) pontosításra szorul. Meg is teszem: tehát a vendéglőhöz tartozó fagyizóban az óvodás korúakat is kiszolgálják. Nyáron a fagylaltozón kívül a terasz, télen és nyáron pedig a földszinten lévő söntés és a hozzá tartozó helyiség is várja a vendégeket. - Az igazat megvallva, ilyenkor télen inkább a söntés és az alsó helyiség tart el bennünket - így a vezető. - A gyorsabb, olcsóbb ételeket, a tízórai leveseket itt szolgáljuk fel. Ezek miatt nagyon sok átutazó vendég áll meg nap mint nap.- Pénteken, szombaton, amikor élő zene van, telt házasak vagyunk. A zene és a telt ház az emeleti helyiségre, az étteremre vonatkozik már. Ez jó ízléssel berendezve, negyven fő fogadására alkalmas. Berendezése (ahogy az egész vendéglő mesterembert követelő munkái is) a házigazdák kézügyességét dicséri. Kellemes hellyé varázsolták a termet. Leírhatnám és dicsérhetném a csillogó-villogó bárpultot, a kényelmes boxokat. Ehelyett a konyhát dicsérem. A főnök és a szakácsnő merészségét, „alkotó“ fantáziáját. Négyen voltunk - négyféle ételt rendeltünk. Eleinte úgy éreztük, hogy bűn volna a feltálalt ételekhez hozzányúlni, megbontani a kompozíciót. Azután egymás tányérjáról is szívesen csipegettünk vona. Mivel ez nem illik, legalább megbeszéltük az „ennivalókat“. Az őszibarackos, mandulás csirkemell, a Kelly-tál, a Tardoskeddi sertéskotlett és a tejfölös-citromos csirkefalatok után igazán nem kívántunk mást, de a főnöknő rábeszélésének engedve megkóstoltuk a gyümölcsös-csokis-tejszínes palacsintát is. Alig bírtunk a féladaggal. A színvonalas vendéglátás, az ízletes és bőséges ételek után szinte hihetetlennek tűnt, hogy a hétfőnyi személyzet java része eredetileg igen „messze esett“ a vendéglátástól. Ám a visszatérő vendégek bizonyítják: nagyszerűen elsajátították az igényes szakma fogásait. Ezt persze azzal is sikerült elérniük, hogy eleinte ők maguk voltak gyakori vendégek a közeli és távolabbi csárdákban, vendéglőkben. Titkot lesni, tanulni. Vad- és halételek hetei, a nemzeti konyhák hete teszik változatossá és meglátogatásra csábítóvá a vendégeknek a fogadót. Gyakran adnak helyet családi vagy munkahelyi összejöveteleknek is. Ám az előrelátó vezető és tulajdonos (lám, majdnem elfelejtettem: a tulajdonos Kefe Mária) már a nyári teltházak biztosításán dolgoznak. Semmit sem lehet a véletlenre bízni ebben a szakmában. A tardoskeddi Kelly-vendéglőben a házi jellegű koszt, a kiszolgálás színvonala, az árak és az ötletesség a legfontosabb. A vendég érdekében. Befejezésül megismétlem az első részben már elmondott állításomat: fogadjunk, hogy Tardoskedden járva mindenki észreveszi a Kelly-vendéglőt! Sőt meg is fejelem: fogadjunk, hogy ha nem csak észrevette, hanem be is tért ide, akkor legközelebb kitérőre is vállalkozik miatta!-g-A pult mögött a vezető Illatozik a vacsora A sorozatot januárban a vezekényi Vén Diófa, a szenei Rozmaring, a tardoskeddi Kelly, a mihályfai Kolónia motorest és a nagymegyeri Basa Becsali vendéglők támogatják.
