A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 3. szám
SZABADIDŐ A haldokló ápolónő beismerte Az elcserélt gyerekek esete Tizenöt évvel ezelőtt szándékosan cseréltek el két újszülöttet egy floridai kórházban — ezt ismerte be Patsy Webb, akinek egészségi állapota vészesen romlik, s halála előtt úgy érezte, meg kell mondania az igazat. A hatvanesztendős Webb, aki mindeddig tagadta, hogy bármit is tudna az esetről, most bevallotta: annak idején szinte egyidőben szült lánygyermeket Regina Twigg és Barbara Mays. Az egyik orvos megkérte a nővért, hogy cserélje el a két csecsemőt, ám Webb ezt megtagadta. Másnap észrevette, hogy a csere megtörtént, ezt szóvá is tette, de megfenyegették, ha felfedi ezt a titkot, akkor elveszíti az állását és vele a betegbiztosítását. A csere okát nem árulta el, gyanítható azonban, hogy mivel az egyik család sok pénzt adományozott a kórháznak, az intézet esetleg meg akarta kímélni egy súlyosan beteg gyermek felnevelésétől. Kimberlyt, az egészséges leányt Robert és Barbara Mays vitte haza, az ő beteg gyermekük pedig a Twigg családhoz került, s tíz év múlva meghalt. Az orvosi vizsgálatokon azonban kiderült, hogy a gyermek nem lehet az övék, s szinte megszállottan keresni kezdték sajátjukat. A genetikai tesztek mutatták ki a biológiai kapcsolatot Kimberly-vel, aki viszont nevelőszüleihez ragaszkodott. Anyja meghalt, s (mostoha)apjával élt. Amikor a kórházi "tévedést" felderítették, keresetet nyújtott be, hogy a bíróság szakítsa meg a kapcsolatot biológiai szüleivel, mert nevelőjénél akar maradni, akit édesapjaként szeret. A gyerekper néhány hónapja nagy feltűnést keltett, s a közfigyelem középpontjába helyezte az örökbefogadás jogi megítélését az Egyesült Államokban. A haldokló nővér azonban most az igazságnak újabb momentumát adta közre, amely más megvilágításba helyezi az egész ügyet. Miből ered a csomó? Régi szokás, hogy az ember, ha valamit nem akar elfelejteni, csomót köt a zsebkendőjére. De vajon honnan ered ez a furcsa ötlet? Az inka birodalom hivatalnokai különböző színű zsinegekre kötött csomók segítségével számoltak, sőt, gazdasági feljegyzéseket is készítettek ily módon. Ennek a sajátságos "írásnak” kipu volt a neve. Amerika felfedezése után ezt is eltanulták tőlük az európaiak, és alkalmazni is kezdték a kiput, főleg adósságok nyilvántartására, hogy el ne felejtsék, ki mennyivel tartozik. S mivel a módszer bevált, az emberek sűrűn hordott ruhadarabjaikra is kezdtek emlékeztető csomókat kötni, ha valami fontosat kellett elintézniük. De ez nem bizonyult praktikusnak, részben mert a kabáton vagy ruhán a csomó feltűnő volt, részben mert kioldása után a gyűrődés megmaradt. Ezért aztán az emlékeztető csomót a zsebkendőre kezdték kötni. A bosszantó csak az, ha az ember meglátja a csomót, tudja is, hogy azért kötötte, mert nem szabad elfelejtenie valamit, de hogy mit, aZf már gyakran nem jut az eszébe. Szuperkorsó Alighanem a világ legnagyobb söröskorsója ez a 43 literes és üresen is 18 kilós "bögre". Aki képes inni belőle, az nem lehet gyönge ember. A söröskancsó egy tiroli vendéglősé, aki törzsvendégeinek néha megengedi, hogy a hatalmas söröskancsó fenekére nézzenek. A tiroli kerámiakorsónak azonban 1984 óta vetélytársa van: a svájci sörgyárosok egyesülete egy 1,74 m magas, 86 cm átmérőjű söröskancsót készíttetett üvegből. Az embernyi söröskorsót persze senki sem képes felemelni, így a tiroliak nem is tartják igazi vetélytársnak. A kefeboltban A boltba betért háziasszony egy kefét vásárolt. Válogatás közben alaposan szemügyre vette a többi árut is, nem kis rendetlenséget hagyva maga után. Végül is melyik kefét vette meg a hölgy? A HÉT 21
