A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-24 / 26. szám
GONDOLKODÓ mynrnk Hímé#. Nyelvi különfejlődési tendenciák a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában A szlovákiai magyarság az 1939—45 közötti hat évtől eltekintve már több mint hetven éve él kisebbségi helyzetben, kapcsolata az anyaországgal, az ottani nyelvhasználattal gyengült ugyan, ám szerencsés földrajzi helyzeténél, határmenti elhelyezkedésénél fogva sohasem szakadt meg; az idegen államkeretbe való tartozás azonban természetesen kihatott nyelvállapotára is. Az általunk megkérdezett magyarok döntő többségének véleménye szerint a szlovákiai magyarok nyelve mind hangzásában, mind szóhasználatában eltér a magyarországiakétól, habár ezek a különbségek jelenleg még nem akadályozzák a kölcsönös megértést. A magyarországi ún. standard magyar nyelvtől való bizonyos fokú eltávolodást tehát tényként kell elfogadnunk. A kérdés azonban az, hogyan, miben nyilvánulnak meg az eltérések. Nyelvművelőink már évtizedek óta foglalkoznak az általunk használt szlovák szavakkal és a szlovák mintára létrejött tükörszavakkal és -kifejezésekkel, ezek valós elterjedtségéről, használatuk gyakoriságáról és hátteréről azonban vajmi keveset tudunk. Az utóbbi néhány évben megindultak ugyan az ez irányú kutatások is, mindez azonban kevés ahhoz, hogy a szlovákiai magyar nyelvhasználatban mutatkozó különfejlődésről kimerítő és valós képet tudjunk nyújtani. Ebben az előadásban is célunk csak az lehet, hogy bemutassuk eddigi vizsgálataink idevágó eredményeit, illetve ráirányítsuk a figyelmet néhány olyan kérdésre, amelynek vizsgálata véleményem szerint szükséges a ténymegállapításhoz. Először is nézzük azokat a külső körülményeket, melyek kihatással vannak — vagy lehetnek — magyar nyelvhasználatunkra, erősíthetik vagy gyengíthetik a különfejlődést! A földrajzi elhelyezkedés: A szlovákiai magyarság a szlovák—magyar határ mentén él, aránylag összefüggő, zárt tömbben, Mivel ez a terület a történelmi Magyarországnak mindenkor szerves részét képezte, az itteni lakosságot szoros, sokszor családi kapcsolatok fűzték az odaát maradtakhoz. Mára a rokoni kapcsolatok megritkultak és meglazultak, hiszen újabb kapcsolatok kialakítására, házasságkötésre nemigen akadt lehetőség. Az alap- és középiskolások körében végzett felméréseink szerint a diákok mintegy egyharmada válaszolta azt, hogy nincsenek Magyarországon rokonai. A másik csoport sem látogatja azonban túl gyakran a határon túli rokonokat, hiszen az összes válaszadónak majdnem a fele állította, hogy magyarországi rokonaival ritkán találkozik, rendszeres vagy aránylag rendszeres kapcsolattartásról csak 20—25 százalékuk számolt be. A szlovákiai magyarok számára azon-14 A HÉT ban nyilván fontosabb az anyaországiakkal való kapcsolattartás, mint viszont, hiszen a magyarországi diákok kevesebb rokoni kapcsolatról számoltak be, mint a szlovákiaiak, és ritkábban is járnak Szlovákiába, mint itteni társaik Magyarországra. Mindennek természetesen gazdasági, pontosabban kereskedelmi okai is vannak, hiszen tudjuk, hogy elsősorban bevásárolni jártunk és járunk Magyarországra. Az anyaországhoz való földrajzi közelségből adódik, hogy nálunk a magyarlakta területeken jól fogható a Magyar Rádió és a Magyar Televízió adása. A különböző szociológiai kutatásokból tudjuk, hogy a szlovákiai magyarok elsősorban ezeknek az adóknak a műsorát hallgatják és nézik (pl. 1989-ben a megkérdezett magyarok 72 százaléka az MTV 1-et részesítette előnyben minden más televízióadóval szemben). Újabban nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a dél-szlovákiai videokölcsönzőkben magyarra szinkronizált filmeket is kínálnak; a moziban esetleg szlovák vagy cseh változatban, illetve szlovák vagy cseh feliratokkal látott külföldi filmet meg lehet nézni magyarul is. A magyarországi sajtóhoz eddig is hozzá lehetett jutni, ma már ez elsősorban pénzkérdés. A politikai helyzet: A mindenkori politikai helyzet, a két ország viszonya mindig is befolyásolta a kapcsolattartást, sőt a nyelvhasználatot is. 1945 után a két állam fejlődése párhuzamosnak mondható, bár Magyarországon a politikai változások már korábban megindultak. Az azonos politikai tömbbe való tartozás nyelvi-nyelvhasználati szempontból sem elhanyagolható: a kommunista időben ugyan a politikai szövegeknek szinte szakrális jelleget tulajdonítottak, s ez a fordításukkal kapcsolatos nézetekben is megnyilvánult; nálunk mégsem "fajult" odáig a helyzet, mint például az NDK-ban, ahol a Nyugat- Németországtól való különállást nyelvi síkon is szorgalmazták. A cím — nyelvi különfejlődési tendenciák — azt sugallhatja, hogy a szlovákiai magyar nyelv, nyelvhasználat fokozatosan távolodik az ún. standard magyartól. Hogy ez valóban így van-e, nem tudjuk. Nem ismerjük ugyanis sem a kiindulópontot — a szazadeleji állapotot —, sem azt, milyen volt a valós helyzet a két világháború közötti időszakban. Ezekből az időkből esetleg csak nyelvjárási anyagunk van, a szlovákiai magyar köznyelv akkori állapotát tudtommal még senki sem vizsgálta meg alaposabban. A nyelvjárási kutatások — pl. Arany A. Lászlónak és társainak vizsgálatai — pedig azt mutatják, hogy a szlovákkal érintkező magyar nyelvjárásokban kimutatható volt a szlovák nyelv hatása. Ezt a kérdést történetiségeben kell vizsgálnunk; annál is inkább, hiszen tudjuk, hogy a török kiűzése után a 18. században az elnéptelenedett magyar falvakba nagyszámú szlovák telepes érkezett, akik aztán jórészt elmagyarosodtak. Nem kizárható azonban, hogy valamikori szlovák anyanyelvűk nyomai máig hatnak. A tisztázandó kérdések körébe tartozik az is, hogyan különíthetőek el az areális hatások a sajátosan szlovák hatásoktól. Itt elsősorban arra gondolok, hogy a magyart indoeurópai nyelvek veszik körül, közülük számunkra a két legfontosabb, a latin és a német évszázadokon keresztül hatott nyelvünkre; napjainkban az információk jelentős hányadát pedig elsősorban angol nyelvű forrásokból szerezzük. Mindez nyilvánvalóan befolyásolja nyelvünk fejlődését is. Ezzel kapcsolatban idéznék egy példát. Közismert az ún. Partnership for piece elnevezésű amerikai kezdeményezés, ennek több magyar fordítása is használatban van: Partneri viszony a békéért, Békepartneri viszony, Partnerség a békéért, Békepartnerség. A program magyar megnevezése nyilván azért okoz gondot, mert a nyelvünkben az ilyesfajta jelentéstömörítő hátravetett jelzős szerkezetek nem gyakoriak, s a partnership fordítása sem egyszerű, az Országh-fóle angol—magyar szótár ezeket a magyar megfelelőit tünteti fel: társi szerep, társi viszony. A partnerség egyelőre szótárazatlan szavunk, hiszen a -ság/-ség képző ilyen jelentésben elszigetelt használatú, esetleg csak a barátság főnév tartozik még ide. A kifejezés szlovák fordítása egyszerűbb, mivel az angol eredetiével azonos szerkezetű: Partnerstvo pre/za mier. A szlovákiai magyar sajtóban a partnerség szó használatát ez a tény is támogatja. Mellesleg a partnerstvo megfelelőjeként nálunk már korábban megjelent a partnerség szó, természetesen más összefüggésben; az egyik cikkemben meg is jegyeztem, hogy a fentiekre való tekintettel ne használjuk. Most azonban a partnerség főnév a magyarországi közéleti nyelvhasználatban is felbukkant (tőlünk teljesen függetlenül), s elképzelhető, hogy tartósan beépül a szókészletbe. SZABÓM IHÁLY GIZELLA (Folytatjuk) A szerző ezt az előadását az idei Kazinczy Napokon olvasta fel.
