A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-17 / 25. szám
Az istenáldotta művész Önarckép y A marokkói V tanító Y Háromnegyed század telt el azóta, hogy 1919. június 20-án a budapesti János Kórház belgyógyászatán elhunyt egy kiéhezett, lesoványodott férfi. Jó két hét múlva lett volna 66 éves. Halálának oka az orvosi jelentés szerint "verőérgyulladás" volt. Szobatársai, ápolói nem sokat tudtak az elborult elméjű betegről — a bennfentesek úgy emlegették, mint a "bolond patikust", aki "Csontvárynak, a festőművésznek" tartotta magát. Anekdoták keringtek róla. Ferenc József császár betegeskedése idején táviratot küldött Bécsbe: "A császárt a napra kitenni, Csontváry" szöveggel, más alkalommal Dalmáciából a magyar parlamentnek telegrafálta: "Jövök, Tivadar". Kiállításainak sajtóvisszhangja is inkább a különcségét, semmint a tehetségét emelték ki: "A bíbornokkórban (skarlát, vörheny) hánykódó beteg lázas álmai sem szerkeszthetnek össze különbet" — véli a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című képéről 1908- ban az Újság kritikusa. Hosszú évtizedeknek kell eltelnie addig, míg az 1963-as székesfehérvári Csontváry-kiállítás kapcsán Fülep Lajos a Kortárs hasábjain kijelenti a képek alkotójáról: "... aki alkotta őket, nemcsak nagy nemzeti vagy századi, hanem világtörténeti jelenség." De hát valójában ki alkotta e képeket? A zseni, "a jövő embere" (Csontváry fogalmazása 1909-ben) vagy "a földre tévedt Mars-lakó" (Herczeg Ferenc, a századelő írófejedelme látta ilyennek a festőt az 1910-es Csontváry-tárlaton)? Művészettörténészek, pszichiáterek, lélekbúvárok, filozófusok teszik fel ismételten a kérdést: Csontváry egyedülálló művészi stílusa, látásmódja mennyiben "tünete" betegségének? Közismert, hogy festői pályafutásának kezdete egybeesik elmebajának kezdetével — azért lett tehát nagy festő, mert "megőrült"? A válaszadáshoz érdemes idézni Csontváry önéletrajzából azt a részt, melyben elbeszéli, hogyan ébresztette rá főnöke, az iglói patikatulajdonos, rajztehetségére: "... egy délután csendesen bubiskoló tinós szekeren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt, s egy vénypapírra kezdem rajzolni a motívumot. A principálisom nesztelenül hátul sompolyog, a rajz elkészültével a váltamra ütött. "Mit csinál, hisz maga festőnek született." "... maga festőnek született..." — a Csontváry-rejtély kulcsmondata rejlik e pár szóban! Csontváry tehetsége nem egy beteg agy "terméke" — rajzkészségét, tehetségét örökölte, születésétől génjeiben hordozta. "Az elmebetegség senkinek sem kölcsönöz képességet, tehát senkit sem tesz igazi művésszé" — szögezi le a téma kitűnő ismerője, az orvosgenetikus Czeizel Endre. Csontváry nem azért lett nagy művész, mert tudathasadásos (szkizofréniás) volt, hanem annak ellenére! Festőtehetsége nem volt közvetlen ok-okozati kapcsolatban elmebetegségével. Természetesen betegsége befolyásolta az alkotásban, s "művészetét nem lehet megérteni pszichózisának figyelembe vétele nélkül — de nem lehet megérteni csak annak a segítségével sem". (Németh Lajos) Hogy megértsük a művészettörténész most idézett szavait, fontos néhány szót ejteni magáról a betegségről is. Csontváry szkizofréniában, tudathasadásos elmekórban szenvedett. E betegség még ma is a legrejtelmesebb pszichózis (elmebaj). Nem ritka betegség, a népesség 1 százaléka, azaz minden 100 emberből legalább 1 szenved e kórban. Szlovákiai viszonylatban ez kb. ötvenezer beteget jelent! Szerencsére csak a betegek kis hányadának vannak súlyos tünetei — nem egy betegnél a tünetek annyira enyhék, hogy még a tapasztalt lélekbúvár is nehezen ismeri fel azokat. (Összehasonlításként egy testi betegségre hivatkozhatunk, a cukorbajra, amely csak a laboratóriumilag kimutatható emelkedett vércukorszinttől a súlyos, életet veszélyeztető, napi inzulininjekcióra szoruló formáig szintén a betegségformák széles skáláját öleli fel.) Az is lehetséges, hogy nem egyetlen betegség, hanem több, egymáshoz hasonló kórkép rejtőzik a szkizofrénia kórisme mögött. Egyik fajtája a hirtelen kezdődő elmezavar, amelyre leginkább ráillik a laikusok által felállított diagnózis: "megőrült". A zavart, "látomásokkal" küzdő, s azok hatására "érthetetlenül" viselkedő, magát s környezetét veszélyeztető beteg felismerése nem nehéz. Kezdődhet azonban a szkizofrénia szinte észrevétlenül is, és éveken át maradhat olyan formában, amely legfeljebb a "különcség", a másság kapcsán utal a betegség meglétére, így kezdődött Csontváry betegsége is — folytassuk a már egyszer idézett önéletrajzi részletet: ”... ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél." Dr. Pertorini Rezső pszichiáter szerint e hallucináció lélektani jelenség, amikor valaki ott hall, lát valamit, ahol a valóságban nincs semmi — tekinthető a szkizofrénia első tünetének Csontvárynál. A hallucinációk gyakori tünetei e betegségnek, s alapul szolgálnak a téves eszmék, a rögeszmék kialakulásához. A lélekismerőnek is kiváló orvosíró, Németh László így határozza meg a szkizofréniások rögeszméit: "A rögeszmét szó szerint értem: egy berögzött, az életüket birtokába vevő eszme, ami hajtja őket." Csontvárynál is megfigyelhető az ún. megalomániás (nagyzolásos) rögeszme elhatalmasodása: egyre jobban beleéli magát a titokzatos hang sugallta szerepbe — ő a világ legnagyobb napút festője! Ez a rögeszme hajtja, s emeli ki a hasonló betegségben szenvedők tízezrei közül. A rögeszme a közönséges halandónál többnyire szerencsétlenséget, azaz súlyos betegségtünetet jelent — "ha azonban a rögeszme az istenáldotta művész kezével dolgozik, úgy olyan meteorzúgást ad a műnek, amit másféle művészet ritkán ér el”. (Németh László) Csupán a betegek kis részénél következik be a betegségnek nevet adó 14 A HÉT
