A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
MINERVA A véradás csökkenti a kockázatot Rákot okozhat a szervezet magas vastartalmú A szervezet. számára felesleges sas enyhe mértékű felhalmozót lűsa rák kialakulását idézheti elő a férfiak es a nők esetében egyaránt — ez a leglényegesebb következtetése az International Journal of Cancer című amerikai tudományos folyóirat februári szamában megjelent tanulmánynak, amely egy tízéves kutatássorozat eredményeit tette közzé, A tanulmány szerzői arra a következtelésre jutottak, hogy a vasból, ebből az életfontosságú elemből jóval kisebb mennyiségre van sztik sége a szervezetnek, mint azt korábban gondoltak. A finn kutatók már egy korábbi tanulmányukban azt állítottak: a szervezetben telhal mozfxlott vas előidézője lehet a szívkoszorúér megbetegedéseinek. Úgy vélekedtek ugyanis, hogy a vas közrejátszik az érrendszer ehneszesedésében, ezáltal az artériafalak merevek és kemények lesznek, nehezebbé válik a vér áramlása. Az amerikai megfigyelések szerint pedig a felesleges vas több fajta rák kialakulásának a veszélyét is magában hordozza, a vastagbélráktól a májrákig. A szervezetben levő vas mennyisége már akkor feleslegesnek tekinthető, ha mindössze 10 százalékkal haladja meg az átlagos szintet. A tanulmány 14 ezer egészséges férfi és nő vizsgálatán alapult, közülük 379 férfiban és 340 nőben alakult ki ti rák valamilyen fajtája. Az egyik amerikai kutató, Mare Micoz/i rámutatott: mind a nők, mind a férfiak eseteben a vizsgált személyek közti! a nagy vaslelesleggel rendelkező csoportnak kétszer akkora esélye volt a daganatos megbetegedésekre, mint a kisebb vasmennyiséggel rendelkezőknek. Az amerikai energiaügyi minisztérium egy 1988-as tanulmánya csuk a férfiak esetében mutatott ki összefüggést a szervezet magas vasszintje és a rakra való hajlam között A most közzétett eredmények szerint hasonló összefüggés áll fenn ti nőknél is. Mieo/zi állítása szerint az Egyesült Államok lakosságának közel egyötöde vashiányban szenved. A nőkre külöttös veszélyt jelenthet ez a havi vérzés és a szülés alatti vérveszteség miatt. A vashiányos embereknek valóban szükségük van arra, hogy pótlólag juttassanak vasat a szervezetükbe: ezáltal elkerülhetik a vérszegénységet. A kutató ugyanakkor aggodalmat fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az orvosok és a közvélemény is csupán azokra figyel, akiknek vasat kell juttatni a szervezetébe. A népesség nagyobbik része ezáltal szükségtelenül es lehel, hogy egészségtelenül táplálkozik vasban gazdag ételekkel. Az Egyesült Államokban számtalan étel fajtat "dúsítanak" vassal, és az amerikai étkezési szokások a világ minden részén egyre elfogadottabbakká válnak. Gyak ran a vitamintableilák is jelentős mennyiségű vasat tartalmaznak. Micozzi a felesleges vas tartalomtól való megszabadulás egyik módját a véradásban jelölte meg. JÉGLELET A HOLDON A világűrszakértők szerint elérhető közelségbe került a Hold birtokba vétele: A Clementine holdszonda radarjelei a Hold déli sarkán hatalmas jégtömegeket sejtetnek. John Brandenburg amerikai tudós, a NASA kutatója szerint több milliárd tonnányi jégről van szó, ami akkora kincs, hogy joggal hozta izgalomba a tudósokat. Ha ugyanis a vizet 385 ezer kilométeres távolságból, a Földről kellene odajuttatnia a majdani telepeseknek, szó sem lehetne holdkolóniák létrehozásáról. A holdbéli jég viszont ivóvízzé olvasztható, hatalmas üvegházak klímaberendezését táplálhatja, s így a telepesek részben önellátók lehetnek. A NASA illetékesei részleteket csak akkor tesznek közzé, ha további kiegészítő adatok igazolják a radarjeleket. A Clementine egyébként az első látogató a Holdon az Apolló-űrhajósok 1972 decemberi Holdra szállása óta. Az űrszonda február közepe óta kering a Hold MURPHY ördöge avagy egy balul végződött mentési akció Dél-Kaliforniában gyakoriak az erdőtüzek, s ilyenkor hatalmas füves területek is a lángok martalékává válnak, aminek rendszerint a termőterület lepusztulása, esetleg földcsuszamlás lesz a következménye. 1991-ben is nagy tűz pusztított Berkeley város környékén, ezért a hatóságok úgy döntöttek, hogy a lejtőket újrafüvesítik — ezzel kívánták megakadályozni az eróziót. Az 5 millió dollárt felemésztő akció során egyebek között a meredélyek szélét is megerősítették: szalmabálákat helyeztek el, hogy felfogják a lejtőkön legördülő köveket. Úgy vélték: a fű kinövéséig ajánlatos lesz a termőföldet is megerősíteni, ezért ragasz-II. ERZSÉBET KÜLÖNÖS ALATTVALÓI körül, amelytől májusban elbúcsúzik, és eltűnik a világűrben. tóval elkevert tatörmelékkel szórták be a területet. Eleinte minden simán ment, aztán váratlan dolgok történtek. A buján zöldellő tavaszi fűben elszaporodtak a patkányok és egyéb apró rágcsálók, amelyek földalatti járatok tömegét ásták ki maguknak, aminek következtében meglazult a föld. A zsenge füvet előszeretettel legelték a kecskék is, miközben patáikkal tovább aprították a termőföldet. Ismét száraz füves területek keletkeztek, ahol a tűz könnyen terjed, ráadásul a lejtők szélét erősíteni hivatott szalmabálák elkorhadtak, az ott összegyűlt kő súlya alatt a szalmapárkány a mélybe zuhant, s több helyen földcsuszamlás is bekövetkezett. A speciális "kötőanyag" ugyan megakadályozta a talaj erózióját, de lehetetlenné tette az új vegetáció megtelepedését is. A költséges mentési akció végül teljes fiaskóval zárult.-lamér-Európában kizárólag Gibraltár sziklái között élnek majmok — a makakókkal rokonságban álló magótok (Macacus inuus), amelyekről azt tartja a fáma: ha elhagyják Gibraltárt, megszűnik a brit fennhatóság. A II. világháború alatt annyira megcsappant a magótok állománya (összesen 7 példányt számoltak össze), hogy Churchill utasította egyik beosztottját: sürgősen telepítsenek Észak-Afrikából majmokat Gibraltárba, nehogy időnap előtt valóra váljon a jóslat. A brit hadsereg azóta is pontos feljegyzéseket vezet a gibraltári majmokról, sőt mindegyiknek rendfokozata is van, akárcsak az Egyesült Királyság hadseregében szolgáló valamennyi katonának. A magót egyébként jól tűri a hideget is, amit sűrű bundájának köszönhet. Feltűnő, hogy nincs farka, ez is megkülönbözteti őt a többi makakófélétől. Német zoológusok a hatvanas években egy kis csoport majmot telepítettek Elszász sziklás területeire, ahol vagy húsz éven át sikerült is megőrizni a majomkolóniát, sőt utódok is születtek, de egy veszettségi járvány véget vetett ennek a szokatlan kísérletnek. A HÉT 21
