A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 3. szám
MINERVA PRÁGÁTÓL IAHIDZSANIG Zalánkeményi Kakas István útja A régi magyar utazók nemcsak csodálatos világokkal ismertetnek meg bennünket, hanem leírásuk plasztikus szépségével, nyelvezetük különleges zamatával, megfigyeléseik képszerűségével, hűségével. Legygyakrabban valamilyen cél érdekében keltek útra, külföldi egyetemen akarták elméjüket pallérozni, nemzetük régi hazáját keresték, esetleg diplomáciai szolgálatban fáradoztak. De bármilyen ügy érdekében fáradoztak, a lelkesedés nem aludt ki szívükben, hogy megismerjék az idegen országokat és népeket, megtapasztalják életük folyását, szokásaikat, hiedelmeiket, s mindezeket lejegyezve, átadják tapasztalataikat a jövőnek. Vámbáry Armin, a kiváló orientalista, néprajztudós és földrajzi író, Dunaszerdahely szülötte írta: "Az utazásnál megkívánt három főkellék, úgymint: a kitartás, kíváncsiság és leleményesség, teljes mértékben föltalálható régi utazóinknál, kik semmiféle fáradtságtól nem rettentek vissza, csakhogy szemtől-szembe láthassák az illető ország, város, épület nevezetességeit, miként az egyikük ki is mondja: Természetemtől indíttatván, minden nyomorúságot, nyavalyát, éhséget, szomjúságot, embereknek szidalmát, gyalázását, gonosz ítéleteket semminek tartván, a világnak egyik részét meglátni és vékony elmémet az természetnek csudáival és az emberek munkáival, azoknak hallásával, látásával éltetni, öregbíteni, és gyönyörködtetni igyekeztem". A régi utazók sorába tartozott Zalánkeményi Kakas István is, az erdélyi nemesi családból származó diplomata, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem nejének, majd Báthory Endrének titkára, aki később Rudolf német császár és magyar király szolgálatába szegődött. A Prágában székelő tudós hajlamú császár bízta meg Kakas Istvánt azzal a feladattal, hogy a perzsa uralkodóhoz menesztett követséget vezesse. A küldetés célja tulajdonképpen a török hatalom elleni szövetség megkötése volt. A küldöttség tehát nem utazhatott Törökországon át, Afrika megkerülésével, a tengeren eléggé viszontagságos és veszedelmes lett volna az út, így Oroszországon át kellett utazniuk. 1602-ben indultak Prágából Szilézián, Lengyelországon, Litvánián és fehérorosz földön át Moszkvába, majd némi pihenő után a Kaspi-tenger mellékén a perzsiai Lahidzsanba. Itt Kakas István megbetegedett és 1603 őszén, éppen 390 évvel ezelőtt nagy szenvedések között meghalt. A küldetést útitársa és titkára, a szintén erdélyi Tectander György vitte véghez, aki az útleírást is készítette. Fura, visszás helyzet keletkezett tehát azáltal, hogy amíg a küldetés és utazás Kakas István nevéhez fűződik, az útleírást Tectander György készítette. A küldöttség viszontagságos utazás közepette érte el Moszkvát, s az útirajz készítője meglepődve tapasztalta, milyen sok templom és kolostor található az oroszok fővárosában. Tectander másfél ezerre taksálta számukat. A város mégsem nyerte meg a tetszését: "Moszkva házai nem szépek — írja — leginkább fából valók és nincsenek — mint nálunk — egymáshoz közel építve, ablaküveg is kevés látható. Muszkaország mocsaras, bozótos és sok helyen egészen puszta; az ország olyan jól el van zárva, hogy a nagyfejedelem engedelme vagy útlevele nélkül senki ki nem mehet, vagy be nem jöhet. Gyümölcs egyáltalában nincs, kivéve azt a keveset, amit a németek (különösen almát) hoznak Moszkvába. Gabona, úgymint árpa, zab, búza néha bőven terem, de rossz termés esetén oly nagy éhínség dühöng a muszkáknál, hogy mint például most is, sok ezer ember éhen halt Moszkvában és környékén. Szinte hihetetlen, de ennek dacára teljesen igaz a következő eset: a pékektől gyakran vettek olyan pirogot (kalácsféle), amelybe máskor különféle húst szoktak belesütni, most azonban ezen húsféléket az ellopott emberi hullákból levagdalt és összeaprított emberhús helyettesítette. Midőn ez napfényre jutott, sokat törvény elé állítottak. A lakosok kénytelenek voltak a tisztátlan állatokat, mint kutyákat és macskákat is 14 A HÉT
