A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
Farkas János felvételén Farkas Péter és felesége a vegyesboltban Vegyesbolt a lakótelepen Nagymagyar, ez a néhány ezer főt számláló község Somorja közelében, sokban eltér a szokványos hasonló nagyságú falvaktól. Nagymagyaron például három bank működik, van egy országos hírű magánvállalkozása, a Varia Kft. és faluszerte számos apró, hangulatos vegyesbolt áll a vásárlók rendelkezésére. Az egyik közülük, Farkas Péter kiskereskedése Nagymagyar lakótelepe — merthogy a faluban az is van — egyik panelházának alagsorában található. — Az üzletet a rendszerváltás után nyitottuk meg — meséli Farkas Péter. — Egyelőre ketten a fe leségemmel felváltva dolgozunk. Nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a vásárló itt mindent megtaláljon, ami a háztartásban szükséges, tehát a fűszerektől kezdve a friss kenyéren keresztül egészen a tisztítószerekig. — Gondolom, az üzletnek már kialakult az állandó vásárlóköre. — Igen. A törzsvásárlóink főleg a lakótelepen élők közül kerültek ki. Van olyan állandó vásárlónk, aki olyan árura tart igényt, amit én egy másik üzletben veszek meg, mert olyan kis tételről van szó. Nálunk tehát valóban a "vevő az úr". — Úgy látom, a boltnak elég nagy a forgalma. A vevők néha bizony nehezen férnek el ebben a kis helyiségben. Nem számolnak az üzlet bővítésével? — Szeretnénk még az idén kibővíteni az üzletet. Egyébként ez a mostani üzlethelyiség valamikor kazánházként szolgált. Mi rendbe raktuk, és megnyitottuk benne az üzletet, ám az évek folyamán a helyiség egyre szűkebbé vált. Úgy tervezzük, hogy rendbe hozzuk a szomszéd helyiséget is, s így már sokkal tágasabb lesz az üzlet, és a június elsején beindított videokazetta-kölcsönzőnk is külön sarkot kaphat. Ennyit dióhéjban a vegyeskereskedésről. A tulajdonos nem panaszkodik, nem sorolja fel a kezdő vállalkozók életét megkeserítő adótörvényt, az árubeszerzés gondjait, pedig ezekről órákat beszélhetne, de ő nem azzal foglalkozik, hogy mit miért nem lehet, hanem arra összpontosít, hogy még mit hogyan tudna megvalósítani az üzlet fejlesztésében. Rám jó benyomást tett ez a lakótelepi kis vegyesbolt. Talán azért, mert kedves, hangulatos, rendezett, és az eladók készségesek. Azok, akik naponta odajárnak, biztosan tudják, hogy miért éppen ezt az üzletet választották. (kainoncza) Nem csak az Emese álma Az egész esetlegesen indult. A rimaszombati gimnázium magyar tagozatának négy szerény létszámú osztálya is vetélkedni, bizonyítani akart. Együd tanárnő történelemben, honismeretben, kultúrában és művészetekben jártas diákokat keresett. ímmelámmal jelentkeztek csak, s az iskolai megméretésre nyolcán jöttek el. A komoly elszántsággal és megalapozott tudással rendelkezők végül is hárman maradtak Együd Edit "tarsolyában", akiket az országosan meghirdetett II. Rákóczi Ferenc élete és kora vetélkedőre nevezett be. így került ki a magyar—szlovák szakos tanárnő osztályából, a II. C-ből Koncz Diana és Gál Zsolt, és hozzájuk társult a már azelőtt is ismert, a történelem- és földrajz szakterületén mindenkor jeles III. C-s tanuló, Ondrejcsák Róbert. Tapasztalatuk nem volt, de igyekezetük, szorgalmuk és bizonyítási vágyuk annál inkább. Izgalmakkal, várakozással teli napjaik voltak az elmúlt év decemberében, mígnem felvirradt az elmepárbajozás első napja. Ma már csak amolyan bemelegítésként emlegetik a Diákhálózat magyar szekciójának Tornaiján megrendezett történelmi vetélkedőjét. Megadott témakörökben (Aradi vértanúk, nagy földrajzi felfedezések, keresztes háborúk stb.) tíz csapattal mérkőztek meg, és elsők lettek a főiskolás zsűri döntése értelmében. Ezután jött a nagy próbatétel: a kassai megméretés. Sokkal hírnevesebb középiskolákkal s egy vendég budapesti trióval szemben diadalmaskodtak. Ekkor érte őket a díjak és elismerések első áradata: a tárgyi jutalmak mellett meghívás Budapestre, a Zrínyi vetélkedőre és egy 15 napos jutalomút a nagyságos fejedelem életútjának utolsó állomására: Rodostóba. Képletesen szólva a gimnazistáknak is evés közben jött meg az étvágyuk. Az Emese álma történelmihonismereti vetélkedőre már nagyobb kedvvel és főleg nagyobb önbizalommal készültek. A közép- és kelet-szlovákiai csapatok rimaszombati csatározásán meggyőző fölénnyel nyertek — igaz a tornaijai gimisták dr. Gaál Imre vezette két jól felkészült csapata már ekkor is a nyomukba szegődött. Április utolsó hetében szinte záporoztak az újabb megméretések dátumai. Hétfőn az Emese álma komáromi országos döntőjében kellett helytállniuk. Ilyen a szerencse, avagy a sors iróniája, hogy a két nagy rivális a tornaijai gimnázium csapatai közé ékelődve itt a második helyen végeztek, maguk mögé utasítva a somorjai, dunaszerdahelyi és érsekújvári diákokat. Komáromból Budapestre folytatták útjukat, hisz szerdán már a Zrínyi Miklós élete és kora vetélkedő erős mezőnye várta őket. Tizenöt csapat közül a jónevű budapesti gimnáziumok mögött a nem hivatalos pontverseny szerint (ők mint vendégek vettek részt a vetélkedőn) a negyedik helyen végeztek. Szombaton ismét Budapesten, a Kereskedelmi Kamara épületében az Emese álma vetélkedő nemzetközi mezőnyének legjobbjaival mérték össze tudásukat. Hat erdélyi, egy budapesti és a két tornaijai csapat volt az ellenfél. A kérdések, úgy tűnik, az erdélyieknek ültek jobban, mivel a rimaszombati sikercsapat (csak) a negyedik lett. Diana, Zsolt és Róbert nem sokáig búsultak, hiszen így is szép sikersorozatot tudhatnak maguk mögött. Meg aztán miért is búsulnának, hisz még pár nap, és indul a kis csapat Törökországba, a rodostói kiruccanásra. Amikor beszélgettünk, nem is annyira a múltbatekintés, emlékezés öröme vett rajtuk erőt, inkább a jövő terveiről beszéltek. Szent István munkássága, a II. világháború története és a diákhálózat újabb vetélkedője vár rájuk az elkövetkező tanévben. Ez utóbbinak ők lesznek a házigazdái. Addig is jó bizonyítványt, kellemes rodostói üdülést és élménydús nyarat! POLGÁRI LÁSZLÓ A HÉT 7