A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-27 / 22. szám

MINERVA A magyar holocaustról A magyar zsidóság tömeges kivég­zésének 50. évfordulója alkalmából egyre többen foglalkoznak az 1944- es eseményekkel, a tragédiával, amely több, mint félmillió zsidószár­mazású magyar ember életébe került. A zsidók üldözése több évszáza­dos, sőt évezredes múltra tekint vissza. Krisztus megjelenése előtt éppen úgy fellelhető, mint utána. Európai történetüket is végigkísérik a pogromok, a gettókba való szorí­tásuk, az ellenük irányuló törvény­telen s embertelen intézkedések. A magyar zsidóság élete kisebb konf­liktusoktól eltekintve a régi Magyar­­országon zavartalan volt. A bajok a harmincas évek végén kezdődtek. Ehhez hozzájárult az anschluss, ami­kor a Harmadik Birodalom határai immár Magyarországig terjedtek. 1938-ban megkezdődött a zsidótör­vények előkészítése, a zsidóság kö­zéleti szerepének visszaszorítása. A História 2. száma több írásban foglalkozik a magyarországi zsidó­kérdéssel. A História szerkesztője, Glatz Ferenc, Magyarország, 1944 címmel tekinti át a 44-es esztendő zsidóellenes megnyilvánulásait, a zsidóellenes politikát, amely követ­kezményeiben a magyarországi zsi­dók túlnyomó részének likvidálásá­hoz vezetett. Glatz többek között ezt írja: "Az állam minden egyes adófi­zető polgárának képviselője. Ahogy enged a polgárok egyik csoportjának, s negatív megkülönböztetést hajt végre — feladja a közösség egészé­nek képviseletét. Legyen szó akár vallási, nemzetiségi vagy szociális hovatartozásról. Sajnos, a magyar kormány feladta a közösség egészé­nek képviseletét." Ádám Ottó Kossuth-díjas rendező családjuk 44-cs kálváriáját meséli el: "Aznap reggel, amikor a teherautó értünk jött, már készen álltunk fe­gyelmezetten, a kapuban, becsoma­golt hátizsákkal. Apám egyenesen állt a teherautón, nézte az utcát. Hadházy tanár úr megemelte a ka­lapját, és széttárta a karját. Hálásak voltunk kétségbeesett mozdulatáért, tudtuk, hogy nem tehet semmiről, ártatlan volt, akárcsak Kiss Elek unitárius püspök, akárcsak Márton Áron és annyian mások. Az ő szavuk azonban már nem állíthatta meg a beindult gépezetet: gettó, pályaudvar, lepecsételt vagonok — a szerelvé­nyek kigördültek." Gabriel P. Katona a pesti zsidókat mentő központra emlékezik, azokra az emberekre, akik hősies cseleke­deteikkel sok-sok üldözött életét mentették meg. Stark Tamás a szovjet fogságba került magyar zsidók sorsát foglalja szavakba. Több, mint 20 ezer magyar zsidó került szovjet fogságba. Sokan munkaszolgálatosként vagy szovje­tekhez szökött fogolyként kerültek táborba. Mások viszont a német haláltáborokból kikerülve kerültek szovjet kézbe. Nem azért, mert zsidók voltak, hanem amiatt, hogy a foglyok közül sokan megszöktek, és nem stimmelt a létszám. Az orosz katonák egyszerűen azt "vágták" be a sorba, aki útba akadt. Magyar, szlovák, német vagy zsidó volt-e az illető, nem számított. A szovjet fogolytáborban aztán arról elmélked­tek: hol volt jobb, a német táborban, vagy ott, a szovjetben. "A zsidó kényszermunkásokból — írja Stark Tamás — gyakran feltört a sztereotip kérdés: "Üldözöttek vagyunk, fasisz­ta őreink áldozatai. Miért bánnak velünk úgy, mint ellenséggel?" A politikai tiszt válasza rendszerint ugyanaz volt: "Ti is harcoltatok ellenünk, ha nem is fegyverrel, de csákánnyal és lapáttal. Ugyanolyan bűnösök vagytok, mint a katonák." A zsidó foglyok néha a következő "jótanácsot" kapták: "Ha tényleg barátaink vagytok, nem szabad pa­naszkodnotok. Sőt, dolgozzatok két­szer olyan keményen, mint eddig, hogy újjáépítsük szocialista hazán­kat, melyet közös ellenségünk rom­bolt le." A lap ismerteti még az 1944 márciusától májusáig hozott zsidó­­ellenes rendeleteket. Pl.: Az országos magyar sajtókamarába, a színművé­szeti és filmművészeti kamarába zsidót felvenni nem lehet... A zsidó nehéz testi munkások étolaj-pótadag­ra nem tarthatnak igényt... Az 1. számú jegyzék a zsidó szerzők könyveinek közforgalomból való ki­vonását irányozza elő. Többek között Balázs (Bauer) Béláét, Barta (Ro­senberg) Lajosét, Bíró (Blau) Lajo­sét, Dénes (Deutsch) Zsófiáét, Erdős (Ehrenthal) Renéét, Antal (Ádler) Sándorét stb. A Históriából sok olyan esemény tárul elénk, amelyen érdemes eltöp­rengenünk. Az embertelenség, becs­telenség és gyilkos erőszak sivata­gában találunk azonban olyan em­bereket is, akik életük kockáztatásá­val is mentették az üldözötteket, halálra szántakat. D. Gy. 20 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom