A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-27 / 22. szám

Fonod Zoltán: Perben a történelemmel A könyv alcíme — Fábry Zoltán élete és munkássága — világosan kifejezi, miről is van szó, a könyv előszavában aztán a szerző is elmondja, mi késztette arra, hogy Fábry-monográfiáját (amely an­nakidején, 1987-ben Megmozdult világban címmel jelent meg) át­dolgozott, rövidített kiadásban is­mét megjelentesse. Érvei közül természetesen az általa is "leg­főbbnek" tartott a legmeggyő­zőbb: az tudniillik, hogy a Meg­mozdult világban — viszonylag nagy példányszáma ellenére — ma már sem nálunk, sem Magyar­­országon nem kapható, Fábry munkássága iránt viszont lénye­gében permanens az érdeklődés (hála a személyével és életművé­vel kapcsolatos fel-fellobbanó vi­táknak, Fonod szavaival élve: "a felújult Fábry-pömek"). A másik érv, miszerint a mo­nográfiát meg kellett szabadítani azoktól az ideológiai ballasztok­tól, melyeket a kor, "a helyzet" kényszerített a szerzőre, eltörpül az előző mellett, az efféle irodal­mat ugyanis korántsem azok az PERBEN A TÖRTÉNELEMMEL Fábry Zoltán élete és munkássága olvasók vásárolják, akik az ideo­lógiai ballasztokat "önerőből" nem képesek lerázni, bármely szövegből kiküszöbölni, illetve egyszerűen átsiklani fölöttük. En­nek egyébként legékesebb bizo­nyítéka az 1989 előtt kiadott legkülönbözőbb szakkönyvek és enciklopédiák keresettsége, ame­lyek napjainkban a hazai köny­vesboltok legnépszerűbb "árucik­kei" közé tartoznak (igaz, jófor­mán "bagóért" árulják őket). Fonod Zoltán Perben a törté­nelemmel című könyve tehát min­denekelőtt azok érdeklődésére tarthat számot, akik a Megmozdult világban című Fábry-monográfi­­ához nem jutottak hozzá, érdek­lődnek viszont a — kétségtelenül európai színvonalú és jelentőségű — Fábry-életmű és általában a szlovákiai magyar irodalom érté­kei és eredményei iránt.-er-F Kísértetház A német—dán—portugál ko­produkcióban forgatott film, a Kísértetház (The House Of The Spirits, 1993), Isabel Allende önéletrajzi ihletésű családre­génye alapján készült. A szö­vevényes, több szálon futó történetet egy chilei család három generációján keresztül követhetjük nyomon. Esteban Trueba, a becsvá­gyó bányász, feleségül akarja venni Rosa del Valle-t, de menyasszonya meghal. Rosa húga, Clara megnémul. True­ba kemény munkával függet­leníti magát, és némi vagyonra is szert tesz. Találkozik Clará­­val, és megkéri a kezét. A fiatal házasok a Trés Marias birtokra költöznek, ahová Fe­rula, Esteban nővére is velük megy. A két nő között érdekes kapcsolat alakul ki, és Esteban fokozatosan elidegenedik tő­lük. Közben Trueba összetű­zésbe kerül a parasztok rebel­lis szószólójával, Pedróval. Az ellenszenv csak fokozódik, amikor Trueba megtudja, hogy Pedro titokban a lányával, Blancával találkozgat. Blanca gyermeket vár a forradalmár Pedrótól, Truebáék elvesztik a választásokat, ráadásul a puccsisták élén Trueba házas­ságon kívül született (apja megerőszakolt egy szegény asszonyt) fia áll. Trueba végül már csak egy ismerős prosti­tuált segítségét kérheti, így menekülhet meg Blanca és Pedro is... Ebben a gyönyörű történet­ben, amelyben szó esik sze­relemről, gyűlöletről, bosszúról és megbocsátásról, azt is meg­Meryl Streep és Jeremy Irons figyelhetjük hogyan fonódik össze a realitás az előérzet mágikus hatásával. A dán rendező, Bille August nagyszerű szereplőgárdát vo­nultat fel a filmben: Esteban Truebát — Jeremy Irons, Cla­­rát — Meryl Streep, Ferulát — Clean Close, Blancát — Wi­nona Ryder, Pedrót — Antonio Banderas alakítja. Az európai és amerikai színészek vala­mennyien mesterei a szakmá­juknak, képesek velünk elhi­tetni, hogy tizenévesek, de éppoly hitelesek hetven-nyolc­­van évesen is. A telepatikus képességekkel megáldott Clarát (Meryl Stre­ep) legelőször kislányként lát­hatjuk, s nyomon követhetjük, hogyan lesz belőle gyönyörű, szerelmes fiatalasszony, a gyermekéért aggódó anya, erős, kemény asszony, majd e földi létből megnyugvással távozó öregasszony. Hiszen éppen Clara az, aki arra tanítja a többieket, hogy higgyenek az élet értelmében. Meryl Stre­ep ebben a szerepében is újra bizonyította, hogy a legjobbak között a helye. Jeremy Ironsról azt tartják, hogy tudatos, nem ösztönös színész. Ő persze minden rezdülését, minden mozdulatát úgy adja elő, hogy az valósá­gos legyen. Esteban Trueba szerepében Irons színészi te­hetségének egész skáláját megcsillogtatja. A több mint kétórás filmben a sorshelyzeteken és a külön­féle emberi jellemek váltako­zásán kívül a rendező és az operatőr a történetet az apróbb részletekkel-ismétlésekkel is előbbre viszi. Ilyen például, amikor a film során Trueba többször is belép a ''kísértet­ház" kapuján, vagy amikor Claránál többször láthatjuk a csillaggal díszített mágikus do­bozt... A filmbe illeszkedő nagysze­rű zene a fiatal Hans Zimmer munkája. Tóth Edit TELEVÍZIÓ Hölgyek és urak A fenti című — Vaszary János színművéből készült — tévéjáték május 2-i vetítése a Magyar Televízió 1-es csatornáján a műsorújság szerint ismétlés volt, rám mégis a felfedezés erejével hatott (első ízben talán évekkel ezelőtt vetítették, amikor törté­nete és alakjai még kevésbé voltak számomra ismerősek?), s bizony nem is annyira a kiváló színészi alakítások ejtettek ámu­latba (holott Bodrogi Gyula, Há­mori Ildikó, Harkányi Endre, Pálos Zsuzsa, Mécs Károly, Bács Ferenc, Szom bath y Gyula, Balázs Péter, Pápai Erika és társaik igazán bravúrosan ját­szottak; aki színesben látta az adást, tanúsíthatja, hogy ezek a nagyszerű színészek képesek belevörösödni a méregbe vagy felháborodásba, azaz nem egy­szerűen játsszák, hanem a szó szoros értelmében élik a szere­pet). Ámulatomat és bámulato­mat elsősorban a színre vitt cselekmény és helyzet váltotta ki, mert a jelenlegi Közép-Euró­­pa mindennapi valóságát véltem felismerni benne. Pontosabban: e valóság szimbólumát. A tévéjáték cselekménye a következőkben foglalható össze: bizonyos nagyságos úr (Bodrogi Gyula) meghívja rokonait és barátait vidéki nyaralójába, ahol azonban végül is nem szórako­zással, hanem nyomozással mú­latják az időt. Mindjárt az első éjszakán ugyanis az történt, hogy egy hölgy besurrant egy úr szobájába és ágyába, ahon­nan csak akkor menekült ki sikoltva, amikor meghallotta az illető hangját, vagyis amikor rájött, hogy eltévesztette az ajtót, s tévedésből ismeretlen "ágytár­saságba" keveredett. A "tettes" kinyomozása azért fontos, hogy a társaság tisztességes hölgy­tagjaira a gyanúnak még az árnyéka se vetődhessen, az ágyában "megtisztelt" író ugyan­is már a reggelinél kifecsegte a történteket. A nyomozás során — erről szól egyébként a darab — kiderül, hogy a társaságban tulajdonképpen senki sem ártat­lan: minden hölgy járt valamelyik idegen szobában, sőt a minden gyanún felül álló "méltóságos úr" is meginvitált magához egy szol­gálót — úgymond egészségi okokból, hogy fájós tagjait "meg­­masszíroztassa". Szóval könnyű kis vígjáték, amely főként a páratlan színészi alakításoknak köszönhetően volt rendkívül szórakoztató. S én mégis szimbólumnak érzem. Ta­lán túl sok újságot olvasok?...-ver-18 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom