A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-20 / 21. szám

EGTAJAK

— Nehéz lehet anyagilag — mondta Jo.

— Nem érdekel a pénz. Értik?

Most először nézett a szemükbe. Vajon meggyőzte-e őket?

— Bemegyünk?

— Az ipari negyedet St. Louis-nak hívják?

— Igen.

— Na, jó szórakozást!

Elváltak, a nő három sorral előttük ült le. Levette kabátját, bordó színű pulóver volt rajta, és olcsó gyöngysor. Hátrafordult, mosolygott.

— Különös nő — mondta Serge —, hogy a színháznál táncolt, az biztos.

— Hogy nem tánctanárnő, az is biztos — tette hozzá Jo.

— Miért játszotta meg magát?...

— Talán a mozi után lejjebb is adja.

— Kiköpött Anouk Aimée.

Egy elhagyott asszony történetét látták. A hősnő éjszakai mulatóban táncolt, és minden reggel elkísérte kisfiát az iskolába. Szomorú film volt.

— Meglátod, megvár — mondta Jo.

Minden másként fejeződött be, mint

gondolták. A kisfiú apja visszajött, hét év után, gazdagon.

Happy end. Az emberek sírtak a moziban.

— Nem vár meg — felelte Serge. Neki lett igaza.

Hallgatagon bandukoltak vissza a kocsihoz.

— De kutyául érzem magam — nyögte Jo.

— Első estének elég gyatra.

— Kimegyünk St. Louis-ba?

— Minek?

— A határ mellett van, és úgy hallottam, tele van lebujokkal. — Beindította a motort.

— Hány óra?

— Tizenkettő.

— Éppen odaérünk a műsorra.

Az ipari negyed alacsony, fekete házai között kóvályognak. A bádoglámpákat megrázza a szél: csörömpölnek, villognak, sárgán, mint a borbélytányér. Egyik-másik házban gyanús vörös világosság izzik. Lányok szorulnak a kapualjban, sőt még egy livrés köszönőember is kerül valahonnan, majom módra a fülükhöz hajol, csodálatos élményeket cifráz. A macskaköves úton némán kuporognak a töpörödött munkásházak.

Jo és Serge beléptek a mulatóba. A zenekar tust húzott.

— Miss Tigris következik — recsegte a hangszóró.

— Odanézz! — horkant fel Jo.

— A tánctanárnő! Várj csak, milyen képet fog vágni, ha meglát!

— Semmilyent — felelte Jo. — Gyere innen.

Kirántotta barátját a kapun. A köszönőember csodálkozva széttárta karjait, a főúr olyan mozdulatot tett, mintha ki akarná tekerni a livrés nyakát.

— De miért?

A másik nem felelt.

— Esik az eső — mondta, és felgyűrte a gallérját.

Fotó: Tóth Lehel

Aforizmák, gondolatok Anatole France műveiből

A szerelem csak két olyan lény között lehet teljes, akik sohasem látták egymást. Két lélek csak az örök távollétben kerülhet tökéletes harmóniába. A magány a végleges szenvedély szükséges feltétele.

(A SOVÁNY KANDÚR)

Aki keveset él, keveset változik; s régi szövegek fölött koptatni napjainkat — nem valami nagy élet.

*

A szépség és az ifjúság csak a költőknek hű útitársa; bennünket, közönséges halandókat, legföljebb ha egy kurta évszakra látogatnak meg. Nem tudjuk magunkhoz kötni őket.

*

Az idő, amelyet Isten mindegyikünk számára kiszab, olyan, mint egy értékes szövetdarab, melyet mindenki úgy hímez ki, ahogyan csak telik tőle.

(BONNARD SZILVESZTER VÉTKE)

... azt hiszem, az emberek nem képesek sem rosszat, sem jót tenni. A jó és a rossz csak vélekedés dolga.

Ezen a világon csak akkor boldog az ember, ha megfeledkezik a világról.

*

Egyesek az örök szépséget keresik, és múló életükbe beleviszik a végtelent. Mások pedig nagy gondolatok nélkül élnek. De pusztán azáltal, hogy engedelmeskednek a szép természetnek, boldogok és szépek, és csak azáltal, hogy élnek, dicsőítik a dolgok felséges alkotóját; mert az ember Isten szép himnusza. Mind azt gondolják, hogy az öröm ártatlan, és a boldogság megengedett dolog.

(THAISZ)

A könyvek mind unalmasak. De az emberek még a könyveknél is unalmasabbak. És azonfelül követelőbbek is.

*

A nőnek választania kell. Olyan férfi mellett, akit a nők szeretnek, nem számíthat nyugalomra. Olyan mellett pedig, akit a nők nem szeretnek, nem számíthat boldogságra.

*

Nem értem, hogyan házasodhat egy férfi, s hogy követhet el ilyen őrültséget egy nő olyan korban, amikor már számot tud adni a cselekedeteiről.

*

Bírja-e az ember valaha is azt, amit szeret? Vajon más-e a Csók, a szeretkezés, mint a gyönyör kétségbeesett erőfeszítése? Mikor karjaimban tartalak, akkor is csak kereslek; és soha egészen nem vagy enyém, mert örökké kívánlak, mert benned a lehetetlent, a végtelent akarom.

(A VÖRÖS LILIOM)

Miután a gazdaság és a civilizáció éppen annyi okot szolgáltat a háborúra, mint a szegénység és a barbárság, mivel az emberek őrülete és gonoszsága gyógyíthatatlan, csak egy helyes cselekedet marad hátra. A bölcs ember összegyűjt annyi dinamitot, amennyivel fölrobbanthatja ezt a bolygót. Mikor darabokban fog keringeni az űrben, észrevehetetlen javulás fog végbemenni a mindenségben, és elégtételt fog kapni az általános lelkiismeret, mely egyébként nem is létezik.

*

Minden civilizált államban szent dolog a gazdagság; a demokráciákban pedig az egyetlen szent dolog.

(A PINGVINEK SZIGETE)

... az ember élete elviselhetetlen lenne, ha tudná, mi vár reá. Megismerné a jövendő bajokat, már előre szenvedne tőlük, s nem élvezné a jelen örömeit, mert félne, hogy végük szakad. A tudatlanság az emberi boldogság szükséges feltétele, s be kell ismernünk, hogy javarészt meg is felel ennek a követelésnek. Magunkról szinte semmit sem tudunk, másról meg éppen semmit. Tudatlanságunk megnyugtat bennünket, a hazugság meg egyenesen boldogít.

*

Az értelem vezérel bennünket, ő világosít fel; de ha istenséget csinálnak belőle, el fogja vakítani és bűnre fogja ösztönözni önöket.

(AZ ISTENEK SZOMJAZNAK)

A balsors rendelésével szemben mit sem ér a bölcsesség, mit sem az előrelátó gondoskodás. Az emberi nyomorúsággal együtt jár az, hogy az a vak erő, amely a csillagokat és a porszemeket kormányozza, viszontagságainkból építi fel a világ rendjét: úgyhogy boldogtalanságunk a világegyetem összhangjának egyik eleme lesz.

*

... többet ér a pokolban szabadnak lenni, mint rabszolgának az Egekben.

*... a gondolkozás függetlensége a legrátartósabb arisztokrácia.

(ANGYALOK LÁZADÁSA)

Válogatta: G. Kovács László

A HÉT 17