A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-20 / 21. szám
GONDOLKODÓ ÉVFORDULÓ KINCSÜNK AZ ANYANYELV Használjuk helyesen! SVÉD SÁNDOR (1904-1979) A minap a Ventúr utcán haladva, betértem az ottani hanglemezboltba, és a kirakott lemezek között válogattam. Nagy meglepetésemre és persze örömömre két olyan lemezt is találtam, melyet mint igazi "csemegét" rögtön haza is vittem. Az utóbbi időben egyre gyakoribbá vált, hogy a már régen (pl. a század első felében) rögzített és megmaradt zenei anyagokat újból megjelentetik. Persze ezeknek a reprodukcióknak a minősége gyakran rendkívül rossz, ám dokumentáris értékük felbecsülhetetlen. Ilyen két lemezre bukkantam rá én is. A lemezek a bécsi Staatsoper előadásainak részleteit rögzítik 1935—36-ból a kor legendás énekeseivel és karmestereivel az élen. Számomra a legértékesebb felvétel Svéd Sándoré volt, aki több részletet is tolmácsol a két mikrobarázdás lemezen. Svéd Sándor kilencven évvel ezelőtt, május 28-án született Budapesten. Amikor leérettségizett, apja tisztviselői állást szerzett neki s a közgazdász pályára szánta. Sándor azonban titokban a Zeneakadémiára iratkozott be, ahol hamarosan felfigyeltek nemesen zengő baritonjára. Ennek köszönhette, hogy az Operaház akkori igazgatója meghallgatta s ösztöndíjasként szerződtette a még egyetemista énekest. Huszonnégyévesen lépett az Operaház közönsége elé Leoncavallo operájában, a Bajazzókban Silvio szerepében. Silvio szerepe után az énekes gyors egymásutánban kapta meg hangfajának legnagyobb szerepeit, s hogy hangját tovább művelje, elsajátítsa az igazi bel canto tudományát, éveken át dolgozik nagy elődjénél, az olasz Riccardo Stracciarinál. A kezdeti évek után szárnyra kapta a világhír, s 1935-től már a bécsi Staatsoper tagja, ahol Németh Mária, Anday Piroska, Pataky Kálmán hármasát a híres "bécsi magyar kvartetté" alakította. Miután meghódította Európát, 1940- ben három évre (melyből majdnem tíz lett) leszerződött New Yorkba, a Metropolitan színpadára. A háború után hazatért s 1956-ig a budapesti Operaház tagja volt, majd szabadúszóként járta tovább a világot. A hetvenes évek elején lépett utoljára színpadra. Szívpanaszai miatt vissza kellett vonulnia, s élete a Lugáno — Bécs — Budapest háromszögre redukálódott. Bécsben halt meg 1979 júniusában, de Farkasréten nyugszik magyar művésztársai között, mert magyarságát sosem tagadta meg. Szavakkal megfogalmazni roppant nehéz azt az esztétikai élvezetet, melyet ez a bársonyosan simogató és különleges szépségű hang keltett a hallgatóban. Hangszíne és hangjának karaktere az olasz operák, főleg Verdi világa felé sodorta, de Mozart Don Giovanniját és két Wagner-hőst, a Lohengrin Telramundját és a Tannhäuser Wolfram von Eschenbachját is fenomenálisan tolmácsolta. Mint színpadi jelenség nem tartozott a modern énekesszínészi kategóriába. Inkább statikus jelenség volt, de ezer árnyalatra képes hangjával mindent elmondott az eppen megformált alakról. En szerencsésnek mondhatom magamat, mert pesti egyetemi éveim alatt sok fellépésének voltam szem- és fültanúja, attól a nevezetes esttől kezdve, mikor a hazatért művész Rigolettóként először lépett közönség elé s Gyurkovics Máriával a vasfüggöny előtt ismételte meg a híres Vendetta-duettet. Rigolettóját és Anyeginjét 1953 júniusában Pozsonyban is megtapsolhattam. Utoljára pedig 1964 januárjában "találkoztam" vele, amikor az Erkel Színházban Amonasróról, az etiópok királyáról formált félelmetes portrét. Művészetét és hangját a Hungaroton jóvoltából nagyon sok hangfelvétel őrzi. A sort örvendetesen egészíti ki a bevezetőben említett két lemez, mely az ifjú énekes művészetét dokumentálja. VARGA JÓZSEF "Elment messzire, a tenger mögé" — olvastam egy szlovák nyelvből lefordított magyar szövegben. Az eredeti mondat nyilván így hangzott: išiel ďaleko, za more. Nézzünk utána, helyes-e a magyar fordítás, lehet-e a tenger mögé, esetleg egy folyó vagy az országhatár mögé menni! Először is állapítsuk meg, hogy a szlovák za elöljáró negyedik esettel valóban jelenti — egyebek közt — ezt is: valami mögé, de ezt is: valamin túlra. Daj to za dvere — ez magyarul azt jelenti: tedd az ajtó mögé, de például ez a mondat: išiel za hranice magyarul azt jelenti: elment a határon túlra. Ugyanígy a szlovák za elöljáró hetedik esettel jelentheti azt: valami mögött, de ezt is: valamin túl. Például: za domom — a ház mögött, za riekou — a folyón túl. Nem akarom itt most a mögé névutó valamennyi jelentését részletezni, csak arra szeretnék rámutatni, hogy lényeges különbség van a valami mögé és a valamin túlra szókapcsolat értelme közt. Mást jelent, ha azt mondjuk: A kerítés mögé futott, mint ha azt mondjuk: A kerítésen túlra futott. Az első esetben arról van szó, hogy valaki a szóban forgó határvonal vagy ilyenként szereplő tárgy — esetünkben a kerítés — túlsó oldalára, de annak csak a közelébe futott. A második esetben pedig arról, hogy valamely elhatároló pont, vonal, tárgy, tér, térszíni forma — esetünkben a kerítés — túlsó oldalán kezdődő területre, térbe, tehát valahova meszszebbre futott. A tenger, egy folyó vagy az országhatár nem olyan elhatároló pont vagy térszíni forma, amely mögé lehetne menni, ezeken csak túlra lehet menni, vagyis arra a területre, amely ezeknek a túlsó oldalán kezdődik. Tehát a tengeren túlra, a folyón túlra megyünk, nem pedig a tenger vagy a folyó mögé. Ugyanígy a za Dunaj szlovák kifejezés sem azt jelenti: a Duna mögé, hanem ezt: a Duna túloldalára, a Duna túlsó partjára. És most nézzünk meg egy egészen másfajta helytelenséget! Riportalany szájából hangzott el ez a szó: nyaklóstul. A riporter — úgy emlékszem — olyasmit kérdezett: van-e valamiből elég, s erre az volt a válasz: "Az aztán van nyaklóstul." Aki ezt mondta, úgy értette, hogy valamiből bőségesen van, szinte már fölös mennyiségben. Eszébe sem jutott, hogy a nyakló szónak ez a ragozott alakja: nyaklóstul éppen ezt nem jelentheti. Miért? A nyakló konkrét jelentése ugyanis a következő: egyik végén hurokkal a ló nyakához, másik végén a kocsirúdhoz erősített kötél vagy lánc; az állat a kocsirudat ezzel mozdítja a kívánt irányba, vagy szükség esetén a kocsit fékezi vele. Átvitt értelemben a nyakló főnév csak ebben a szókapcsolatban használatos: nyakló nélkül, azaz határt, korlátot nem ismerve, szabadjára engedve, meggondolatlanul, ész nélkül. Például: nyakló nélkül iszik, rohan, nyakló nélkül szórja a pénzt, nyakló nélkül költekezik stb. Ez a nyakló nélkül szókapcsolat mindig rosszalló értelmű. A nyaklóstul ragozott formának nincs átvitt értelme, csak konkrét jelentése lehet. Például: Ellopták a lovat nyaklóstul; Ott hevert a földön a kocsirúd nyaklóstul — vagyis a lovat a nyaklóval együtt lopták el, a kocsirúd pedig a nyaklóval együtt hevert a földön. Egyszóval a nyaklóstul határozószó nem jelenti azt, hogy nagy tömegben, bőven, bőségesen, fölös számban, fölös mennyiségben. Ezt egy másik határozószavunk jelenti, mégpedig a csőstül. Például: Van itt munka csőstül, csőstül jön az áldás, csőstül érkeztek a vendégek stb. És az idézett mondat: Az aztán van nyaklóstul — helyesen így hangzanék: Az aztán van csőstül. MAYER JUDIT A HÉT 15
