A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-06 / 19. szám
MINERVA L60NARÖ0, AZ ANATÓMUS A reneszánsz embereszményéi, az uomo universalé-t a legtökéletesebben talán a 475 éve, 1519. május 2-án elhunyt polihisztor művész Leonardo da Vinci közelítette meg. "Érdeklődésénél csak szellemi energiái voltak nagyobbak" — írja róla Kenneth Clark. Ma számtalan tudományág, a fizikától kezdve a csillagászaton át a biológiáig, úttörőjeként tarthatná számon... ha természettudományos megfigyeléseit, technikai jellegű ötleteit, filozófiai mélységű elmélkedéseit közkinccsé tette volna. Sajnos, e nagy művész és tudós aránylag hosszú élete során nem jelentetett meg egyetlen sort sem munkásságából, melyet saját maga 120 kötetre taksált. "Embertársai között teljes magányban írta naplóit, titkos írással, távoli testvérének..." — írja róla a Leonardo da Vinci című életrajzi regényében Merezs” -pOM VT , kovszkij. A még nagyreszt ismeretlen, kéziratban leledző hagyatékának feldolgozását nehezíti az a körülmény, hogy jegyzeteit nem latinul, hanem anyanyelvén, a Firenze környékén honos toszkán nyelvjárásban és tükörírással vetette papírra. Igazat kell tehát adnunk Benedek Istvánnak, aki Leonardo tudományos munkásságával kapcsolatban ezt írta: "Tiszteletünket és bámulatunkat kivívhatja, minden más hatással elkésett." E szigorú ítélet alól egy területen menthető fel Leonardo. E terület az anatómia, a bonctan. Rövid ideig ugyanis a firenzei Santa Maria Nuova Kórházban bonctant adott elő, s így anatómiai ismeretei, felfedezései eljuthattak a kortársaihoz is. A boncoló szikét ugyan a művész fogta kézbe, hogy "az aktoknál előforduló pózokat és /!>!•* «»•*.!««*!* ,yC\) I ,r* \ i ~ . ,, u*++4 r mozdulatokat meg tudja csinálni", ám az igazi hajtóerő ez esetben is a reneszánsz ember kíváncsisága volt. A legizgalmasabb kérdés Leonardo számára: hogyan működik az emberi test? A választ keresve egyre mélyebbre hatol szikéjével: "... hogy igazak és teljesek legyenek ismereteim, több mint tíz emberi testet boncoltam széjjel, ízeikre szedve minden egyéb tagjukat is." Megfigyeléseiből, a boncolások során alkotott 750-nél több rajzából egy anatómiát kívánt összeállítani s kiadni. Egy olyan bonctani könyvet tervezett, mely "az ember fogamzásánál kell, hogy kezdődjék... Le kell írnia, milyen az anyaméh, hogyan fekszik benne a magzat, milyen fejlődési fokig marad benne, hogyan támad benne Élet, hogyan táplálkozik és hogyan nő". Sajnos, Leonardo ezt a művét sosem írta meg — megrajzolta azonban a könyvbe szánt illusztrációkat, s azokat magával vitte élete utolsó tartózkodási helyére, a franciaországi choux i kastélyba. Innen kerültek azok halála után a windsori Királyi Könyvtárba, s jelenleg az angol királynő a boldog tulajdonosuk. Ezek a rajzok a világ legrégebbi anatómiai gyűjteményének tekinthetők. Érdekességük, hogy egy-egy lapon egyszerre több szervrendszerből is szerepel bonctani ábra s az ábrák közti teret a tükörírással tett jegyzetek töltik ki. (Ha a kedves olvasó szeretne beleolvasni az illusztrációnkon is szereplő toszkán szövegbe, helyezzen a képre merőlegesen egy tükröt, s a szöveget a tükörben olvassa.) A rajzok közös jellemzője a leonardói elv megvalósulása: az összetartozó részek együttes ábrázolása és az ugyanazon részek több nézőpontbóli láttatása. Mind az orvostörténész Benedek István, mind a gyakorló szívgyógyász Antalóczy Zoltán egyetért abban, hogy Leonardo bonctani ábrái nemcsak művészi szempontból múlják felül a korabeli orvosanatómusok ábrázolásait, hanem a bonctani alaposság, az ún. funkcionális anatómiai látásmód tekintetében is. A szív és az erek Leonardo általi ábrázolása például előre vetíti Harvey vérkeringésről alkotott elképzelését, melyet a nagy angol anatómus majd 1628-ban tesz közzé könyvében. Leonardo írta s rajzolta le elsőként az arccsontban található üreget, melyet ma a későbbi angol leírójáról, Highmore-ÜKgnek nevezünk. Az első modem orvosi bonctant Vésalius adta ki 1543-ban De humani corporis fabrica libri VII, azaz Az emberi test műhelyéből készült 7 könyv cím alatt. Valószínű, hogy az akkor már közel negyed évszázada halott Leonardo bonctani munkásságát nem ismerte. Az orvos Vésalius munkája "a műhely alkatrészeiről", az egyes szervekről kétségtelenül pontosabb leírást ad, ám Leonardo az "alkatrészek" működési elveinek zseniális megsejtésével nemcsak Vesaliust, hanem a későbbi századok anatómusait is messze fölülmúlta. Anatómiai rajzait a 20. század embere, "a távoli testvér" is "nagy csillagszemekkel ámulva és gyönyörködve nézheti". DR. KISS LÁSZLÓ 20 A HÉT
