A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-07 / 2. szám
Fogadó oldal Vendéget vár az asztal Akár a kocsin is Vendéglátós körökben, ám ami ennél sokkal fontosabb, vendégkörökben is fogalom a mihályfai Kolónia vendéglő, illetve autóscsárda. A velem szemben ülő hölgy - elnézést, hogy éppen hölgyről vagyok kénytelen ezt írni - a szakma nagy öregjei közé tartozik. Természetesen nem koránál fogva. Ö maga árulta el, hogy már negyvenkét éve szolgálja ki a vendégeket. Szerettem volna valami meghökkentőt kérni-kérdezni Homák Júliától, mert olyan magabiztosan válaszolt, sorolt adatokat, hogy szerettem volna egy pillanatra bizonytalannak látni. Mi történne - kérdeztem ha arra szottyanna kedvem, hogy a rendelést a bejárat mellett „parkoló“, egyébként az autóscsárda jelképének is tekinthető parádés kocsin (csézán) szeretném elfogyasztani? Itt már annyi különcöt láttak a tizenhárom év alatt, amióta üzemel a vendéglő, annyi közeli és távolabbi vendég bolondériáját tanulták meg tisztelni, hogy szemrebbenés nélkül mondják: akár indulhatok is, a pincér utánam hozza a hitvány italt (hitvány, a borhoz képest, merthogy gyümölcslé, annak viszont kiváló). A vendég véletlenül ide csak egyszer téved be. Azután „viszszajáróvá válik“. A kellemes környezet, az előzékeny kiszolgálás, a jó konyha vagy a főnök, Jutka néni kedvessége miatt. Bárhonnan is érkezzen a vendég, a pincér az előtérben fogadja, helyre vezeti. Az ő vendége a koldus és a király is. Az asztalokon friss virág. „A vendégnek illik adni valamit. A mi figyelmességünk a virág“. A már felsoroltakon túl más végett is visszatér a vendég. Állandóság jellemzi az étlapot. A jobb és a bal oldalát egyaránt. Pedig az évek során a nyersanyagárak jócskán emelkedtek. Az ételárak - itt legalábbis - alig. A főpincér és a szakács a változó vendégszokásokról, óhajokról mesél. Igényesebbek lettünk, mi vendégek - tudom meg. Otthonosabban mozgunk az idegen környezetben is, néha még a teríték színét is megválogatjuk. És valamivel nagyvonalúbbak vagyunk. Étkezési szokások? A csallóközi embert nehéz máshoz szoktatni, a külföldiek, osztrákok, olaszok szívesebben rendelnek salátákat, friss zöldségkörítéket. De (csöndben mondom csak) a magyaros ízek, az Újházi tyúkA legfiatalabb vendégek egyike leves, a pacalpörkölt, a magaros csirkemáj elől előbb-utóbb (pardon) farkát behúzva tarol a háttérbe a karalábé, a zeller, a... Elnézést, csak azt akartam jelezni, hogy a gyomor parancsa időnként háttérbe szorítja az észérvet. S, hogy ne lógjunk ki a sorból, mi is az utóbbi ételt választjuk (receptjét, elkészítési módját a 19. oldalon közöljük). A hatvanöt férőhelyes teremben reggelente a takarítás, a rendrakás járja. Azután olyasmi is akad, amit én akár sajnálhatnék is: a felszolgáló hölgyek nem járhatnak miniben. De térjünk vissza a takarításhoz. A mostani hóolvasztó meleg és eső után az utcán felgyülemlett vizet lajtkocsival kellett felszívatni, hogy könnyen, akadályok nélkül megközelíthető legyen a csárda. Ám, hogy meg is közelítsék, el kell mondanom, hogy a Pozsony - Dunaszerdahely útvonalon, a régi főút mentén található. A messzebbről érkező turisták Somorja, Dunaszerdahely, Gomba, Csallóközcsütörtök, Egyházasgelle nevezetességeinek megtekintése után ne sajnálják azt a pár kilométert. Megéri. Mert mint mondták, itt a vendégnek mindig igaza van. Cáfolják meg, ha tudják. (g) Sorozatunkat januárban a vezekényi Vén Diófa, a szenei Rozmaring, a tardoskeddi Kelly, a mihályfai Kolónia és a nagymegyeri Basa Becsali vendéglők támogatják.
