A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-06 / 19. szám
OTTJÁRTUNK Hajózni kdlíene).. "Muflon-mustra" a Dunán "Hajózni kell!" — vallották a vakmerő rómaiak hajdanán. Hajózni kellene! — hozta felém több tucat — az ENSZ-embargó és/vagy a bősi baleset miatt a kikötő(k)ben veszteglő — dunai hajós (s)óhaját a pajkos áprilisi szellő. Hajózni fogok (bár csak rövid távon)! — döntöttem el végérvényesen a komáromi kikötőben, amikor az illetékesek tudatták velem, hogy munkaidőben csak ekképpen akadhat a horgomra, vagyis a mikrofonom végére egy sokat tapasztalt hajóskapitány. Kiszemelt "áldozatom", HRABOVSKY JANOS készségesen tessékelt a MUFLON 07 fedélzetére. Pár perc múlva — egy csésze zamatos kávé mellett — megismerhettem a víg kedélyű héttagú legénységet. A kis társaság hamarosan munkához látott. Egy uszályt kellett átvontatni egy másik partszakaszra. Fegyelmezetten, magabiztosan, rum(li) nélkül. Eközben én hol rutinosan végzett mozdulataikat, egymásnak küldött jelzéseiket, hol pedig az eleséget kereső sirályok röptét, illetve vén folyónk hullámjátékát figyeltem. "Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna... És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém...'1 Romantikus álmodozás, kalandvágy vagy ettől jóval több késztet oly sok fiatalembert arra, hogy e habok "játszótársa", például dunai hajós legyen? E kérdésemre a választ már az interjúalanyom adta meg: — Többségünket a kalandvágy, az új tájakkal és emberekkel való ismerkedés lehetősége vonzza erre a pályára. Tizenöt évnyi hajós tapasztalattal a tarsolyomban állítom, hogy nagyon jó szellemi és fizikai erőnlétre van szükségünk, hogy kibírjuk a különféle testi-lelki megterheléseket az utak során. Nem szabad félni a nehéz munkától, és tudni kell alkalmazkodni az eltérő éghajlati és egyéb viszonyokhoz is. A pályakezdésem idején nyugodtabb körülmények között dolgoztunk, mint napjainkban. Míg akkoriban például estétől másnap délig pihentünk egy-egy kikötőben, manapság — az állandó rohanás közben — gyakran csak két-három órát tudunk lazítani. Jelenleg akadozik az inasképzés is. Pozsonyban terveznek nyitni egy megfelelő szakközépiskolát. Az iskola elvégzése után matrózként vagy segédgépészként tevékenykedhetnek a fiatalok. Bizonyos gyakorlat, ledolgozott évek után következhet a fedélzetmester, később a kadét, majd a kapitány fokozat. — Úgy hallottam, hogy a matróznak át kell esnie bizonyos tűzkeresztségen, hogy a társai befogadják maguk közé... —■ Valóban létezik egy "próba", amin átesnek a matrózok. Az első alsó-dunai útjuk során, a jugoszláv—román határon, vagyis az 1090. kilométernél, egy gyönyörű sziklánál "keresztelik meg" az újoncokat. Az alapos locsolás után az újdonsült matróz megvendégeli az egész legénységet, és egy oklevelet kap. A matrózok ismerik ezt a szokást, ezért az említett vidéken elég nehéz kicsalni őket a fedélzetre, de tudják, hogy úgysem kerülhetik el a tűzkeresztséget... — Az elmúlt évek során mi volt az a leghosszabb idő, amit távol töltött a családjától? Miként viselhető el a távoliét? — Elöljáróban elmondom, hogy a Dunát szétosztották ún. zónákra. Például a Muflon csak a hármas zónáig, azaz legtávolabb Belgrádig hajózhat, mivel a műszaki állapota nem megfelelő a távolabbi, nagyobb hulláHrabovsky János kapitány mok legyőzéséhez. így legtovább két hónapig voltam távol a családomtól, de akik az uszályokon szolgálnak, gyakran fél évig is távol vannak. A családtagok kénytelenek megszokni a távollétünket. Ha értesülni akarnak a pontos hazatérésünkről, megkapják a szükséges információt az ügynökségeken keresztül. Közben levelezgetünk, telik az idő. Az Izmailból származó feleségemet az első utam során ismertem meg, és azóta már van két fiunk, ő pedig zenetanárnő Komáromban. Nyaranta velünk vakációzhatnak a családtagok is, és csak az étkezésükért kell fizetniük. Bizony, egy idő után — akármilyen jó társaság is verődött össze — elegünk lesz egymásból, és várjuk a hazatérést. Régebben egy-egy kikötőben a különféle klubok kultúrműsorokat, kirándulásokat szerveztek a pihenő hajósoknak, ami sajnos, megszűnt. így kénytelenek vagyunk önmagunk szórakoztatásáról gondoskodni, A Muflon 07 Útközben — Nagymarosnál esetleg más társaságokkal ismerkedni, beszélgetni. — Igaz az a mondás, hogy "ahány kikötő, annyi feleség"? — Hát, mindenütt akadnak szép lányok! Bár a déli hölgyek inkább csak tizenéves korukban szépek, azután elhíznak, bajszosodnak... Sajnos, akadnak olyan kollégáink is, akik különféle betegségeket szereznek az alkalmi kapcsolataik során, mert nem mindenütt ügyelnek a higiéniára... No, de a lányokról inkább a nőtlen kollégák nyilatkozzanak! — Ön szerint melyik a legszebb Dunaszakasz? — Szerintem a Vaskapu környéke egészen Prahovóig, a felső szakaszon pedig a Passau környéki osztrák vidék. Távolabb, Kilija környékén már csak nádas található. Újvidékig érezhetően Európában vagyunk, 4 A HÉT
