A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-29 / 18. szám
FIGYELŐ kezdődnek az én Márai-pereim. Ugyanis ő maga zárkózott el attól, hogy műveit Magyarországon kiadják, darabjait játsszák. Püski Sándornak írott levelében ezt így indokolta meg: "Negyven esztendeje múlt e nyáron, hogy elhagytam Magyarországot, mert a szabadságjogokat ott felfüggesztették. Nem tudom, van-e módom megvárni a változásokat, de előbb nem akarok semmiféle publikációt Magyarországon." Márai, aki tollal a kezében küzdött a totalitarizmusok ellen, ezzel a gesztusával a hatalomnak tett szívességet. Könyveit, melyek szellemi fegyverül szolgálhattak volna az ellenálláshoz és a megmaradáshoz az elnyomó hatalommal szemben, ő maga verte ki kezünkből! Akaratlanul minket büntetett azért, mert diktatúrákban voltunk kénytelenek élni. A hatalom számára ez kényelmes volt. Nem kellett gondolataival szembeszállni, hiszen azok nem juttattak muníciót a megnyomorított emberekhez. Végiggondolta-e Márai, hogy művei hány embert mentettek volna meg a kísértéstől, az önfeladástól? Ő írta a Füveskönyvben: "Egy életen át, következetesen nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene." A polcokon hiányoztak a könyvek, amelyek ezt a hősiességet sugallták volna. Pedig tudta "Az nem lehet, hogy annyi szív... ’Maradj nyugodt. Lehet.'/ Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet. Vagy: ’Roszszabb voltam, mint ezek?...’ Magyar voltál, ezért./ És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess./ Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz./ (...)/ Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet./ Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet./ (...)/ És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,/ Látjáték feleim szem’tekkel, mik vagyunk?/ íme, por és hamu vagyunk." (Halotti beszéd) Választ már nem kaphatok. A Meteor a tengerbe hullott. £s ez másik szomorúságom oka. Megfosztott bennünket attól, hogy sírja, melynek Kassán kellett volna lennie, nem válhat erőt adó szellembástyánkká. "Az én létezésem egyetlen értelme, hogy írásban feleljek a világnak." De a felelet nem juthatott el hozzánk konok következetessége miatt. Sírja nem parancsol megálljt, hogy "Emlékeink" ne essenek szét, "mint a régi szövetek". Hogy ne lehessen igaz: "Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,/ A gyereknek Toldit olvasod és azt feleli: oké./ A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:/ ’A halál gyötrelmei körülvettek engemet!...'/ Az ohiói bányában megbicsaklik kezed,/ A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet." (Halotti beszéd) Az egyik szlovák amatőr történész szerint, minden Szlovákiában zajlott le. Az Ótestamentum ugyanúgy, mint az északi szágák. Sajnos, Márai verse is. Nem kell tehát sehová sem menned, hogy mindez megtörténhessen veled! Magyarázatot már tőle nem kaphatok, csak pörölök az élők érdekében. Pedig mulasztásait nem pótolhatom! BALASSA ZOLTÁN AZ AGRÁRTUDOMÁNY ELSŐ MAGYAR PROFESSZORA t # ~ ban és Győrben gimnáziumban tanított, illetve herceg Batthyány Lajos (a későbbi helytartó) gyermekei mellett nevelősködött. A Nagyszombatban szerzett bölcsészdoktori fokozat már második az életében. A bécsi Pázmány Intézetben kapta az első doktori címet az 1760-as évek elején. Bécsben a filozófia, a hittan és a latin nyelv mellett már mezőgazdaságtant is tanított. Für Lajos ezt úgy fogalmazta meg: "Nem tudni: hajlamának, érdeklődési körének köszönheti-e, Mitterplacher Lajos MITTERPLACHER Lajost a kultúrtörténet az agrártudományi oktatás első professzoraként ismeri. Szakmai képesítésének egy részét az egykori Pozsony megyei Nagyszombati Egyetemen szerezte meg. Professzori pályájának kezdete is ide kötődik. Születésének a 260. és halálának a 180. évfordulóján emlékezünk a híres szakemberre. AZ AGRÁROKTATÁS EURÓPÁBAN A XIX. század folyamán Európa-szerte jelentős változáson ment keresztül a mezőgazdaság, amelynek hátterét elsősorban az oktatási módszerek megváltozásában kell keresni. Az egyes országokban különböző szintű gazdasági iskolák alakultak, ahol az elméleti képzés és a gyakorlati oktatás egyenrangú szerepet kapott. Löbe professzor 1856-ban közölt felmérése szerint az egyetemekhez kötődött a (mező)gazdasági oktatás. Kezdetben nem komplex módon folyt, hanem csupán egy-egy tantárgy tanítása keretében történt. A mezőgazdasági ismereteket oktató első egyetemek közé sorolta Bécset, Prágát, Lauternt, Fleusburqot, Giessent, Wormsot. MITTERPLACHER ÉS A MAGYARORSZÁGI OKTATÁS Magyarország viharos története meghatározta az agrároktatás lehetőségeit is. Az 1367-ben Pécsett, majd az 1467-ben Pozsonyban alapított egyetemek működése nem bizonyult tartósnak, szemben az 1635-ben létrehozott Nagyszombati Egyetemmel, ahol bölcsészeti és jogi kar működött. Itt avatták 1774-ben bölcsészdoktorrá a 30 éves Mitterplacher Lajost, aki az egyetem oktatója lett, s 1777-ben Budára, majd nem sokkal később Pestre költözött vele. Mitterplacher életrajzírója — Für Lajos szerint — az ifjú, 15 éves korában a jezsuiták rendjébe került. Életének korai szakaszában különböző helyszíneken tanult, illetve oktatott is. így Sopron-Nagyszombat a XVII. században hogy rábízták a mezőgazdasági tantárgy oktatását." A Nagyszombatról Pestre áthelyezett egyetemen szintén Mitterplacher Lajost bízták meg az akkor bevezetésre kerülő agrártudományok oktatásával, de ő volt az előadója a természetrajznak és a teológiának is. így lett az első hazai agrártudományi tanszék, az "oeconomia ruralis" vezetője, s a szervezett agrártudományi oktatás első professzora. Az önálló mezőgazdasági tanszék azonban nem működhetett folyamatosan. A tanügyi reform hosszabb időre megszüntette az egyetemen a mezőgazdaság önálló oktatását. Mitterplacher azonban haláláig foglalkozott a tudományággal. A mezőgazdaság minden ágában írt alapműveit számos országban kiadták, hiszen a szerző a magyaron és a latinon kívül tudott németül, angolul, franciául és olaszul is. Tudományos munkája során egyebek között nagy szerepet tulajdonított a fajták megismerésének. Amit még e történet kiegészítéseként el kell mondanunk: a korabeli magyarországi mezőgazdaság nagy igényt mutatott a hozzáértő szakemberek iránt. Mivel a kormányzat — az egyetemi oktatáson belül sem — adott kellő támogatást, ezért magánkezdeményezéssel különböző gazdasági iskolák alakultak, például a Tessedik, a Nákó-féle intézetek, s a lovagiskolák (ahol szintén oktatták a mezőgazdasági ismereteket). Tartósabbnaka Festetics György által Keszthelyen 1797-ben alapított Georgikon, illetve az Albert Kázmér által 1818-ban Magyaróváron létesített Felsőbb Gazdasági Tanintézet bizonyult. Ez utóbbi folyamatosan működött, s működik ma is. A 175 éves intézet bemutatása lapunk múltóvi 38. számában megtörtént. Mindezek mellett Mitterplacher Lajost a hazai agrártudomány első professzoraként tiszteljük. Kettinger Gyula— Dr. Ördög Vince (Mosonmagyaróvár) A HÉT 15
