A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-29 / 18. szám
OTTJÁRTUNK Hétköznapok Sarkányfalván Kellemes tavaszi napsütésben érkeztünk Sárkányfalvára. A falu az Érsekújvári járásban fekszik, nem messze Köbölkúttól. Sárkányfalva már az Árpádok idején lakott hely volt. Első írott említése 1287-ből való. Ekkor a Pilis-nembeli Miklós comes fia, Demeter ezen a helyen lévő birtokát a Zovard nembeli Miklós fiainak, Miklósnak és Péternek adja el. A XV. században a Kapy-család kezére kerül. A krónikák még arról is említést tesznek, hogy a későbbiek folyamán milyen család tulajdonát képezte a település. Egy valamiről azonban nem sikerült egyetlen egy adatot sem találni a faluról szóló feljegyzésekben, krónikákban. Mégpedig a falucska közepén álló egykori kastélyról. Az épületnek ma már csak a romjai szúrnak szemet a községbe látogató idegennek. Téglás Ferenc nyugalmazott tanító — aki hosszú éveken át vezette a falu krónikáját, s még ma is szívén viseli a település sorsát — hívta fel figyelmünket az egykori szép kastélyra. Hiszen — mint mondta — a legfőbb ideje, hogy valaki tegyen azért, hogy a falu egykori nevezetessége ne váljon az idő martalékává. Amíg a kastély felé araszolunk, Téglás Ferenc a következőket mondja a faluról: — A község iskoláját és óvodáját még a hetvenes évek elején megszüntették. Csemadok-szervezet sem működik a faluban. Sárkányfalvához közigazgatásilag Gyiva községet is hozzácsatolták. A népszámlálási adatokból kiderül, hogy a településen csökken a populáció. 1980-ban a községnek 450 lakosa volt, ebből 430 a magyar nemzetiségű, 1991-ben Sárkányfalva 1940-ben viszont már csak 396-an élnek a településen, ebből 383 vallja magyar nemzetiségűnek magát, ez 96,7 százalékot tesz ki. Közben odaérünk a kastélyhoz. Szomorúan állapítjuk meg, hogy hiányoznak az ajtók, ablakok. Amit lehetett, már elvittek az egykori kastélyból. A parketta, a padló felszaggatva, mindenütt régi iratok. Füzetek, évkönyvek, különböző listák az ötvenes és hatvanas évekből. Valamennyi az egykori földműves-szövetkezettel kapcsolatos. Kísérőnk úgy tudja, hogy ez az épület a földműves-szövetkezet irodaházaként működött. Aztán amikor a szövetkezet elköltözött az ódon falak közül, az iratokat egyszerűen otthagyták. A szövetkezet jogutódja a tulajdonosok mezőgazdasági szövetkezete, melynek székhelye a szomszédos Libádon van. Varga Mihály, a szövetkezet elnöke a kastéllyal kapcsolatban csak annyit tud mondani, hogy az ingatlan nem az ő tulajdonuk. Állítólag már jelentkezett — még 1993 december előtt — a birtok egykori tulajdonosa. Tehát érthető, hogy a mezőgazdasági szövetkezet nem fektethet pénzt abba, ami nem képezi a tulajdonát. Azzal az elnök is teljes mértékben egyetért, hogy kár a szép épületért. Azt is tudja, hogy ha a közeljövőben nem tesznek valamit a kastély fennmaradása érdekében, az teljesen tönkremegy, hiszen lassan már a téglákat is elhordják az épületből. Nem felejti el ismét hangsúlyozni, hogy a szövetkezet nem újíthat fel egy olyan ingatlant, ami tulajdonjogilag nem az övé. Varga Mihály teljesen érthető válasza minden bizonnyal nem nyugtatja meg a falu lakosságát — azokat, akik szeretnék, ha már valaki végre elkezdené a kastély felújítását. Egyedüli halvány reménysugár ez ügyben az, hogy talán az ingatlan egykori tulajdonosa — aki a szövetkezet elnöke szerint már be is nyújtotta igényét a kastély visszaszolgáltatására — nem hagyja teljesen tönkremenni az épületet. Természetesen Sárkányfalva polgárait nem csupán a kastély ügye foglalkoztatja. — Akad még itt olyan is, ami jól működik — állítja Téglás Ferenc. Mint arról már előzőleg szóltunk, az egykori földműves-szövetkezet jogutódja a tulajdonosok mezőgazdasági szövetkezete libádi székhellyel működik. Sárkányfalván van két kihelyezett részlege: a dohánytermesztés és az állattenyésztés. A valamikori kastély tőszomszédságában van a dohánytermesztés központja. Radvánszky Vilmos csoportvezetőtől megtudtuk, hogy ez a részleg 1957-től működik a faluban. Jelenleg az idénymunkásokkal együtt körülbelül tíz embernek biztosít megélhetést a dohánytermesztés. A csoportvezető azt is elmondja, hogy ez az ágazat sohasem volt ráfizetéses. Tavaly például háromszázezer korona nyereséggel zárták az évet. Ez annyit jelent, hogy kilónként nyolc korona volt a tiszta haszon. A másik ágazat, amely már szintén hosszú évek óta működik Sárkányfalván: az állattenyésztés. Kanozsai Zsolt 1988-tól az állattenyésztési részleg vezetője. Az állományt jelenleg 123 hízóbika, 550 hízósertés és 114 üsző képezi. Egyelőre még nyereséges az ágazat, ám tudni kell, hogy a piac egyre inkább telítetté válik. Á két ágazatvezetővel folytatott beszélgetés után elindulok a polgármesteri hivatal felé. A falucska közepén, a kocsma szomszédságában székel Bitter Imre polgármester. Készségesen válaszol a kérdéseimre. Megpróbálja röviden összefoglalni, mit is értek el a falufejlesztés területén a legutóbbi helyhatósági választások óta. — Talán a leglényegesebb dolog, amit elértünk 1990 óta, hogy a polgárok adójából sikerült összespórolni azt az összeget, amelyet a villanyvezeték rekonstrukciójára tudtunk fordítani — mondja a polgármester. — A munkálatokat a Nyugat-szlovákiai Energetikai Vállalat végezte. Az idén szeretnénk a vízvezetéket bevezetni a faluba. Bitter Imrétől megtudom, hogy a 396 lelket számláló faluban 161 a nyugdíjas, a munkaképes polgárok közül pedig negyvenhármán kapják a munkanélküli segélyt. Ezen a kis településen is egyre inkább érezhető a szociális feszültség. Búcsúzóul még egyszer megállók Téglás Ferencnél. Ismét meggyőződhetek róla, hogy a nyugalmazott tanító valóban szívén viseli a kis falu sorsát. Őszintén aggasztja, mi lesz a kastéllyal, nem válik-e az idő martalékává. S persze az is foglalkoztatja, hogyan alakul majd azoknak a gyerekeknek az élete, akiket valamikor ő tanított, hiszen ezen a vidéken is egyre gyakrabban számolják fel a munkahelyeket. Jó lenne valami derűlátóbb befejezést találni a sárkányfalvai riportnak. Beszélgetőpartneremnek felcsillan a szeme. Van ugyanis valami, ami még ma is örömmel tölti el: a véradás, az, hogy segíthet a rászorulókon. Büszkén mutatja az arany, az ezüst és a bronz Jánsky-emlékérméket. KAMONCZA MÁRTA Fotó: archív Téglás Ferenc nyugalmazott tanító 4 A HÉT
