A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-07 / 2. szám
MINERVA Bátor hétalvók Mennyit is aludjunk — a kérdés ezúttal nem egészségünk, pihenésünk érdekében hangzik el, hanem két indiai kutató újabb vizsgálatai alapján merül fel. Ötszáz egyetemi hallgatót kérdeztek ki ugyanis alvási szokásaikról, majd kizárták azokat a vizsgálatból, akik állandó alvászavarral küszködnek, és kiválasztottak huszonöt olyat, aki sokat alszik, és huszonöt olyat, aki keveset Egy dolog volt közös a két csoportnál: mindannyian elégedettek voltak saját alvási szokásaikkal. Ezek után a félelemre vonatkozó kérdések özönével ostromolták őket, s a vizsgálat végén kiderült, hogy a nagyot alvók csoportja sokkal higgadtabb, kevesebb félelem rejlik bennük, mint a keveset alvók között. A két indiai kutató eredménye megerősíti azt a képet, amely egy 1973-ban végzett amerikai kísérlet során alakult ki: a keveset alvók különösen becsvágyók, jobban képesek érvényesülni, szinte azt mondhatni rájuk, hogy fáradhatatlan gépként végzik a dolgukat A kétféle megállapítás, vagyis hogy a keveset alvók egyrészt félénkek, másrészt sikeresek, csak látszólag mond egymásnak ellent. A pszichológusok szerint ugyanis az ember általában olyankor képes a legjobb teljesítményre, amikor fizikailag és lelkileg egyaránt kissé izgatott állapotban van. Egy kevés félelem — semmi esetre sem nagy adag — tehát hasznosan befolyásolja a teljesítményünket. Föltételezhető azonban, hogy csupán a kevés alvástól senki sem lesz sikeres, alkotó egyéniség. Valami más is kell hozzá, mert egymagában a kevés alvás — legföljebb ingerültté tesz. Miért több a félelem abban az emberben, aki keveset alszik? Túlságosan egyszerű lenne magyarázatként a kérdést megfordítani, és arra gondolni, hogy aki fél, az félelmében nem tud aludni... habár láttunk már a világ dolgai között ilyesmit is. Szíved a kezemben A németországi Heidelbergben dr. Günther von Hagens anatómus újfajta szervtartósítási eljárást kísérletezett ki. Célja az volt, hogy az iskolai oktatásban könnyen és biztonságosan kezelhető szemléltető anyaggal dolgozhassanak a tanárok. Plasztináció névvel illette az anatómus az új eljárást, amely szilikonkaucsuk alkalmazásával tartósítja a valódi belső szerveket Az így preparált szívet kézbe lehet venni, közelről meg lehet vizsgálni, ezáltal az ilyen szívek az oktatásban jobban felhasználhatók, mint a spirituszban úszkáló megfakult, kezdetleges preparátumok. Balkezes gyerekek Hosszabb idő után a rendelőmben újra találkoztam egy problémával, amelyről azt hittem, hogy már teljesen a múlté. Egy édesanya kért tanácsot kisfiát illetően, aki rendszeresen, minden éjjel bevizel. Ez a fajta neurózis azokat a gyermekeket szokta sújtani, akik állandó lelki konfliktusban élnek, szoronganak, illetve félnek a testi fenyítéstől. Sokszor összefügg e tünet kialakulása az iskolával, az iskolával szemben támasztott igényekkel, elvárásokkal. A legtöbbször az a gond, hogy a szülők kitűnő eredményeket várnak el a gyerektől, csupa kitűnő jegyet, s nem veszik észre, hogy hiányzanak bizonyos feltételek, képességek. A szóbanforgó kisfiúnál azonban kicsit más volt az ábra. Csodálkozásomat az váltotta ki, hogy még ma is előfordul, hogy bal kézzel tollat, ceruzát megragadó gyerekre rácsapnak, kényszerítve arra, hogy a jobb kezével írjon. Le kell szögeznem, hogy a balkezesség nem testi hiba, és nem is betegség. Sőt, vannak, akik azt állítják, hogy előny. Gondoljunk csak a balkezes vívókra, teniszezőkre, akik gyakran az őrületbe kergetik ellenfelüket. Balkezességre való hajlammal nagyon sok gyermek születik. Ennek nincs nagy jelentősége, mert a két kéz egyenrangú. Hogy felnőttkorban már csak 15 százaléknál találkozunk vele, valószínűleg az átnevelésnek "köszönhetjük". Az átnevelést azonban nyugodtan nevezhetjük erőszaknak, ugyanis nemcsak a kéz izmaiba jelent beavatkozást, hanem egyenesen az agysejtekbe is! Egyes balos gyerekek aztán elutasítják az ételt is, ha jobb kezükbe kényszerítjük a kanalat. Az természettől adott dolog, hogy a gyereknek az egyik keze ügyesebb, s ha elveszik tőle a szabad választás lehetőségét, nem tud összpontosítani, csökken a figyelme. Iskoláskorban ez törvényszerűen az előmenetel romlását eredményezi. A kiváltott feszültség azonban már az iskoláskor előtt kárt okoz a gyermek fejlődésében. Eleinte csak a szorongásból fakadó kellemetlenségek, később tartós vegetatív tünetek, mint például étvágytalanság, hasmenések, megmagyarázhatatlan fejfájások kínozhatják. Idővel a gyerekek egy részénél kialakulhat a speciális neurózis valamelyik fajtája, leggyakrabban az éjjeli ágybavizelés vagy a dadogás. Ez a helyzet súlyos változásokat idézhet elő a személyiségfejlődésben — titkolódzás, alattomosság, általános emberek iránti ellenszenv, rosszindulat formájában. A balkezességről való átnevelős olyan múltból visszamaradt csökevény, mely súlyosan megkárosítja a gyermeket. A szülők és nevelők, tanítók fiatalabb generációi remélhetőleg már tisztában vannak ezzel a problémával és következményeivel. Dr. Pálházy Béla A HÉT 15
