A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-08 / 15. szám
KRONIKA Településlexikon MAGYAROK NYOMÁBAN ABAFALVA (Abovce) Sajó menti magyar kisközség. Az egri káptalan egyik oklevelében már 1339-ben a mai nevén szerepel. 1379-ben, amikor az Abaffyak kapnak a községre adományt I. Lajos királytól, még Borsod vármegyéhez számítják. 1465-ben már Gömörhöz tartozik, és Kis-Várkony a neve, de ugyanakkor Kis-Abafalvának is említik. A Várkonyi-család volt a földesura. Az Abaffyak 1900-ban is birtokosok. A múlt század elején a Keviczky-családnak, 1848 után pedig a Molnár-családnak is volt itt birtokrésze. A községben két kastély és egy régi úrilak van. Az egyiket az Abaffy-család, a másikat a Reviczky, a harmadikat özv. Molnár Viktorné építtette. A község kát. temploma a XV. század elejéről való. E községhez tartoznak Miklósfalva, Erzsébet, Vigyorgó és Abaffi puszták. Miklósfalva pusztát, egykor községet, 1431 -ben a Jánosiak, 1480 körül a Fügediek, majd az Abaffyak bírták. A múlt század közepén az Abaffyakon kívül a szepesi káptalan is birtokos volt itt. A község területe 820 ha, lakóinak száma 590, felekezeti megoszlás: róm. kát. 434, ev. ref. 105, gör. kát. 1, egyéb 50. A falu polgármestere Kovács Lajos, a Csemadokalapszervezet elnöke Kovács László. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 738 738 100,00 1980 652 (Szentkirály része volt) 1991 590 477 80,85 AJNÁCSKŐ (Hajnáčka) A Gortva-patak mellett, az ajnácsköi várhegy alatt fekvő kisközség. Várának a vármegye történetében nevezetes szerepe volt. A község és a vár nevét az 1344 körüli oklevelekben Anyaskw, Anyaskew és Aynachkw változatokban találjuk. 1411-ben a Szécsényiek birtoka, 1424-ben királyi várbirtok, 1427-ben Borbála királynőé, 1435-ben Nógrádhoz számítják, és ekkor már Pohárnok István bírta, négy évvel később azonban Salgai Miklós az ura. Ajnácskőaljáról a mai faluról, 1427-ben találjuk az első említést. 1540-ben Balassa Menyhért bírta, 1546-ban török kézre került, 1550 körül a Kubinyiaké. 1595 után Lorántffy Kristófnéra, Feledi Boldizsár nővérére száll a vár és az uradalom. A Lorántffyak után a Vécseyek és a Monayak kapnak rá királyi adománylevelet. 1604-ben Rhédey Ferencz birtoka. 1619-ben Széchy Györgyé, 1645-ben elfoglalja a török, 1649-ben pedig Fekete László és házasság útján Vécsey Sándor nyer rá új adományt neje Fekete Mária révén, továbbá Vayné Fekete Erzsébet. Ez időben Fekete László az akkor megrongált várat helyreállította és megerősítette. A Vécseyek mellett a Vayak is birtokosai lesznek, és 1705 után már a fél uradalom az övék. A Vayak révén, negyed résznek 1895- ben Teleky Ádám lett a tulajdonosa. A múlt század elején Hajnácskő néven is említik a községet és ekkor már a Wesselényi-, a- RIMASZOMBATI JÁRÁS Jósika-, a Károlyi- és a Kemény-család uralja. A községnek egyik geológiai nevezetessége a Ragács, hajdani tűzhányó, a pogányvári kráter, mely a hagyomány szerint onnan kapta elnevezését, hogy a csehek idejében a husziták az e helyen található salakdarabokból földvárat építettek, melyet a lakosok pogányvárnak neveztek el. A község határa az ősemlősök gazdag lelőhelye volt, melyeknek számos értékes példánya Budapesten, a földtani múzeumban látható. E vidék a múlt században még híres szőlőtermő hely. Mint gyógyfürdő is ismeri volt, melyet azonban a tulajdonos, a báró Kemény-család beszüntetett. A községhez tartozik Pózsa, Hangonyi-szállás, Sasbikk és Bataháza puszta, mely utóbbi Bat nevű elpusztult község emlékét tartja fenn. A község területe 2567 ha, lakóinak száma 1201, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 1119, ev. ref. 4, egyéb 77. A falu polgármestere Hunyák József, a Csemadok-alapszervezet elnöke Kovács Vilmos, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Lázár Ferenc. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 678 678 100,00 1980 1291 1143 88,54 1991 1201 1079 89,77 ALMÁGY (Gemerský Jablonec) E községről már 1343-ban találunk okleveles adatokat, akkor Almag néven említik. Földesurai régente a Kubinyiak voltak, majd báró Kemény Gézának, Margulit Gyulának és Braun Mórnak volt itt nagyobb birtoka. A községhez tartozó Templomalja, Osztás rét, Csomoklyaháza és Csáté rét nevezetű dűlök régen nagyobb jelentőséggel bírtak. A falu katolikus templomának építési idejéről nincsenek adatok. 1889-ben a község nagyobb része leégett. Almágyhoz tartoznak Belezsér és Bakóháza puszták is, melyeknek mindegyike egy-egy elpusztult községnek az emlékét tartja fenn. Bakóházát már egy 1427-es oklevél említi. A múlt században Bakaháza néven is szerepelt, és ekkor a báró Kemény-család bírja. Belezsér pusztát 1461-ben Beleser alakban említik az egykorú oklevelekben. A község közjegyzőségi székhely volt, vasútállomása Ajnácskő. A község területe 1044 ha, lakóinak száma 708, ebből 618 róm. kát., ev. ref. 12, a többi nincs jegyezve. Az 1—8. évfolyamos magyar iskola igazgatója Miien István. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 669 669 100,00 1980 718 684 95,26 1991 708 674 95,20 ALSÓFALU (Polina) Kisközség, jobbára ref. vallású lakosokkal. A falura I. Ferdinánd 1550-ben új adománylevelet ad a Soldos-, a Hanvay-, a Darvas-, a Sándor-, a Szkárosy-, másként a Fityke- és a Kerepeczy-családnak. Később a Farkas-, a Draskóczy- és a Kubinyi-családok a földesurai, legutóbb pedig Krebsz Rudolfnak volt itt nagyobb birtoka. A XVIII. században "Polina" néven is említik. A községben ev. ref. templom van, melyet 1883-ban építettek. Ide tartozik llonhalma puszta is. A falunak Szkároson van a postája. A község területe 909 ha, lakóinak száma 129, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 14, ref. 69, a többi nincs jegyezve. A falu polgármestere Bedécs László. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 354 354 100,00 1980 199 114 57,29 1991 129 89 69,00 ALSÓPOKORÁGY (Nižný Pokoradz) 1438-ban említik először mint Ajnácskő vár tartozékát, és mint ilyen szerepel még a XVII. század közepén is. Később az osgyáni uradalomhoz csatolták. A múlt század elején a báró Kemény-, a Szentmiklóssy-, a Rakovszky- és a Pongrácz-család volt a birtokosa. Református temploma a husziták idejében épült. Az egyház 1700-ból való értékes úrasztali poharat őriz. 1900-ban házainak száma 79, lakosaié 377. A Csemadok-alapszervezet elnöke Péter Teréz. Közigazgatásilag Rimaszombathoz csatolták. ALSÓVÁLY (Valice) A vályi völgyben fekvő magyar kisközség, 1900-ban 331 ág. ev. h. vallású lakossal. Házainak száma 53. E községről 1427-ben találunk okleveles adatokat, amikor nevét mint a Korláth-család birtokát, Alsowwal alakban írják. Hosszú időn át nem ismerjük birtokosait. A múlt század első felében a Szatmári-Király-, a Bodon-, a Beélik, a Kálas-, a Herényi- és a Szokolay-családok a földesurai. Később Beélik Istvánnak volt itt bir*oka, mintaszerű gazdasága és szép kényelmesen berendezett emeletes kastélya, melyet Beélik János 1843-ban építtetett. Ezenkívül még egy kisebb úrilak van a községben, melyet a Bodon-család építtetett, és később Matheidesz Sámuelé lett. Temploma nincs a községnek, postája Felsővályban van. Hozzá tartoznak Koczik, Bukta, Alsó- és Felső-Szőlő puszták. A község területe 746 ha, lakóinak száma 348, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 67, ev. ref. 125, a többi nem ismert. A falu polgármestere Kalász László, a Csemadokalapszervezet elnöke Kovács Miklós, az 1—4. évfolyamos alapiskola Mihályfalán van. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 331 331 100,00 1980 759 630 83,00 (Felsővállyal és Göm. Mihályfalával együtt) 1991 348 288 82,76 (Felsővály és Göm. Mihályfala nélkül) Összeállította: Kovács Tibor (Folytatjuk) 10 A HÉT
