A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-01 / 14. szám
SZABADIDŐ Sean Mallory SárQQ gomb Marcia akkor találta meg a gombot, amikor kezébe vette a kabátját, hogy alaposan kivasalja. Ez egy rikítósárga gomb, közepén virágmintával. Marciát olyan szédülés fogta el, hogy majdnem elvesztette az eszméletét. Forogni kezdett vele a világ, és minden porcikájában remegett. Tehát Timothy hazudik. Folyton azt hajtogatta, hogy túlórázik a gyárban, közben pedig holmiféle lotyóval csavarog. A dühtől reszketve rohant a konyhába, ahol kiskutyája — egy aprócska foxterrier — hangos csaholással fogadta. — Hagyj békén, Nelly! — mondta Marcia, és az ajtó felé mutatott. A kutyus félreértette a mozdulatot, arra gondolt, hogy gazdája játszani akar, ezért még hangosabb csaholásba kezdett. Marcia félrehúzódott, nekivágódott az ajtónak. A tejeskancsó felfordult, s tartalma a padlóra csurgóit. — Te haszontalan! — Marcia most már magánkívül ordított. — Látod, mit csináltál?! Ugyanakkor átvillant az agyán, hogy minden rosszban van valami jó. Most elmehet tejet vásárolni. Legalább nem múlik el eseménytelenül a nap. Leszedte Nelly nyakáról a szíjat. A kutyus azonnal abbahagyta a tej lefetyelését és vidáman csóválta kurta farkát, hiszen tudta, hogy most sétálni mennek. Az este kellemes volt, amolyan igazi langyos, őszi este. A kutya féktelenül ugrándozott, ám egyszer csak hirtelen megtorpant, majd visszarohant gazdája mellé. Néhány pillanattal később Marcia belépett a fűszereshez. — Marcia..., Marcia 0‘Connel? — A fűszeres felesége elcsodálkozott. Meg kell mondani, hogy Lamarr immár több éve vezeti a boltot. — Egyedül, kedvesem? Egyedül? Marcia mosolygott. — Velem van a kutyám. — Ne mászkáljon egyedül az utcán, hisz úgy hírlik, rettegett gyilkos kóborol a környéken. — Gyilkos? — Nem hallott róla? — Nem hallhatott róla — mondta Lamarr. — Csak ma délben tudták meg, hogy... — Mi történt? — kérdezte Marcia kíváncsian. — Az a szegény Martha... — Lamarrné felsóhajtott. — Nem volt éppen szegény — szólt közbe Lamarr. — Ügy harmincesztendős lehetett, és magát az ördögöt űzte. A becsületes asszonyok már nyugodtan alhatnak, hisz Martha Olson elhunyt. — Ki volt az a Martha Olson? — A Sárga Kanári csillaga. A környéken ez a legismertebb éjjeli mulató. A "rendes" és "hű" úriemberek kedvenc tartózkodási helye. Ez a Martha volt a csapos, ő csapta be az urakat. Micsoda fara volt neki...! Mindig kék ruhában várta a vendégeket, s kék ruháján sárga gombok. — Kék ruha? — Marcia szemügyre vette a gombot. Igen, kék cérna a gomblyukban. A szíve hevesen kalimpált. Várta a választ. — Igen. Hatalmas sárga gombok... virágokkal. Micsoda ízléstelen nőszemély! Én ilyennel sohasem dicsekednék. Kék és sárga. Az uraknak mégis tetszik... Az urak bedőlnek ennek a ringyónak, be bizony — mondta Lamarrné dühösen. — Mennem kell! — Marcia dadogott. — Nelly, Nelly... Hol a kutyám? A gomb, nem szabad megfeledkezni a gombról. Élrejtheti a szobájában, ott senki sem találja meg. Most hazarohanok, és azonnal eltüntetem — határozott Marcia. Nem is mert arra gondolni, hogy Timothy a gyilkos. Csak azt tudta, hogy szereti a fiút, aki most nagy veszélyben forog. — Az uram elkísérheti — mondta Lamarrné aggódva. — Maga olyan védtelen. Egyedül az utcán... nem fél? — Velem van a kutyám. — Marcia végre elcsípte a kutyája nyakát, de a szíj karikája minduntalan meg-megcsúszott. A kutya ezalatt az idő alatt a tengelye körül forgott, majd egy hatalmas ugrással nekilódult. A lány hasztalanul kiáltozott utána. Nelly már valahol a kertek alatt csaholt. Timothy a kapu előtt ácsorgott. — Marcia... hol jártál az istenért? — kérdezte ijedten. Nagyon aggódtam miattad. Azt hittem, hogy — hogy elutaztál. — Elutaztam? — A lány sokáig nézte a fiút. Aztán eszébe jutott a gomb. — A fűszeresnél azt hallottam, hogy azt a csillagot... azt a lányt a Sárga Kanáriból megölték. Timothy, elcsípték a gyilkost? — Nem, nem hiszem. Habár... Mindenki gyanús. A férfiakra terelődött a gyanú, mert sokan legyeskedtek körülötte. — S ezt épp te mondod? — Hiszen alig ismerem... — Hát akkor hogyan került a zsebedbe az a sárga gomb? — Tehát megtaláltad. Elfelejtettem említeni neked, hogy útban hazafelé... ezen az ösvényen. A földön hevert... Megtetszett és felemeltem. Gondoltam, örömet szerzek neked vele. — Egy lotyó gombjával? — Honnan tudhattam, hogy a gomb az övé?! — Hogyan ölték meg? — Sállal megfojtották. — Mikor történt? _ —Tegnap este, legalábbis így mesélik. Éppen errefelé, a hozzánk vezető ösvényen. Biztosan azután történt, ahogy hazaérkeztem. Ezt mondtam a kapitánynak. — Milyen kapitánynak? — A rendőrkapitánynak. Mindenkit kihallgattak. — Nem említetted a gombot? — Ugyan, dehogy! Alig tudtam szóhoz jutni a meglepetéstől. El is felejtettem... Be kellene vinni a rendőrségre. Talán nyomra vezetheti a hekusokat az a gomb. Nem gondolod? — Veled megyek. Hol a kutyusom, Timothy? Nem láttad? — Biztosan egy nyuszika után vette magát. Majd előkerül, ne aggódj...! A járókelők felfigyeltek rá, hogy valahol egy kutya vonít keservesen. A hang irányában haladva megtalálták a foxterriert. Egy nő teste felett nyüszített. Azonnal eszükbe jutott, hogy a fűszeresnél van telefon, tehát értesíteni kell a rendőrséget. A kutyát magukkal vitték. Mrs. Lamarr felkiáltott: — Hiszen ez Nelly, Marcia kedvence. Szegényke, ma este nálunk járt. Mondtam neki, mondtuk neki, hogy ne mászkáljon egyedül az utcán, de nem hallgatott ránk. Tehát azt mondják, halott? A következő pillanatban Timothy lépett a boltba. — Jó estét... — Jó estét, Timothy. Mi újság? — A nejem, Marcia nincs maguknál? Mrs. Lamarr... én... mi az? Vendégei vannak? Mindenki némán meredt a férfira. — Nelly!? — Timothy felfedezte a kutyát. — Tehát a gazdája is itt van valahol — Marcia! Bújj elő, drágám! Megyünk haza... Az üzlet egyik sarkából előlépett a rendőrkapitány. — Nagyon rossz hírem van az ön számára. A feleségét kórházba szállították. Támadás érte, és... Timothy a tenyerébe temette az arcát. — Nem, nem, ez lehetetlen — suttogta, majd előhalászta zsebéből a szíjat, és a még mindig nyüszítő kutya nyakára helyezte. Mrs. Lamarr tágra meresztette a szemét. — Hogy került magához ez a szíj, Timothy? Legutoljára Marcia kezében láttam, amikor tejet vásárolt nálunk... 26 A HÉT
