A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-01 / 14. szám
A nyúl meg a tavaszi hó Egyszer, tavasz felé azt mondta a hó a nyúlnak: — Igen gyöngének érzem magam. Azt felelte a nyúl: — Alighanem olvadsz, az a bajod. Ó, de sajnállak! Mennyire fáj a szívem érted! Mennyit szaladgáltam rajtad, jó meleg vackom volt alattad. Elrejtettél a róka elől, a farkas elől, fejemalja voltál, derékaljam voltál, védelmezőm, oltalmazom. Fehér a bundám, te is fehér vagy, nem láttak meg rajtad üldözőim. Úgy sírt, hogy a hó is vele könnyezett. — Mi is lesz velem nélküled. Sas elragadhat, róka elfoghat! Aztán gondolt egyet: — Elmegyek én az erdő urához, megkérem szépen: kegyelmezzen meg neked, ne olvasszon el! El is iramodott, meghajolt az erdő ura előtt, úgy kérte szép szóval: hagyja meg a havat. Közben kisütött a nap, egyre erősebben melengette a földet, roskadt a hó, zsugorodott, meg-JÁTÉK A képen látható tárgyak közül — egy kivételével — mindegyiknek van párja. Keressétek meg, melyik az.-•Vt -ÚíT A áradtak az erek, patakok, megcsordultak a jeges hegyek. Nézte a nyúl, még keservesebb sírásra fakadt. Azt mondta neki az erdő ura: — A nap hatalmasabb nálam, nem tudok vele versenyezni. A havat nem tudom itt marasztalni. De adok neked szép szürke-barna bundát a fehér helyett, abban elrejtőzhetsz nyáron erdőn-mezőn, száraz levelek közt, s nem bánt se róka, se farkas, se bagoly. Megvigasztalódott a nyúl, felvette mindjárt az új bundát. Azóta is két bundát hord a nyúl: télen fehéret, tavasztól őszig meg barnásszürkét. VARGA ERZSÉBET: Kerekecske, gombocska... Kerekecske, gombocska, hová fut a nyulacska? Ha hiszitek, ha nem, Pestre: ott lesz lagzi holnap este, sej, gombocska, kerekecske! Kerekecske, gombocska, visszajön a nyulacska?! Vissza bizony, Húsvét este: nyúltojást tojni reggelre, sej, gomocska, kerekecske! TÖRD A FEJED! A kicsi nyuszi nem tanult, mértant, de még számolni sem tud. így aligha képes megmondani, hány oldala van ennek a mértani testnek. Nos, hány? A HÉT 19
