A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-07 / 2. szám
Települeslexihon MAGYAROK NYOMÁBAN -KULCSÁRKARCSA (Kráľovičove Kračany) Az egymáshoz sűrűn települt úgynevezett karcsaszéli községek egyike. Története mindenkor szorosan kötődött a többi Karosa történetéhez. Nevével először egy 1277-ben kelt oklevélben találkozunk Olkulchar alakban. Nevének további megjelenési formái: 1322-ben Gutakrcha, 1508-ban Gwthakarcha a.n. Kwlcharkarcha, 1927-ban Kľučiarové Korčany. A Csallóközben sokáig jelentős szerepet játszó Kulcsár-család ősi fészke, birtoka volt. A XVIII. századtól kezdődően kisebb nemesi birtokra tagozódott. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 18 házzal és 132 lakossal szerepel. Klasszicista stílusú kápolnája 1840-ben épült. Határában, a községtől délre fekvő Tömögi nevű dűlő egy, a múlt században lecsapolt tónak a nevét őrzi; ennek egy részét a néphagyomány Tatárülésnek nevezte el, mert a török világban, állítólag törökök tanyáztak ott. A Csemadok-alapszervezet elnöke Puha Júlia. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 120 120 100,00 1921 128 128 100,00 1930 131 131 100,00 (1940-ben a községet egyesítették Erdőhát-, Étre-, Királyfia- és Solymoskarcsával Királyfiakarcsa néven.) KULCSOD (Kľúčovec) A régi Komárom vármegyéhez tartozó község nevét először egy 1252-ben kelt oklevél említi Kwlchud alakban. Nevének további megjelenési formái: 1268-ban Kulchud, 1786-ban Kulcshod, 1948-ban Kľúčovec. Az Árpád-házi királyok alatt udvarnokok lakták. Az 1252. évi oklevélben IV. Béla király a komáromi várbirtokot a túróéi premontrei prépostságnak adományozta. Ebben az oklevélben egy másik község, a Kulcsod határában fekvő Nagyvend is szerepel, melyet a király szintén a prépostságnak adományozta. Áz 1268. évi oklevélben azonban már megint mint Komárom vármegyéhez tartozó puszta, a vár tartozékaként van említve. Zsigmond király egyik 1405-ben kelt oklevelében utasítja a komáromi várnagyot és főispánt, hogy a várhoz tartozó kulcsodi nemeseket kiváltságaikban ne háborgassa. 1535-ben I. Ferdinánd Kulcsodot a szentmártoni apátságnak adományozta, s mindvégig az apátság birtokában maradt. 1612-ben már Győr vármegyéhez tartozott. A Csiliz patak Kulcsodnál egyesül a Dunával. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 41 házzal és 285 lakossal szerepel. A községhez tartozik Negyvendpuszta, mely a már említett Negyvend elpusztult község nevét és emlékét őrzi. Negyvend nevével először az 1252. évi oklevélben találkozunk Nageven, illetve Negeven alakban. Ide tartozik még Bálintrét, Bikota és Lipótkő. A község református temploma 1847-ben DUNASZERDAHELYI JÁRÁS épült, 1885-ben klasszicista stílusban átalakították. A község területe 1293 ha, lakóinak száma 371, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 29, ev. ref. 294, egyéb 48. A falu polgármestere Nagy Zoltán, a Csemadok-alapszervezet elnöke Görözdi Péter. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 409 409 100,00 1921 376 369 98,14 1941 418 418 100,00 1970 471 463 98,30 1980 444 434 97,75 1991 371 368 99,19 LIDÉRTEJED (Kútniky) A Dunaszerdahely tőszomszédságában kialakult Tejed nevű községek egyike. XIII. századi okleveleink általában csak Tejed nevű községet említenek minden további megkülönböztetés nélkül. Első említése egy 1231-ből származó oklevélben található Teyed alakban mint a pozsonyi vár tartozéka. Lidértejed nevét először egy 1355. évi oklevél említi Legerteyed alakban. Nevének további megjelenési formái: 1496-ban Lider- Teyed, 1773-ban Léder tejed. 1231-ben és a további években a pozsonyi vár tartozéka; 1667-ben a Végh-, a Méhes- és a Balogh-családok osztozkodnak az itteni birtokon. Később kisebb nemesi birtokokra oszlik, majd a múlt században a Frank-család vásárol határában nagyobb birtokot, és épít itt csinos úrilakot. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 28 házzal és 210 lakossal szerepel. Régi okleveleink a ma is meglévő Ollétejeden és Lidértejeden kívül egy Előfejed és a mellette fekvő Kistejed, illetve Mezőtejed nevű községekről is említést tesznek. Előfejed először egy 1380-ban kelt oklevélben szerepel Eleuteyed alakban, Mezőtejedet pedig egy 1380-ban kiadott okirat említi Moysateyed néven, 1491-ben Mezetheyed formában fordul elő. A múlt század közepe táján beolvadtak a Dunaszerdahely néven más régi községeket is összefogó nagyközségbe. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 303 301 99,34 1921 288 288 100,00 1930 344 343 99,71 1941 739 737 99,73 (1940-ben a községet egyesítették Csenkeszfával és Pódafával Pódatejed néven. Az 1941. évi adatok már az egyesített község adatait tartalmazzák.) LŐGÉRPATONY (Horná Potôň) Az úgynevezett Patonyszélhez tartozó községek egyike. Első okleveles említése 1255-ből való Superior Potun alakban. Nevének további megjelenési formái: 1435- ben Felsew Pathon, a.n. Leugerpathon. 1524-ben Leuger Pathon, 1553-ban Leger Paton, 1773-ban Lögör Patony, 1927-ben Horná Potôň. Hajdanán Árpád-házi királyaink személyes birtokai között szerepel, majd az esztergomi érsekség tulajdonába került, és a gellei érseki székhez tartozott. így szerepel II. Lajos királynak a gellei székhez 1524-ben intézett rendeletében is. Az 1553. évi portális összeírásba királyi birtokként 10 portával van felvéve. Később itt is a Pálffyiak lettek a legnagyobb birtokosok, még század elején is, a monarchia széthullásáig, a Pálffy-féle szeniorátusnak volt itt nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 49 házzal és 377 lakossal szerepel. 1877-ben tűzvész pusztította, s nádfedeles házainak többségét a tűz elhamvasztotta. A községhez tartozik Nagyhegymajor. Református klasszicista stílusú temploma 1816-ban épült. A község területe 3331 ha, lakóinak száma 1811, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 1213, ev. ref. 146, egyéb 452. A falu polgármestere Sklut Tibor, a Csemadokalapszervezet elnöke Kuczman Zsuzsanna, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Horváth Zoltán, a Felsőpatony-réti 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Rostás Lajos. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 403 400 99,26 1921 512 502 98,05 1930 625 603 96,48 1941 1218 1217 99,92 1970 1940 1861 95,93 1980 1882 1815 96,44 1991 1813 1750 96,53 (1940-ben a községet egyesítették Benkepatonnyal Lőgérpatony néven, 1960- ban pedig Csécsénypatonyt is Lőgérpatonyhoz csatolták közigazgatásilag.) MACHÁZA (Macov) Nevével először egy 1367-ben kelt oklevélben találkozunk Machhaza alakban. Nevének további megjelenési formái: 1441-ben Keetmaczhaza, 1773-ban Maczhaza, 1927- ben Macov. Hajdanán királyi birtok volt, s még az 1553. évi portális összeírásban is így szerepel 9 portával. Az újabb korban egészen a monarchia széthullásáig a Pálffy grófi család volt a község földesura; e század elején a Pálffy-féle szeniorátusnak volt itt nagyobb birtoka. Az 1828. évi Nagy Lajosféle összeírásban 7 házzal és 64 lakossal szerepel. Macháza határában még egy további községről is említést tesznek az egykorú okiratok, mint az 1398-ból származó okirat Felsumachchaza alakban. A község 1736- ban már kihalt volt; határát a bodakiak használták és művelték meg. 1920 után az elkobzott Pálffy-féle nagybirtokra cseh— morva és szlovák telepeseket hoztak, 23 családot. A község területe 245 ha, lakóinak száma 181, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 143, ev. ref. 2, egyéb 36. A falu polgármestere Végh Václav. Év összesen ebből magyar % 1900 158 142 89,87 1921 167 158 94,61 1930 299 150 50,17 1941 239 237 99,16 1970 216 132 61,11 1980 210 119 56,66 1991 181 99 54,70 Összeállította: dr. Zsigmond 1 (Folytatjuk) 10 A HÉT
