A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-25 / 13. szám
A tanító néni sztármenye mi A sztárokhoz nem könnyű közelkerülni. Nem azért, mert izzó tehetségükben perzselnek, vagy mert messze vannak, mint égi eredetijük, hanem mert nagyon elfoglaltak. Nekem sem sikerült eddig elérnem a Kaszás—Eszenyi házaspárt. Véletlenül azonban megtudtam, hogy szinte szomszédok vagyunk az egyik fél szüleivel, Kaszás Jánosékkal. Margitka tanító néni sok-sok tanítványa közül mégis talán egyre legbüszkébb, és egyszersmind talán ö okozza neki még ma is a legtöbb szorongást, a fia Kaszás Attila színművész, aki arról híres, hogy a legveszélyesebb jelenetekben is a saját bőrét viszi a vásárra. És ennek biztos egyetlen édesanya sem örülne. Persze az ilyen apró ürömök mellett van ok az örömre is, de erről és sok minden másról beszéljen Margitka tanító néni. — Az olyan asszonyoknak, akik az édesanyák mindennapi életét élik, talán nem adódik lépten-nyomon annyi öröm az életben, mint mondjuk nekünk a bemutatókon vagy a sikeres előadásokon. Ugyanakkor ennek megvan a hátránya is, mert ez a pálya buktatókkal is jár. — Ha jól emlékszem, Attilának volt az egyik filmben egy jelenete, amikor autóval együtt a Dunába zuhant. Nem féltette? — De igen, hogyne féltettem volna, mikor elmondta, hogy ebben éppen az lesz az érdekes, hogy a zuhanás közben nem dublőr játszik. Nem is mondta meg, hogy melyik napon készítették a felvételt, mert én nem akartam tudni. — Ha előre tudja, hogy ilyen veszélyes jelenetek is vannak a filmben, nem próbálja meg lebeszélni a feladatról? — Az igazság az, hogy nem is nagyon van rá idő és alkalom, hogy lebeszéljem, mert elég ritkán találkozunk. Általában mi megyünk hozzájuk Budapestre, mert amikor beindul a színházi szezon, ők már nem tudnak jönni. Napközben a felújító és az új darabok próbái foglalják le őket, este meg az előadások. — Megkérem, hogy mutassa be a családot. — Két gyermekünk van. A lányunk Pozsonyban él a férjével és két gyermekével. Attila felesége Eszenyi Enikő, ők is mindketten rendkívül elfoglaltak, így gyerekük még nincs, de már nagyon várjuk a férjemmel együtt, hogy újabb unokával bővüljön a család, amely eddig nyolctagú. Mi rendszeresen látogatjuk a gyerekeket, a férjem most is Pozsonyban van. — Beszélne a menyéről is, aki nem kevésbé híres? — Enikő Debrecenből származik, szülei hozzánk hasonlóan nyugdíjasok. Még abban is hasonlítunk, hogy mi a férjemmel mindketten tanítók voltunk, én még most is tanítok, és Enikő édesanyja is tanítónő. Gyakran összejárunk nyaralni, a karácsonyt is rendszeresen együtt töltjük, és bőven van téma. Velük is és Enikővel is nagyon jó a viszonyunk, mert ő nemcsak nagyszerű színésznő, hanem nagyszerű ember is. Melegszívű, szereti a családot. — Milyen gyerek volt Attila? Izgága, más, mint a többi? — Nem mondhatnám, nem volt rajta semmi különös. Éppolyan gyerek volt, mint a többi. — Kitől örökölte a tehetségét? — A férjem a Csemadok színkörében játszott, amíg Farkasdon éltünk. Elég szép sikerrel rendezgetett is. Én ott inkább másodhegedűs voltam, míg itt Komáromban 1969-ben a Béke utcai iskolában sikerült megalakítanom egy kórust. — Ön szerint Attila mikor határozta el magát erre a pályára? ' — Én azt hiszem, hogy a költészethez való ragaszkodása és vonzalma már kicsi gyerekkorban is érezhető volt. Már az óvodában is szeretett szerepelni. Aztán kamaszkorban nagy hatással volt rá a helyi színház. Nagyon szerette az állatokat, és volt egy olyan álma, hogy erdész lesz, de aztán mikor belátta, hogy erről le kell mondania, egyre erősebben vonzódott a színi pálya felé. Itt járt gimnáziumba, de már Selmecen érettségizett. A humán tárgyakat szerette, de a reál tárgyakkal mindig gondja volt. Ha jól emlékszem, például matematikából négyest hozott haza. — A színészek között elég gyakori, hogy nem tanulnak valami jól. — Sajnos Attila is sokat szenvedett az alapiskolában meg a középiskolában a matematikával meg a fizikával. Szerencsére a főiskolán már nem volt gondja. Az első körben Pozsonyban felvételizett, egy hétig az egész család felvételi vizsga anyagából végszavazott, de elsőre fel is vették. Már másodikos kora óta statisztált. — Örültek neki, hogy színész lesz? — A mi álmunk szerint inkább zenésznek kellett volna lennie, mert ha egy zenész beül egy zenekarba, éppen úgy megvalósíthatja önmagát, mégsincs kitéve annyi inzultusnak meg veszélynek, nincs annyira reflektorfényben, ahol óriásiakat lehet bukni. A zenekarban ahogy mondani szokták, inkább a karmester viszi el a balhét. — Melyik előadás tetszett Önnek eddig, amelyben Attila is játszott? Az álompáros — A Padlást eddig négyszer láttam a Vígszínházban, és nagyon tetszett. Hozzá kell tennem, hogy a komáromiak előadásában is láttam kétszer, és az is nagyon jó. Eddig még mindig találtam benne valami újat, amit addig nem fedeztem fel. Aztán mindkét társulattal többször láttam a Csókos asszonyt is. — Egy picit visszakanyarodnék az eredeti gondolatomhoz. Örült neki, mikor megtudta, hogy a menye színésznő lesz? — Nagyon örültem, mert főleg ezen a pályán egy kívülálló nem lát bele annyira a színház belső\problémáiba, belső életébe, nem fogadja szívesen, ha valaki éjfél után vagy hajnalban jár haza. Egy civil esetleg mindenfélét föltételez, aki viszont ugyanabban a körben él és mozog, ezt sokkal jobban belátja és tolerálja... BEKE ISTVÁN JMMHr mpf VMM HÜ Karácsonykor együtt a család: Attila, Eszenyiék, Kaszásék, Enikő nagyija és az öccse
