A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-25 / 13. szám
Jelek és jelképek A szlovákiai kortárs képzőművészek napjainkban csaknem kizárólag a fantáziájukra és leleményességükre hagyatkozhatnak, ha úgy érzik, eljött az idő és egy-egy új alkotói korszakukról, kísérletezéseikről a nagyközönséget is informálni szeretnék. Persze elsősorban vevőt vagy legalábbis egy gazdag szponzort keresnek, elvégre valamiből meg kell élniük. Manapság, ha valaki tagja a képzőművészeti szövetségnek, kiállítótermet — ahogy mondani szokás — ingyen és bérmentve kap néhány röpke hétre, a többiről — a műalkotások kiválasztásáról, elhelyezéséről, tehát a tárlat megkomponálásáról, sőt a szállításról és a katalógus vagy ismertető füzet elkészítéséről azonban magának kell gondoskodnia. Nem csoda hát, hogy ez a füzet — mivel a nyomdaköltség lassan már csillagászati összegeket tesz ki — szinte teljesen hiányzik a kiállításokról. így aztán a legtöbb tárlatlátogató egyre kevesebbet tud meg a hazai képzőművészetről és reprezentánsairól. Daniel Bidelnica kiállításának megtekintése után elmondhatjuk, hogy a művész szervezőként és kiállításrendezőként is Daniel Bidelnica megállja helyét. A most 37 éves festő 1983-ban végezte el a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola monumentális festészet szakát, évfolyamtársai között volt pl. a szlovákiai magyar képzőművészeti életben azóta már ismertté vált Dolán György, Filep István és Mag Gyula is. Az eltelt 10—11 év alatt állandóan kísérletezett, és szükségesnek tartotta, hogy munkáit időről időre a nagyközönségnek is bemutassa. Legújabb munkáit a pozsonyi Cyprián Majerník Galériában februárban Jelek és jelképek címmel állította ki. A képeken a realista és absztrakt elemek érdekes felhasználását követhettük nyomon. A szinte fényképszerűén kidolgozott sötét tónusú arcokon vagy kinagyított szemeken teljesen leegyszerűsített, nem egyszer a primitív barlangrajzokra emlékeztető jeleket találunk. Ezek a jelek teljesen átszövik a szimbólumokat: távolodnak egymástól és közelednek egymáshoz, s ezáltal érdekes térhatást keltenek. A kiállítást főként a Bidelnica képein gyakra" visszatérő szemszimbólum uraľ®.:' ľ alkotáshoz felhasznált,ií:'. jšľ:különbözők. A vászonra applikált iratkapcvok, cserjeágak, kavicsok, pávatofl, j tükörcserepek, újságfecnik,^rp-" páráit pillangók, kagylók, gőnv bök önmagukon túlmutató jelentések hordozóivá válnak. Bidelnica szép színeket tud keverni, amelyek hol buják, sőt vadak, hol meg leheletfinomak vagy szomorú-sötétek. A harminc olajfestményhez épített háttér, amely szintén a kiállító művész munkája, mintegy kiemeli és felfokozza a térhatást és a képek hangulatát. (melaj) Duba Gyula: Álmodtak tengert I. Duba Gyula legújabb nagyregényének már a címe is jelzi, hogy nem valami szimpla kis történettel állunk szemben, amilyet napjainkban százszámra produkál az álirodalom és sajnos százszámrajelentetnek meg a könyvkiadást könyviparrá degradáló — azaz a könyvben nem szellemi, irodalmi, esztétikai értéket, hanem elsősorban eladható bolti árut látó — magánkiadók (tisztelet a kivételnek, amely azonban — ne feledjük! — csak a szabályt erősíti). Az új Duba-regénynek nemhogy a cselekménye, de még a címe sem szimpla: az "Álmodtak tengert" azt is jelentheti, hogy a hősök — a földhöz és földre kényszerítettek — tengerről (végtelen vízről) álmodtak, a "tengert" szó ugyanakkor "tengernyiként", "nagyon sokként" is értelmezhető. S aki e könyvet (tulajdonképpen egy keretes regényfolyam első részét) végigolvassa, kétségtelenül rádöbben, hogy mindkét értelmezés helyénvaló. Hogy keretes regényről van szó, abból derül is, hogy cselekménye a Varsói Szerződés csapatainak 1968-as bevonulásával kezdődik, majd valahol a negyvenes évek második felében folytatódik, s az első rész vége nagyjából 1957-re esik. Az irodalomértő olvasó ebből azt következteti ki, hogy — mivel a keretet vérbeli író nemcsak kitöltetlenül, de nyitva sem hagyja — a regény majd az 1968-as "baráti segítségnyújtással", esetleg az azt követő normalizáció megkezdésével ér véget. A kereten belül pedig emberi sorsokat, komédiákat és tragédiákat, álmokat (tengernyi álmot), vágyakat és csalódásokat, teljesült és meghiúsult reményeket —: életet látunk. Mert az emberek a regény ma már "letűntként" számon tartott világában is elsősorban éltek — nem pedig szenvedtek, ahogy azt napjainkban sokan hangoztatják. Duba Gyula új regénye tehát nem a letűnt rendszer minősítése vagy kritikája, hanem emberi életek drámáinak szövevénye, a lelkekben végbemenő folyamatok humánus krónikája: a történelem szorításában élő és haló emberek regénye. A könyv a Madách Kiadó gondozásában jelent meg.-er-A stressz Hat részben sugározta az MTV azt az angol ismeretterjesztő filmsorozatot, amelynek témája a stressz volt. Teljesítményközpontú világunkban a stressz szinte észrevétlenül gyülemlik fel bennünk és súlyos betegségek kialakulásához vezethet. Különösen veszélyeztetettek a nők, két és félszer nagyobb náluk a depresszió és a szorongás kialakulásának veszélye. Ennek elsősorban az az oka, hogy — a férfiak nagy részével ellentétben — a nők érzelmi oldalról élik meg a világot, miközben a felelősség terhe többszörösen nyomja vállukat. Nem csoda hát, ha a válások 2/3-át is a nők kezdeményezik. A stresszhelyzetek zöme környezetünkből adódik. Lelki egészségünkre ártalmasán hat a zaj, kimerítő és bizonytalanságot keltő lehet a városi zsúfoltság. Van, akiből az időjárás és az évszakok változása szintén depressziót, illetve fáradtságot vált ki. Minél kiegyensúlyozottabb a test, annál jobb karban van a lélek. Csakhogy testünk évről évre kiszolgáltatottabb a környezetszennyeződéssel szemben, amely szintén súlyosbítja a stresszt. Manapság mintegy 30 000 vegyület szennyezi életterünket. Ezek szervezetünkbe felszívódva betegségek kialakulásához vezetnek. De allergiás megbetegedéseket is okozhatnak. A stresszhatások zömét mi teremtjük azzal, hogy sokat vállalunk magunkra, hogy képtelenek vagyunk érzelmeinket konstruktívan kezelni, hogy nincs időnk saját testünk és lelkünk karbantartására. Pedig másokkal is csak úgy élhetünk eredményesen, ha önmagunkkal is jó viszonyban vagyunk. A gyermekkorban átélt stressz sebeit a felnőttkorba is magunkkal vihetjük. A stressz forrása az a félelem, hogy nem tudunk megfelelni az elvárásoknak. A filmsorozatban szó esett a súlyos betegségek átéléséből származó stresszről is. Akik betegségük miatt gondjaikkal magukra maradtak, csak lelkileg megerősödve válnak alkalmassá újból a kapcsolatteremtésre, a társadalmi beilleszkedésre. Őket Angliában az orvosok és lelkészek szoros együttműködésével a test, a lélek és a szellem együttes gyógyításával próbálják ismét alkalmassá tenni a teljes életre. De minden terápiánál fontosabb egy másik ember jelenléte. A stressz nem minden esetben jelent rosszat, olykor életünk fűszere is lehet. De ha negatív hatású, meg kell tanulnunk megküzdeni vele. A XX. század "vívmánya", a gyógyszer szedése itt nem a legszerencsésebb, hiszen azzal csak elnyomjuk a test védekező reakcióit. Ami a stresszoldást szolgáló terápiákat illeti, van, aki Angliában a táncterápiára esküszik, mások a relaxációra vagy a meditációra. A relaxációhoz kapcsolódó légzés kiegészülhet masszázzsal is, hiszen az érintésen alapuló kezelés régóta játszik fontos szerepet a gyógyításban. A legősibb relaxáció a jóga, az elme, a test, az érzelmek egyensúlyának megteremtésére törekszik. Gyógymódként szóba került még az improvizatív muzsikálás, amely segít kilépni saját világunkból, valamint a nálunk még ismeretlen sztetoszkóp-kezelés is. Stresszhelyzetekben nem árt odafigyelnünk étrendünkre. Fogyasszunk ilyenkor sok proteint, magas rost- és keményítő tartalmú ételt, vitamint és ásványi sókat! Zsebik Ildikó 18 A HÉT
