A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-03-18 / 12. szám

OTT JÁRTUNK szárnyat, már nem is itt edzenek. Hogy miért? Mert velük sem tudtak megegyezni az említett vezetők. A csapat tagjai becsapottnak érezték magukat, vezetőséget, edzőt akartak cserélni. Csakhogy ehelyett a veze­tőség maradt, a szlovákiai bajnok nagycsapat pedig szétesett! Ki hallott már ehhez hasonlót a sporttörtóne­­lemben?! Ha egyszer a csapat szer­zett jó hírnevet a városnak, akkor miért ők lettek a vesztesek...? Fájó szívvel vallom be, hogy nagyon hiányoznak... itt lenne a helyük! Úgy hallottam, hogy talán ismét összeáll­nak, ám a Munka utcai alapiskola tornatermében fognak edzeni. Nem csoda, hogy megelégelték a vesze­kedéseket! Remélem, hogy mielőbb jóra fordul a helyzetük... és egyszer csak győz az igazság! Akkor valószí­nűleg a fűtés is beindul... E keserű szavak után a konkrét szolgáltatásokról beszélgettünk. — A száraz (azaz gőzmentes) szauna a szervezet teljes relaxációját, az ideg­­rendszer, vérkeringés, izomzat, lég­zőrendszer, szív hatékonyabb műkö­dését biztosítja, növeli a szervezet immunitását. A szolárium elősegíti a gyors, kártékony hatás nélküli bámu­lást, illetve a D3-vitaminmennyiség növekedését, amely szükséges a bőrbetegségek megelőzése érdeké­ben. A klasszikus kézi masszázs mellett UV-masszázzsal is szolgá­lunk. A masszázskúrák megszüntetik a fejfájást és az ízületi-, gerincbán­­talmakat, csökkentik a fáradtságór­­zetet, ezáltal jó közérzetet biztosí­tanak. Az UV-masszázs is fájdalom­­mentes, és az ultrahang, valamint az infravörös sugarak hatására az ízületi és gyulladásos betegségek is gyor­sabban megszűnnek. Ezért utókeze­lésként is ajánlhatom. A reflex talp­­masszázsgéppel pedig serkentjük az egész szervezet működését. Váro­sunkban újdonságnak számít az an­gol BEATYTHERM PROFI fogyasz­tógép, amelynek segítségével egy kúra, azaz tizenöt alkalom során hat—kilenc felesleges kilótól szaba­dulhat meg a vendég. Ami lényeges, hogy koplalás nélkül, tehát a kárté­kony hatások kizárva! A kondicioná­lóteremben pedig ki lehet kapcsolódni fizikailag és pszichikailag is. Gondo­lom, hogy a rendszeres mozgás előnyeit nem kell részleteznem. Még felhívnám az érdeklődők (és a szak­­szervezetek) figyelmét arra, hogy évi bérlet váltható, amelynek az az előnye, hogy nem korlátozza a láto­gatások számát. A háromezer koro­nás bérlettel a masszázs, a szolárium és a fitness, az ötezer koronás bérlettel pedig emellett a többi említett szolgáltatás is kihasználható. Vasár­nap kivételével naponta tíztől este nyolc óráig tartok nyitva, hogy minden korosztály időt tudjon szakítani stú­diónk egészségóvó szolgáltatásaira. Mit lehet az elmondottakhoz fűzni? Talán csak annyit: én hagytam ma­gam meggyőzni, így eggyel szaporo­dott a stúdió törzsvendégeinek a száma... Miskó Ildikó Fotó: Czékus Péter Egy iskola Nógrádban Fülekkovácsi. Alig pár száz lelket számláló kisközség Fü­lektől néhány kilométerre. A falu a közelmúltban még igen gyakori cikktéma volt. Ugyan­is egy félig befejezett Ferenc­­rendi kolostor áll a falu határában. A volt Ferenc-ren­­di barát, Agócs Barnabás — akinek minden vágya az volt, hogy szülőfalujában egy Fe­­renc-rendi kolostort építsen — kicsit elszámította magát akkor, amikor az építkezésbe fogott. Mostanra — leg­alábbis a falusiak úgy tudják — a volt barátnak sikerült túladnia a félbehagyott épít­kezésen. Egy fiatal vállalko­zókból álló csoport vette meg az épületet, amelyből állítólag szállodát kívánnak létrehoz­ni, a körülötte lévő telken pedig tenisz- és golfpályák kapnának helyet. Persze, ezek csak távlati tervek. Nos, ahogy elnézem a faluban zajló életet, nekem úgy tűnik, a szálloda meg a tenisz- és golfpályák létrehozása való­színűleg megreked az elkép­zelések szintjén. Jelenleg a falu lakóinak a munkalehető­ségek hiánya és az ebből fakadó pénztelenség okoz gondot. — Sok növendékünk csa­ládjában legalább az egyik szülő munkanélküli, de olyan is akad, hogy mindkét szülő otthon van — mondja Emília Beňová, a község szívében álló 1—4. osztályos kisiskola igazgatónője. Egyébként az iskolában jelenleg két helyi­ségben tanítanak. Az egyik­ben — elsőtől negyedikig — a szlovák gyerekek járnak. Ők tizennyolcán vannak. A másik osztályban — elsőtől harmadikig — a magyar gye­rekek tanulnak. A létszámuk tizennégy. — Valamikor a magyar gyerekek is ötödik osztályos korukig jártak ide. Most azért csak negyedikig, mert a ma­gyar tanulók között meglehe­tősen sok a roma, mintegy hatvan százalék. S közöttük, sajnos, elég sokan többször is évfolyamot ismételtek. Elő­fordult olyan eset, hogy ti­zenkét—tizenhárom éves lá­nyok együtt tanultak a kisel­­sősökkel. Ez nagyon zavaró­an hatott. Ezért úgy döntöt­tünk, hogy a negyedikesek járjanak inkább a füleki isko­lába — meséli Alžbeta Triz­­nová, aki jelenleg a magyar A fülekkovácsi kisiskola növendékei boldogan mosolyognak a fényképezőgép lencséjébe osztályban tanít. Pontosab­ban az éppen betegeskedő kolléganőjét helyettesíti. Tőle még azt is megtudom, hogy a jövő tanévben mind a magyar, mind a szlovák osz­tályban öt—öt kiselsős lesz. — Tudja, én huszonkét évig a szomszéd épületben, az óvodában tanítottam — folytatja. — Együtt játszottak a szlovák és a magyar gye­rekek. Ez nagyon hasznos volt számukra, hiszen játszva megtanulták egymás nyelvét. Tőlem gyakran kérdezgették a szülők: mi az előnyösebb csemetéjük számára, ha szlovák, illetve magyar isko­lába fog járni? Én ilyenkor mindig a következőképpen válaszoltam: ha a gyerek átlagon felüli képességgel rendelkezik, akkor mindegy, hogy magyar vagy szlovák iskolába jár; ha közepes képességű, akkor egyértel­műen jobb, ha szlovák isko­lába, hiszen jóval több a szlovák tannyelvű ipariskola és szaktanintézet, mint a magyar. Ha viszont a gye­reknek átlagon aluli képes­ségei vannak, akkor jobb, ha az anyanyelvén tanul. Ennyi a tanítónő vélemé­nye. Arra a kérdésemre, hogy az iskola milyen gondokkal küzd, az igazgatónő a van­dalizmust jelöli meg. — Én magam hoztam fa­csemetéket és díszbokrokat az iskola kertjébe — mondja. — Elültettük, s aztán pár nappal később az éjszaka leple alatt valaki kitépte az összes bokrot és facsemetét. Véleményem szerint nem a mi diákjaink tették. Valószí­nűleg huszonéves fiatalok lehettek... Természetesen a munka­­nélküliség is az egyik égető problémát jelenti a települé­sen. Sok anyuka kénytelen otthon maradni, ezért a kö­zelmúltban az óvoda alkal­mazottainak a számát is csökkentették. Egyik riporta­lanyom, Alžbeta Triznová is huszonkét éves munkavi­szony után volt kénytelen távozni az óvodából. Pillanat­nyilag az iskolában, a magyar osztályban helyettesít. Egye­lőre... Utána még nem tudja mihez kezd. Pár évvel a nyugdíj előtt már nehéz mun­kahelyet találni abban a já­rásban, amelyben a munka­­nélküliség egyre nagyobb méreteket ölt. Az ő esete csak egy a sok közül. Nem csoda hát, ha a létbizonyta­lanság rányomja bélyegét a falu polgáraira. S ez termé­szetesen kihat aztán a kisis­kola növendékeire is. Ha pénzt kell befizetni a könyvek használatáért, a tanszere­kért, egyre gyakrabban kény­telenek azt mondani: "Nincs. Majd behozom akkor, ha a szüleim megkapják a mun­kanélküli segélyt." Lapozgatom a jegyzetei­met, optimistább zárszót ke­resek. Rábukkanok az igaz­gatónő egyik kijelentésére, miszerint ebben a nagy pénz­hiányban sikerült a klasszi­kus fűtésű kályhákat modern villanykályhákra kicserélniük. KAMONCZA MÁRTA Motesiky Árpád felvétele A HÉT 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom