A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-18 / 12. szám
FIGYELŐ A Szlovák Rádió Magyar Adása Alapítvány A Szlovák Rádió, amelynek a magyar adás szerves részét képezi, az utóbbi Időben egyre nagyobb anyagi gondokkal küzd. A hallgatói levelek, a telefonok ugyan arról tanúskodnak, hogy a fokozatosan megvalósuló műsorszerkesztési elképzeléseink kedvező fogadtatásra találtak, s heti 38,5 órás sugárzásunk, melynek több mint 50 százaléka élő adás, mindenkor reagál az aktuális napi történésekre. Ennek ellenére gazdasági nehézségeink növekednek, s a magyar adás rendelkezésére álló anyagi keret gyakran még a minimális igényeinket sem fedezi, azt pedig már egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy olyan rádiós műfajok készítésével is foglalkozzunk, mint a hangjáték, nyilvános felvételek, nagyszabású vetélkedők stb. Szerkesztőségünk műszaki felszereltsége sem bír lépést tartani a kor igényeivel. A helyzet megváltoztatásának érdekében mi is kezdeményezünk lépéseket, s ezek egyike A Szlovák Rádió Magyar Adása Alapítvány létrehozása. Ennek kapcsán kéréssel fordulunk hallgatóinkhoz. Ha tudatosítjuk, hogy a bennünket rendszeresen hallgató családok száma százezer körül van, akkor szimbolikus évi száz koronás vagy akár kisebb hozzájárulással is jelentős mértékben elősegítenék műsoraink színvonalának megtartását, sőt emelését. Természetesen a vállalkozók, magánvállalatok, intézmények, szövetségek is hozzájárulhatnak — akár nagyobb összeggel is — a rádió magyar műsorának javításához. Több hallgatói levélből tudjuk, hogy sokak számára már csak a rádió, illetve a televízió a szórakoztatás és az információ forrása. Az elvárásoknak azonban a jelenlegi anyagi helyzetünkben egyre kevésbé tehetünk eleget. Ezért vagyunk kénytelenek segítségüket, lehetőségeikhez mért anyagi hozzájárulásukat kérni. Ezt a következő címre, illetve bankszámlára küldhetik: NADÁCIA MAĎARSKÉHO VYSIELANIA SLOVENSKÉHO ROZHLASU ČSOB Bratislava 202104203/7500 Külföldi átutalás esetén: ČSOB Bratislava 02-10420000/7500 Az adományok felhasználási módjáról az alapítvány kuratóriuma dönt, amelynek tagjait a szlovákiai magyar politikai pártok, illetve mozgalmak és a CSEMADOK képviselői alkotják. Segítségüket az alapítók előre is köszönik. Papp Sándor Szénási György főszerkesztő szerk. titkár Rimszkij -Korszakov (1844—1908) 1989. március 19-én este egészen véletlenül, mintegy névnapi "ajándékként" Moszkvában a Bolsoj nézőterén ültünk. A műsoron lévő opera ínyencfalat volt számunkra, mely hírül adta, hogy ott is "megmozdult" már valami. A zsúfolásig telt nézőtér közönsége ugyanis az alig pár hónapja színre vitt műben, Rimszkij- Korszakov Aranykakas című meseoperájában gyönyörködött. Erről az orientális színgazdagságban pompázó mesterműről tudni kell, hogy tartalma miatt — mely nem más, mint a cárizmus, illetve az uralkodó osztály ellen irányuló éles politikai szatíra — 1932-ben a sztálini és zsdanovi kultúrpolitika egyszerűen lesöpörte a színpadról. Nem csoda hát, ha '88-as moszkvai feltámasztása egyenesen bravúros tettnek számított. Nyikol aj Andrejevics Rimszkij-Korszakov életének legjellegzetesebb vonása a "kétéltűség". Tengerésznek készült és az is lett. Éveket töltött a tengeren, s azután szinte élete alkonyáig felügyelője maradt a tengerészzenekaroknak. Már tizenévesen zenével is kezd foglalkozni. Ezen a területen a legtöbbet Balakirevnek köszönhet, akinek közelébe kerülve — az "orosz ötök" néven ismert társulás legfiatalabb tagjaként — végleg a zene mellett dönt. Mint zeneszerzőnek legegyénibb és legerősebb oldala a hangszerelés művészete, amit leginkább operáinak partitúrája bizonyít. Összesen tizenöt, főleg lírikus-epikus operát komponált, melyek azonban tartalmuknál fogva annyira oroszok, hogy hazája határain túl — néhány jellegzetes részlet kivételével — aligalig szólaltak meg, s főleg csak hanglemezekről ismerhetjük őket. Pedig a Hópelyhecske, a Szadkó, a Mozart és Salieri című kamaraopera, a Mese Szaltán cárról, no és az Aranykakas igazi mesterművek. Zeneszerzői tevékenységében mintegy hatéves kiesést jelent barátjának, Muszorgszkijnak 1881-ben bekövetkezett halála. Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij hátrahagyott műveinek, a Hovanscsinának és a Borisz Godunovnak zenei nyelvezetét ugyanis barátai — főleg a színgazdag zenekari hangzást kedvelő és igénylő Rimszkij-Korszakov — nyersnek és durvának minősítették, s mint ilyet előadásra alkalmatlannak tartottak. Rimszkij-Korszakov mint odaadó barát hozzáfogott hát a két mű zenekari anyagának átdolgozásához, pontosabban azok csillogóbb színbe való öltöztetéséhez. Hogy ennek a tettének megvolt az eredménye az vitathatatlan, mert így vált a Borisz Godunov, Saljapin zseniális tolmácsolásával felerősítve, Párizsban is "eladhatóvá". Sőt, évtizedeken át ez a hagymakupolák arany csillogására emlékeztető hangszerelés volt az általánosan elfogadott és megszólaltatott, s így végső fokon tényleg Nyikolaj Andrejevics önfeláldozó munkája indította el Mogyeszt Petrovics zenedrámáit a népszerűség útján. (A történelmi hűség kedvéért azonban itt kell megjegyezni azt is, hogy már a harmincas években jelentkezett az eredeti partitúra iránti igény, mely fokozatosan úgy felerősödött, hogy manapság a világ színpadain kizárólag az eredeti elképzelés szólal meg.) Az Aranykakas Rimszkij-Korszakov utolsó alkotása volt, melynek bemutatóját azonban már nem élhette meg. A mű ugyanis, a már említett mondanivalójánál fogva az 1905-ös forradalom utáni cári uralomnak sem volt ínyére, így a betiltás körüli huzavona következtében a bemutatóra csak 1909-ben került sor. Ekkor már a komponista egy éve halott volt. VARGA JÓZSEF Mi nem vagyunk férfigyűlölők Prikler László felvételén az MDF Nőfómmának háromtagú küldöttsége, balról az első Filo Katalin elnök, valamint Sunyovszky Szilvia, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatónője (jobbról az első) 1994. február 24-én színvonalas rendezvénynek adott otthont a pozsonyi Magyar Kulturális Központ. Mint ahogy azt bevezetőjében Sunyovszky Szilvia, a központ igazgatója, kulturális tanácsos hangsúlyozta, az összejövetelnek kettős jelentősége van: bemutatkozik a magyarországi Nőfórum, valamint a nemzetközi családév alkalmából ilyen és hasonló rendezvények szervezésével próbálják a nők szerepére ráirányítani a figyelmet. Az igazgatónő szavait követően Filo Katalin, a magyarországi Nőfórum elnöke mutatta be a fórum tevékenységét. Elmondta egyebek mellett, hogy élesen elhatárolják magukat az ún. kékharisnyáktól, ez egy férfipárti nőszervezet, hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a Magyar Demokrata Fórum mellett működő Nőfórumnak hét szekciója működik. Ezek a népjóléti, kulturális, életmód, nói jogvédelmi, tudományos, kommunikációs és életvédő szekció. Az est folyamán kellemes, kötetlen hangulat alakult ki a jelenlévők körében. Többek között Éva Mitrová, Szlovákia Európa Tanács-beli nagykövete is elmondta a véleményét az összejövetelről. — Nagyon hálás vagyok, ugyanakkor kicsit irigykedem, hogy a magyar és a szlovák nők kapcsolatainak fejlesztésében éppen a magyarországi vendégek tették meg az első lépést — hangsúlyozta. — Őszintén hiszem, hogy ez az első lépés, mert úgy érzem most van itt az idő, amikor a szlovák és a magyar nőknek intenzíven együtt kell működniük. KAMONCZA MÁRTA A HÉT 9
