A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-18 / 12. szám
OTTJARTUNK Losonci szilánkok... "Losoncon egy hetet tölték. Dicsőséges eszem-iszom világ volt!... egyébiránt szellemi élvezetek nélkül sem szűkölködtem; mert Losoncon sok lelkes barátom és sok kedves leányka van." (Petőfi Sándor) Irigylem nagy költőnket, Petőfi Sándort, hogy olyan korban tölthetett két hetet Losoncon, amikor a jó és "dicsőséges eszem-iszom világ volt!" Mára nemcsak időben, hanem a valóságban is eltávolodtunk attól a kortól, hiszen az alig néhány esztendeje még híres gyárak és üzemek, mint a Pofana, ZŤS vagy a bútorgyár, mára munkanélküliséget "termelnek", nem pedig árut. Ám nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy Losonc utcáin csupa nélkülöző és bánatos ember jár. Az élet folyik tovább, az emberek vásárolnak, a presszókban, kiskocsmákban sörözgetnek — igaz valamivel kevesebben —, és még sorsjegyre is akad pénz, jó üzlet lett a szerencsejáték... Losonc könyvesboltjai Egykor Losonc főutcáján, nem messzire az újságosbódétól állott a könyvesbolt. Szerettem bejárogatni a könyvesboltba, mert gazdagon, jól ellátott voit magyar könyvekből is. Az utolsó könyvre, amelyet 1991 márciusában vásároltam itt, pontosan emlékszem — Lyka Károly: A táblaíró világ művészete című művészettörténeti kötete volt. A Csemadok székházában Danes Dezső biztatott, mondván, hogy Losoncon lehet bőven magyar könyvet vásárolni a Főnix könyvesboltban, Varga Tamás boltjában, és bő a választék a Neo Európa, Hahn József könyvlerakatában is. A Neo Európa a Barokk utcában székel, távol a központtól, de megérte meglátogatni, sőt, még tízszázalékos kedvezményt is kaptunk. A losonci Vigadó Losonc és környéke legfontosabb kulturális intézménye a losonci Vigadó. Történetét a város jeles patriótája, Puntigán József dolgozta fel legutóbb, amelyből megtudhatjuk, hogy bizony a Vigadó falára elhelyezett tábla, amely szerint alapjait 1810-ben rakták le, kissé megtévesztő, mert nincsenek hiteles dokumentumok, amelyek "a dátumot megerősítenék". 1840 márciusában Vörösmarty Mihály is járt a városban, és sajnos nyolc esztendő múltán 1848. augusztus 8-án és 9-én a cári seregek dúlását nemcsak a város szenvedte meg, hanem a Vigadó épületének is csak a falai maradtak. Idővel jöttek kedvezőbb korok: "Virágkorát Klamárik Danó ideje alatt éli, aki messzeföldön híres bérlőjevendéglőse az épületnek" — írja Puntigán József. Még egy idézet: "Mintegy 80 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Dobroczky György személyében akadjon vállalkozó, aki falai közé visszahozta a történelem szellemiségét. A történelmet, melynek olyan alakjait és látogatóit említhetjük, mint Kubinyi Ferenc, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, I. Ferenc József, Csontváry Kosztka Tivadar, Benczúr Gyula, Lehár Ferenc, Jókai Mór, Alois Jirásek, Honthy Hanna, Bartók Béla, Hubay Jenő és sokan mások." A losonci Vigadó újramegnyitását tavaly ünnepelték. Százötven éves a kisdedóvó Kevesen tudják, hogy a losonci Kaszinó színjátszó körének a kezdeményezésére — Kubinyi Franciskával az élen —, pattant ki Danes Dezső tájékoztatott A Hahn házaspár M A a kisdedóvó megalakításának a gondolata. Az intézmény 1844. február 18-án nyitotta meg kapuit. Az ünnepségen Pekár Gyula népgyógyász, evangélikus lelkész mondott beszédet, amelyben hangsúlyozta a védtelen gyermekek védettségének és nevelésének fontosságát, jelentőségét. A gyermekóvó megélt 150 esztendőt, átvészelte a forradalmakat és világégéseket, nevelői mindig szeretettel és hittel ápolták az emberi palánták lelkivilágát. Az évforduló tiszteletére február 18-án emléktáblát helyeztek el a gyermekóvó falán. A községek magyar elnevezései Éva Rusnáková képviselő asszony a falvak magyar felirataival kapcsolatban a 20 százalékos küszöb mellett voksolt. Továbbá azt a nézetet vallja, hogy ne csináljunk gondot az olyan falunevekből, mint Bofkovee — Bolyk, Jelšovec — Jelsőc vagy Vyškov — Visk, amelyek ugyan nem fordítások, de hangzásban is azonosak a szlovák elnevezésekkel... Ám ilyenkor az emberi fantázia is nyomban mocorogni kezd. Galcsík Károly, a Csemadok Losonci Területi Választmányának titkára is azt vallja, hogy miért szorgalmazzák az Ipolygalsát, amikor mindenki csak Galsának hívja. Kétkeresztúr is csak Keresztúr, és Gömörsíd is csak Sídként vonult be az emberek köztudatába. Igen ám, de Galsát találunk az egykori Arad vármegyében, Zala megyében és a honi Nógrád vidéken, Keresztárból pedig 38 volt a régi Magyarországon. A fentiek miatt tartom fontosnak, hogy a Zoboralján Nyitracsehit (Csehi), Nyitragerencsért (Gerencsér), Barslédecet (Lédec) írunk, de attól még egészséggel élhet a nép ajkán a zárójelben látható megnevezés is. Motesiky Árpád A HÉT 7
