A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-11 / 11. szám
I KIÁLLÍTÁS Színes világegyetem Bödők Zsigmond fotókiállítása Komáromban "Szédítő magasságban kócos "árvalányhajfelhők” sodródnak a valószinűtlenül kék délkeleti égbolton... a beavatottnak egy ciklon biztos közeledtét jelentik, míg egy csapongó fantáziával megáldott ember inkább a mennyei farsangból hazatérő ledér tündérlányok szétszórt selyemfátylait látja bennük... Síksági embernek ritka A Nap délibábja látvány: a magasban gyöngyházfényű fátyolfelhők, alul a hömpölygő felhőtenger s közből a Nap vöröslő korongja. A kép azonban hirtelen változik... szinte kárpótlásul a megfakult fényekért a játékos természet a csak sejthető Nap köré tökéletes gyűrűt karcol a jégszilánkok milliárdjába. Egy pillanatra felragyog a napszekér aranyküllős kereke, a mindenség "égszerészének" utánozhatatlan ötvösremeke. Vagy tán ez lenne a természet titkos kincseskamrájának a bűvös szó hallatán feltáruló ablaka?..." — olvashattuk Bödők Zsigmond csillagász-író-fotós "űrsétára csábító" szavait a komáromi Duna Menti Múzeumban január 28. és február 27. között megrendezett csillagászati fotókiállítás brosúrájában. A Nádor utcai épület két termében kiállított, a szivárvány minden színében pompázó mesés fényképek a titokzatos világegyetem számtalan változásáról-csodájáról tanúskodnak. Káprázatos csillagok, üstökösök, felhőjáték, Holdfogyatkozás, Nap-lemente... — megannyi szemet gyönyörködtető látvány. (De nicsak, "Baljós fellegek Bős felett"! Hm. Mióta reménykedünk, hogy végre elvonulnak...!) Bödők javarészt a Lomnici-csúcson készített, nem mindennapi felvételeit egyaránt érdemes volt megtekinteni az égbolt rejtelmeivel ismerkedő diákoknak, szakembereknek, az egyre szaporodó ufó-fanatikusoknak és a fotóművészet hódolóinak is — nem csak Komáromban... (miskó) FOLYÓIRAT Reflex A cseh Reflex idei 6. számában két érdekes interjút is olvashatunk. Az egyiket egy élő legendával, a 96 éves cseh festővel és szobrásszal, Jan Bauchhai készítette Petr Volf, s elsősorban a képzőművészet kedvelők érdeklődésére tarthat számot. Persze, maguk a képzőművészek is elgondolkodhatnak rajta, főleg azon, amit a cseh avantgárd szimbóluma a mai "modern" festészetről mond: "Nem értem. Nekem kiürültnek tűnik. Azok, akik művelik, egyáltalán nem gondolnak arra, aki egyszer majd megnézi a művet. Kevesen tudnak festeni — s itt a mesterségre, a voltaképpeni mesterségre gondolok. Nagyon sok mai festőművész... az én időmben legfeljebb szobafető lehetett volna." A másik interjú — Radko Kubičko és Dán Hrubý művét — a hetilap politikai rovatában találjuk: a szerzők ezúttal a "szlovákiai Mikulást", Duray Miklóst mutatják be a cseh olvasóknak. Durayra egyébként egy Prágában élő pozsonyi barátjuk hívta fel a figyelmüket, aki az Együttélés Politikai Mozgalom elnökét "szlovákiai Sládek"-ként jellemezte. A szerzők azonban végül arra a következtetésre jutnak, hogy — Sládek úrral ellentétben — Duray Miklós rendkívül logikusan érvel. E logikus érvelésre mi itt egyetlen példát idézünk. Arra a kérdésre, hogy lojális lesz-e a magyar kisebbség a nemzeti elvre épülő Szlovák Köztársasághoz, Duray a következőképpen válaszol: "... A polgár és az állam viszonya kölcsönviszony. Az egyik oldalon ott vannak az állampolgári kötelességek, a másikon az államnak az a kötelessége, hogy respektálja polgárai érdekeit... Az állam csupán szervezete egy területi egységnek, s nem lehet fölérendelve a maga polgárainak. Az állampolgár nem lehet lojális a saját termékéhez. A gyakorlatban ez természetesen nem azt jelenti, hogy mi Szlovákia ellen vagyunk. Létezését mind az államiság, mind a területi egység szempontjából elfogadjuk." Beszélgetőtársait s a cseh olvasót talán sikerült meggyőznie a "szlovákiai Mikulásnak" (ha meg nem, az nem számít semmit). Most már "csak" arra kell törekednie, hogy logikus érvelését Szlovákiában is meghallgassák.-er-KÖNYV Egy remek kiadvány az óvodásokért Bors Éva, Jókai Mária és Lackóné dr. Erdélyi Margit a szerzői a Szólj, síp, szólj! című tankönyvnek, amelyet a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó0 adott ki a pedagógiai középiskolások 1—4. osztálya számára az elmúlt évben. Aki ezt a kiadványt a kezébe veszi, szinte irigyelheti az óvónőjelölteket. Miért? Elsősorban azért, mert ez nem szokványos tankönyv. Mert bár eleget tesz annak a követelménynek, hogy adjon elméleti alapot, indoklást az óvónőképzés, illetve az óvodai nevelés hatékonyabbá tételéhez, a szokottnál lényegesen nagyobb teret kap benne a gyakorlatban felhasználható, illetve felhasználandó tartalmi anyag. A szerzők célkitűzésének megfelelően a "természet- és életközelséget hangsúlyozó, a személyiség kényszer nélküli fejlesztését célzó, a szabadság és nyitottság elvét érvényesítő" programalkotáshoz nyújt segítséget. A szerzők a legnagyobb teret az óvodában folyó irodalmi nevelés alapvető kérdéseinek szentelték. Nagyon jól sikerült összefoglalniuk, hogy az óvónő hogyan készüljön fel az irodalom bemutatására. A könyv kétharmadát a népköltészeti és műköltészeti alkotásokból válogatott szemelvények alkotják évszakok szerinti elrendezésben. A kiszámolok, mondókák, köszöntők, énekek, hívódalok, játékok, rajzolgatók (lehetett volna belőlük több is), a versek (a költők neve szerint) kikeresését betűrendes mutató segíti elő. A könyvben Jókai Mária több évtizedes gyűjtőmunkája is lecsapódik: számos szlovákiai vidékről, de főként a Zobor-aljáról és környékéről összegyűjtött dalocskákat, mondókákát, köszöntőket is találunk benne. Viszonylag kevesebb hely jutott a mozgásos játékokra, amelyek pedig az óvodás korú gyermekek mozgáskultúrájának a fejlesztésében döntő szerepet játszanak. Igaz, az előző részben található játékok is számos mozgáselemet tartalmaznak, ezért itt főként a leglényegesebb mozgásfejlesztő feladatokra, lehetőségekre, továbbá a zene és a mozdulat, a mozdulat és a tér kérdéseinek a tömör taglalására helyeződik a hangsúly, de néhány javaslat is található benne rövid történetek feldolgozására. Ezek alapján számos játékot gondolhat ki az óvónőjelölt vagy akár maga a gyermek is. A kiadvány segít a pedagógusnak abban, hogy minél több játékot ismerjen, és azokat jól meg is tudja tanítani. Csupán az a hiba, hogy nehezen hozzáférhető. Vagy könyvesboltjaink tudnak róla, és árulják is? Szeberényi Z. Judit
