A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-07 / 2. szám

EGY HARMONIKUS VILÁG

"Oly nagy dolgokat álmodom, hogy az igazságtalan valóság eltörpül igaz álmaim mellett!"

(SZÉNÁSSY A.)

Tavaly ősszel a VII. Városi Kulturális Napok keretén belül Komáromban tekinthették meg az érdeklődők SZÉNÁSSY ATTILA, rév-komáromi származású, Magyarországra áttelepült sokoldalú, tehetséges képzőművészünk alkotásait. Ez alkalommal beszélgettem a fiatal alkotóval az eddigi pályafutásáról, alkotásról, természet- és emberszeretetről, belső harmóniáról...

— Miként választottátok egymást a képzőművészettel?

— Ez a kapcsolat a boldog gyermekkoromban gyökeredzik, hiszen kisgyerekkoromtól rajzolgatok, érdekelnek a képzőművészeti alkotások. Ezért a pályaválasztásomban senki sem tudott volna befolyásolni, a képzőművészettel egymást választottuk.

— A határozott elgondolást egyenes út követte, vagy akadtak buktatók?

— Az utam elég nehéz, akadályokkal teli volt. Először a komáromi Művészeti Népiskolában ismerkedtem a fortélyokkal, majd felvettek a helybeli gimnáziumba. Túlságosan nem volt ínyemre való az ott elsajátítható általános tudás, ezért fokozatosan kezdtem kilógni a sorból... Másra vágytam, mert úgy éreztem, hogy szétforgácsolódom. Végül mégis leérettségiztem a gimnáziumban. Utána ötször jelentkeztem a pozsonyi, majd a prágai Képzőművészeti Főiskolára, ahol a

tehetségvizsgákon megfeleltem, mégsem vettek fel... Ám nem adtam fel az elképzeléseimet, csak éppen más módon próbáltam ki a tehetségemet. Mivel már gyermekkoromtól kezdve gyakran jártam a budapesti Szépművészeti Múzeumba, volt alkalmam megcsodálni a nagy mesterek műveit. Néhány rajzommal felkerestem a múzeum főigazgatóját, dr. Garass Klárát, és elbeszélgettünk. Miután megtekintette a rajzokat, előadtam a kérésemet, hogy szeretnék másolatokat festeni néhány kiállított alkotásról. Beleegyezett, így 1980—81-ben pár hónapig másolással foglalkoztam. Amikor három nap alatt elkészítettem egy másolatot, a főigazgatónő csodálkozott a teljesítményemen. Az ő segítségével járhattam a Központi Múzeumigazgatóság által rendezett általános restaurálásra, ahol szereztem egy "hivatalos papírt". Mégsem kötöttem ki a restaurátori munka mellett, mert az önálló alkotómunka jobban vonzott. Ezután majdnem egy évig magánúton látogattam a budapesti Iparművészeti Főiskolát. Azonban az akkori Husák-féle politika hirtelen, drasztikusan korlátozta a határátlépések számát Csehszlovákiából Magyarországra, így tanulmányaimat nem folytathattam. Miközben a prágai Képzőművészeti Főiskolára felvételiztem, már intéztem a magyarországi áttelepülésemet.

— A magyarországi képzőművészti életben is "Több az eszkimó,