A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám
MINERVA Régi pozsonyi térképek plazmid-gyűrű két vége közé "ragasztják", majd ezt a rekombináns "emberplazmid" DNS-t beültetik a kólibaktériumba. A beültetett emberi inzulingén működni kezd, és a kóli "fehérjegyárát" felhasználva az ismert DNS — RNS — fehérje lánc inzulint termel. Herman és "feleségei" Az inzulinhoz hasonlóan, biotechnológiával állítják elő ma már az emberi növekedési hormont, a vírusellenes interferont, a vörös vérsejtek fejlődéséhez szükséges eritropoetin nevű hormont vagy a már említett Vili. alvadástényezőt. A rekombináns technológia legújabb slágere azonban a laktoferrin nevű fehérje előállítása, melynek engedélyezéséhez a holland parlament csak többnapi vita után járult hozzá. A vitát a Zöld Párt képviselői robbantották ki, azt hangoztatva, hogy az állatokat nem szabad genetikailag manipulálni. A holland génsebészek ugyanis az emberi laktoferrint kódoló gént egy lombikbébi módszerrel világra hozott bika kromoszómájába ültették be. A Herman által — így hívják a bikát — megtermékenyített tehenek teje tehát emberi laktoferrint fog tartalmazni. A laktoferrin az anyatej része, és védelmet nyújt a bélfertőzések ellen. A Herman által fedezett tehenek tejéből a laktoferrin olcsón kivonható lesz, és így ára csupán töredéke lesz a ma még mesterségesen előállított laktoferrinének. A módszert kiötlő professzor szerint Herman "feleségei" 1995-ben termelnek majd először laktoferrint, és ezer ilyen tehén tejéből az egész világpiac ellátására elegendő laktoferrin nyerhető majd. A géntechnológia nem csak gyógyszerek, hormonok és oltóanyagok tömeges és olcsó előállításával szolgálja az orvostudományt. Segítségével bizonyos örökletes betegségek már az anyaméhen belüli magzati élet során kórismézhetők, s ha az élettel összeegyezhetetlen kórról van szó, a terhesség megszakításával meg lehet akadályozni a súlyosan károsodott magzat megszületését. S mivel az öröklődő betegségek hátterében gyakran egy-egy gén hiánya vagy sérülése áll, már a génsebészet hajnalán felmerült az ún. génterápia lehetősége is. Magyarán: ha pótolni tudnánk a hiányzó gént, az általa kódolt fehérje újra termelődne, s nem alakulna ki a betegsét. Említettük a Duchenne-típusú izomsorvadást mint a génhiány okozta örökletes kór példáját. Beteg egerek izomsejtjeibe génsebészetileg sikerült beültetni a disztrofin génjét — az izomsejtek termelni kezdték a fehérjét. 1990-től folynak a kísérletek az emberi izomsorvadás génsebészeti gyógyításával is. Jelenleg legalább féltucat örökletes betegség génsebészeti kezelésére van kilátás. Ízelítőnk végén csupán utalni szeretnénk arra a hatalmas erkölcsi, etikai és társadalmi kérdéshalmazra, amelyet a géntérképezés s még inkább a génsebészet térhódítása felvet. A tudományos haladás ugyanis — mint már oly sokszor a történelem során — ezúttal is Janus-arcú: az egyértemű haszon árnyékában ott settenkedik a lehetséges káros kihatás, a manipuláció veszélye is. A génsebészet — szerencsére — eddig csupán a sci-fi regények, filmek szintjén — lásd Cook Mutáció c. regényét, illetve napjaink slágerfilmjét, a Jurassic parkot — siklott mellékvágányra. Mindannyiunk érdeke, hogy ez a jövőben se legyen másképp. DR. KISS LÁSZLÓ A Pozsonyi Fővárosi Levéltárban (Archív hlavného mesta SR Bratislavy) két figyelemre méltó régi pozsonyi térkép található. Az egyiket 1765-ben Michael Marquart készítette, a másik Johann Leopold Neyder műve, s 1820-ban jelent meg nyomtatásban. Mind a két térkép várostörténeti szempontból nagyon jelentős. Elkészítésük ideje között igaz csak 55 év telt el, de a városnak éppen azt a fejlődési szakaszát rögzítik, amely a legtöbb építészeti és városrendezési változáson ment keresztül. Michael Marquart térképének keletkezésekor a történelmi Magyarországon éppen egy konszolidációs időszak kezdődik. Az ország már felocsúdott a török ellen folytatott háborúkból, a politikai zavargások elcsitultak, a rendi felkeléseket pedig leverték. A városokban fejlődésnek indul a kereskedelem, a kézművesség, szaporodnak az építkezések és virágzik a kulturális élet. Pozsonyra mint az akkori Magyarország fővárosára, a központi hivatalok székhelyére, az országgyűlések színhelyére ez még inkább jellemző volt. A18. század második felében, Mária Terézia uralkodása idején kerül sor a pozsonyi vár nagymértékű átépítésére. Ezekben az évtizedekben gomba módra szaporodnak a paloták, egyéb középületek, felépül a rendi színház, a parkokat és tereket szökőkutak és szobrok ékesítik. Az 1820-ban keletkezett térkép ezeket a változásokat már mind rögzíti. Először nézzük meg közelebbről Marquart térképét, amelynek eredeti méretei 1239x845 mm. A bal felső sarokban látható a magyar királyi címer és Pozsony városi címere, fölöttük a Szent Korona. A térkép két alsó sarkában található a jelmagyarázat német és latin nyelven. Marquart idejében még állt a középkori városfal és a négy városkapu: Mihály-kapu, Lőrinc-kapu, Halász-kapu és Vödric-kapu. A városfalat kívülről árok fogta körül, s a városközpontba a négy kapun keresztül lehetett bejutni. A városfalon belül 5 templom, 3 kápolna és 5 kolostol állt. Marquart a háztelkeket 1-től 206-ig megszámozta, és a jelmagyarázatban pontosan megnevezte a tulajdonosokat. A számozást a középkorihoz hasonlóan a Szent Márton-dóm előtti plébániatemplomtól kezdte. A templomokat és egyházi épületeket, a köz- és kincstári épületeket pirossal, a háztelkeket sárga színnel jelölte. A jelmagyarázatot és a számozást feketével jegyezte be a térkép alkotója. A 19. század elején készült térképen már egy egészen más városképet figyelhetünk meg. A középkori városkapukat, a Mihály-kapun kívül, 1775 és 1778 között Mária Terézia parancsára lebontották, a városfal árkát kiszárították és betakarták, a városfalak nagyobb részét eltávolították, hogy a város terjeszkedni tudjon. A mai Hviezdoslav téren a városfal árka helyére szép fasort ültettek, négy sor hársat, jávort és platánt, s az új útvonalat Promenadénak nevezték el. A tér keleti részén felépítették a rendi színházat Csáky gróf anyagi támogatásával. A Duna holt ágait kiszárították, betemették, és utcákat létesítettek. A Duna másik partján, Ligetfalu felől 1775-ben elkészítették a híres Sternallét, amely Európa első közparkjai közé tartozott. A külvárosok temetőit egészségügyi okokból még kijjebbre helyezték. 1778-ban a mai Rudnay tér helyén lévő temetőt felszámolták, a régi András-temető, amely a Szent Erzsébet-templom és kolostor mögött volt, 1784-ben a mai helyére került. A királyi helytartótanács 1802-ben elrendelte a házak és utcák újraszámozását és elnevezését. Az új számozást a városházától kezdték. Neyder térképén 1-től 1386-ig terjed a házak számozása. Á Váralja és a Zuckermandl házait nem számozták, mert ezek 1850-ig a Pálffycsalád fennhatósága alá tartoztak. Néhány világi és egyházi épületnek a térképen nincs száma, csak neve. Neyder nem használt jelmagyarázatot. Az elnevezéseket közvetlenül a térképbe írta német nyelven. A 19. század második felében utólagosan írtak bele németül és magyarul néhány utcanevet és elnevezést. Johann Leopold Neyder térképe 1820-ban nyomtatásban is megjelent kilenc lapon, 485x400 mm-es nagyságban. Marquart és Neyder térképét az érdeklődők meg is vehetik, mert a Szlovák Kartográfia 1988-ban hasonmás kiadásban kinyomtatta. BOKROS KATALIN Régi pozsonyi térkép, Marquart készítette 1765-ben A HÉT 15
