A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám
KRONIKA Településlexikon MAGYAROK NYOMABAN -POZSONYCSÁKÁNY (Čakany) Első okleveles említése 1254-ből származik Chakan alakban. Nevének további megjelenési formái: 1773-ban Csákány, 1920-ban Knitteldorf, 1927-ben Čakany. Az 1254-ben kelt oklevélben mint a pilisi cisztercita apátság birtoka szerepel, mely rendnek állítólag itt egy klastroma is volt. Az 1553. évi portális összeírásban 13 portával a győri püspök birtokában van, majd a zirci apátság birtokába került, mely a XVI. századi nagy pestisjárvány pusztításai után a község elpusztult lakossága helyére morvaországi telepeseket telepített, akik a XIX. század végére elmagyarosodtak. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 45 házzal és 326 lakossal szerepel. A falu ősi temploma a sok veszedelem során elpusztult. Mai templomát Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette a XVII. század végén. A barokk stílusú templomot 1824-ben klasszicista stílusban átalakították. A községben lévő, manzárd tetős és négy sarkán tornyokkal ellátott, barokk stílusú kastélyt is Szelepcsényi György építtette, s azt a későbbiek során a zirci cisztercita rendnek adományozta, melytől az államkincstár 1902-ben a birtokkal együtt megvásárolta. A község határában levő Apácaföld nevű terület is a zirci cisztercita rend birtoka volt egészen a monarchia széthullásáig. A község területe 1119 ha, lakóinak száma. 531, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 410, ev. ref. 6, egyéb 115. A falu polgármestere Kiss Dezső, a Csemadok-alapszervezet elnöke Köles Zsuzsanna. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 347 347 100,00 1921 353 339 96,03 1941 473 473 100,00 1970 622 524 84,24 1980 544 492 90,44 1991 531 509 95,86 POZSONYEPERJES (Jahodná) Nevével először egy 1539-ből származó oklevélben találkozunk Eperyes alakban. Nevének további megjelenési formái: 1775- ben Eperjes, 1920-ban Bratislavský Eperjes, 1948-ban Jahodná. Az 1553. évi portális összeírásban Báthori András és a borostyánkői uradalom 5—5 portával szerepel. A XVII. században a Thurzó-család birtoka, majd az Esterházy grófnak volt itt a legnagyobb birtoka. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 95 házzal és 679 lakossal szerepel. 1877-ben a község leégett. A múlt században több vízimalom is működött a Kis-Duna ágon. A század elején a lakosok gazdakört tartottak fenn. 1849-ben határában kisebb ütközet zajlott le. A községhez tartozik az Újmajor puszta, a Szigeti major és a Zsival erdő. A falu római katolikus, kései barokk stílusú templomát 1750-ben szentelték fel; melyet Esterházy Ferenc gróf, kancellár építtetett. DUNASZERDAHELYI JÁRÁS A község területe 1569 ha, lakóinak száma 1426, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 1210, ev. ref. 11, egyéb 205. A falu polgármestere Godó Sándor, a Csemadokalapszervezet elnöke Mandák Margit, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Tóth Erzsébet. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 1058 1054 99,62 1921 1146 1140 99,47 1941 1236 1233 99,76 1970, 1560 1548 99,23 1980 1502 1483 98,74 1991 1426 1389 97,41 (1960-ban a községhez csatolták Dunatőkés községet, 1990-ben szétváltak.) SÁROSFA (Blatná na Ostrove) Nevét először egy 1286-ból származó oklevél említi Saralia alakban. Nevének további megjelenési formái: 1328-ban Sáraija, 1773-ban Sárosfa, 1927-ben Blatná na Ostrove. Meg kell említenünk, hogy egy ilyen nevű községet Pozsony vármegyében már egy 1075-ből származó oklevél is említ, de Ipolyi Arnold szerint az itt említett község nem azonos a csallóközi Sárosfával. Az 1328. évi oklevélben I. Károly király Péter fiát, Domokost iktatta be itteni birtokába. Az 1553. évi portális összeírásban Kéméndi Péter 3 portával szerepel. A XVII. század első felében a Földes-család volt itt nagyobb birtokos; 1651-ben ugyanis Földes Ferenc és István újabb adományt nyertek itteni birtokukra. Ez időben tűnt fel birtokosként a Bittó-család is, mely a községnek csakhamar egyedüli nemesi birtokosa lett, egészen a monarchia széthullásáig. A század elején Bittó Béninek, Istvánnak és Dénesnek volt itt birtoka és külön-külön úrilaka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 68 házzal és 521 lakossal szerepel. Hajdanán a községhez tartozott Macháza és Újfalu puszta — egy 1553-ból származó okirat Wyfalw néven említi —, melyek 1560-ban a Vass és a Földes család birtokába kerültek, s melyekre 1569-ben új adományt nyertek. A Bittó-család községben lévő kápolnája 1721-ben épült barokk stílusban. A két klasszicista stílusú kúria pedig a XIX. század elejéről való. A község területe 1078 ha, lakóinak száma 801, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 637, ev. ref. 15, egyéb 149. A falu polgármestere Nagy Brigitta, a Csemadokalapszervezet elnöke Stifter István, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Stifter István. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 331 330 99,70 1921 404 394 97,52 1941 581 579 99,66 1970 857 818 95,45 1980 823 764 92,83 1991 801 755 94,26 SIKABONY (Dunajská Streda) Nevével először egy 1240-ből származó oklevélben találkozunk Abonchuka alakban. Nevének további megjelenési formái: 1298- ban Fuloboni, Felaboni, illetve Inferior Oboni, 1425-ben Kysabony, 1773-ban Sik Abony, 1927-ben Malý Aboň, 1948-ban Malé Blahovo. Az 1240. évi okiratok három Abonyt is említenek trés villáé Oboni alakban a pozsonyi vár tartozékai között. A későbbiekben azonban már csak a Csukár-Kis- Abony és a Csukár-Nagy-Abony szerepelnek. Valószínű, hogy a három, illetve két község az idők folyamán Sikabony néven egyesült. 1306-ban egyik birtokosa Neeth fia; 1380- ban I. Lajos király Pókateleki Miklós fiát, Jakabot és testvéreit iktatta be itteni birtokukba. 1549-ben Sikabonyi Hanga Gergelynek volt itt birtokrésze, majd a Pálffy, Baltazzy és Batthyány grófi családoknak, valamint a Vermes-, Gálfy- és Csatay-családoknak volt a községben nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 58 házzal és 424 lakossal szerepel. A múlt század végén cementgyárat alapítottak a községben, mely azonban 1901-ben leégett, s ezzel meg is szűnt. A községhez tartoznak Csódfa, Sárkánytó, Topor és Rém puszták, melyek közül a legutóbb említett Reén néven az 1553. évi portális összeírásban 6 portával az óbudai apácák birtokaként szerepel. A faluban működő Csemadok-alapszervezet elnöke Klempa István. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 767 754 98,31 1921 873 849 97,25 1941 1198 1185 98,91 (1960-ban a községet közigazgatásilag Dunaszerdahelyhez csatolták.) SOLYMOSKARCSA (Kráľovičove Kračany) A sűrűn egymás mellett fekvő tizenkét Karcsa község egyike, amelyek együtt az úgynevezett Karcsaszélt alkotják. Nevével először egy 1326-ból származó oklevélben találkozunk Solumus, illetve Solymus alakban. 1927-ben a Jastrabie Korčany nevet kapta. Története mindenkor szorosan kötődött a többi Karcsa, elsősorban Királyfiakarcsa történetéhez. Az Árpád-házi királyok korában pozsonyi várbirtok volt, majd később a gellei érseki székhez tartozott, s lakói nemesi előjogokat élveztek. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 15 házzal és 109 lakossal szerepel. A faluban működő Csemadok-alapszervezet elnöke Lapos Olga. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 92 92 100,00 1921 139 136 97,84 1930 138 137 99,28 (1940-ben a községet egyesítették Erdőhát-, Étre-, Királyfia- és Kulcsárkarcsával Királyfiakarcsa néven.) Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk) 10 A HÉT
