A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám - 1994-02-18 / 9. szám
'■NV* OTT JÁRTUNK A Dél-tiroli Gazdasági és Szociális Intézet vendégeként a közelmúltban egy szlovákiai újságírócsoport járt Olaszországban, hogy a helyszínen tanulmányozza a nemzetiségi kérdés megoldásának dél-tiroli modelljét. Az utat a Szlovák Kulturális Minisztérium szervezte, s a csoportnak számos napilap (Národná Obroda, Pravda, Práca, Republika, Sme, Új Szó) munkatársa mellett én is tagja lehettem. Egy kis földrajz és történelem Mikrobuszunk a Brenner-hágónál levő határátkelőnél gördült át az osztrák—olasz határon. Hetvenöt esztendeje húzódik erre a két országot elválasztó határvonal; azóta élnek a dél-tiroli osztrákok kisebbségként Olaszországban. Tirol korábban önálló tartományként az Osztrák—Magyar Monarchia része volt, ám az I. világháborút lezáró különböző békeszerződések eredményeként a nemzetiségi megoszlást teljesen mellőzve, mesterségesen két részre osztották a tartományt. Északi fele Ausztria része lett, míg déli felét Olaszországnak ítélték oda a nagyhatalmak, hogy ezzel jutalmazzák a világháborúban tanúsított magatartását. Az idő tájt kb. 225 ezer német, 7400 olasz és mintegy 10 ezer rétoromán (vagy ahogy itt önmagukat nevezik: ladin) élt a mai Dél-Tirol (olaszul: Alto Adige) tartomány 7400 négyzetkilométernyi területén. Amint az olaszok berendezkedtek itt, megkezdődött Dél-Tirol "olaszosítása". Ezt a folyamatot meggyorsította Mussolini és a fasizmus hatalomra kerülése, s hogy még eredményesebb legyen, 1927-ben a tartományban az összes német tanítási nyelvű iskolát bezárták. De a totalitárius hatalom nem érte be ennyivel. Új gyárakat telepített ide, s a munkaerőt Olaszország különböző részeiről toborozta. Néhány év leforgása alatt olasz nincstelenek tízezrei telepedtek le Dél-Tirolban, elsősorban a városokban, ahol az állam bérházakat épített a számukra. Az olaszok számaránya az első világháború előtti 3 százalékról több mint 34 százalékra módosult, ami abszolút számban kb. 130 ezer személyt tett ki. Érdekes módon a tél-tiroli németek problémáját még Mussolini nagy barátja és szövetségese, Adolf Hitler sem kívánta a németekre jellemző módon rendezni, hanem beleegyezett abba, hogy a tartomány német lakosai áttelepüljenek a Birodalomba. Még buzdították és hitegették is őket, ennek ellenére csak mintegy 75 ezer személy szánta rá magát az elköltözésre, s ők is kivártak az utolsó pillanatig, hátha nem lesz rá szükség. A II. világháborút követően az eltávozott németek háromnegyede visszaköltözött szülőföldjére. A fasizmus igájától megszabadult és a demokrácia útjára lépett Olaszország 1946- ban kötelezettséget vállalt arra, hogy autonómiát biztosít a dél-tiroli németeknek, s ezt Ausztriának mint a dél-tiroliak anyaországának jogában áll ellenőriznie, illetve számonkérnie. Az olasz kormány azonban igyekezett elodázni a dolgot, különböző ravaszkodással kijátszani a szerződésekben lefektetett pontok teljesítését, emiatt Ausztria több alkalommal is kénytelen volt szót emelni a különböző nemzetközi fórumokon. Az ötvenes évek második felétől Dél-Tirolban is egyre feszültebbé vált a helyzet, a németek több ízben is az utcára vonultak, és így követelték a deklarált, de nem teljesített jogaik valóra váltását. Miután a tüntetések eredménytelenek maradtak, a németek radikálisabb eszközökhöz folyamodtak. Több bombamerényletet hajtottak végre az állami szimbólumok ellen, és levegőbe röpítettek néhány villanyoszlopot is. Az olasz rendőrség megtorlásként lelőtt néhány embert, mire Ausztria az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vitte az ügyet. Tulajdonképpen ennek köszönhetően 1961- től megkezdődhetett az érdembeli párbeszéd az olasz kormány és a német kisebbség képviselői között. Az autonómia kiharcolásában oroszlánrészt vállalt a Dél-tiroli Néppárt (SVP), amely az itteni németek és a tartomány legjelentősebb politikai tömörülése. A dél-tiroli autonómia gyakorlati megvalósítása 1972-ben kezdődött, és legfontosabb szakaszát a múlt évben zárták le. Ennek az autonómiának köszönhetően Dél- Tirol különleges jogokat élvez. Olaszország közigazgatásilag 19 régióra oszlik, az egyes régiókon belül pedig 2—9 tartomány található. Dél-Tirol Trentino—Alto Adige Régió két tartományának egyike. A 19 régió közül 7-nek a többihez viszonyítva nagyobb az önállósága, de akkora autonómiával egyikük sem rendelkezik, mint a Dél-Tirol Tartomány. Dél-Tirol sajátos helyzete nem csupán a különleges nemzetiségi jogok terén jelentkezik, hanem az adózásban is. A Dél-Tirolban befizetett adó 90 százaléka visszajut a tartomány költségvetésébe, így az itt élő embereknek módjukban áll beleszólni abba, mire költse a tartományi kormány az általuk létrehozott anyagi javakat. Dél-Tirol Olaszország gazdaságilag legfejlettebb és legkiegyensúlyozottabb területei közé tartozik. A munkanélküliség itt nem éri el a 2 százalékot, míg Olaszország más vidékein a lakosság 9—25 százaléka jelenleg nem talál magának munkát. Egy tartomány — három nyelv Hogy nem akármilyen vidéken járunk, azt már a különböző feliratok is elárulják. Az útjelző és eligazító táblákon a helységek megnevezése, illetve a magyarázat olaszul és németül egyaránt megtalálható, s ha az utas történetesen ladinok lakta településen halad át, akkor mindezt még rétorománul is elolvashatja. A tartomány fővárosában, Bolzanóban (németül: Bozen, rétorománul: Balzan) a közhivatalok megnevezése háromnyelvű. Mindez ott magától értetődő, mint ahogy az egyes nyelvek egyenrangúsága is. Dél-Tirolban nem nemzetiségekről, nemzeti kisebbségekről vagy etnikumokról beszélnek, hanem nyelvcsoportokról, s ezzel tulajdonképpen elegánsan megkerülik azt a sokaknak talán kényesnek tűnő problémát, hogy az ország többségi lakosai, az olaszok itt kisebbségben vannak. A legutóbbi — 1991-es — népszámlálás adatai szerint Dél-Tirolban 441 ezren élnek, ebből 300 ezer a német, 122 ezer az olasz és 19 ezer a ladin. A közhivatalokban kötelező a két-, illetve a háromnyelvűség. Minden állami tisztviselőnek nyelvvizsgával kell bizonyítania, hogy anyanyelve mellett beszéli a másik nemzet nyelvét is (a ladin többségű településeken a rétoromán ismerete is kötelező), de emellett következetesen érvényesítik az ún. proporcionalitás elvét is, tehát minden nyelvcsoport a számarányának megfelelő számú közhivatalnokkal rendelkezhet, noha ma még az olasz nemzetiségűek aránya meghaladja az őket "megillető" kvótát. Amennyiben persze egy-egy meghirdetett helyre nincs megfelelő nemzetiségű jelentkező, akkor a másik nemzetiség tagja is betöltheti az állást, feltéve, hogy letette a nyelvvizsgát. (Folytatjuk) 2 A HÉT Egy büszke tartomány DÉL-TIROLI NAPLÓ Lacza Tihamér
