A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-11 / 7. szám
SZABADIDŐ Bernd Heckei: HIDEG ZUHANY Megvan a maga előnye annak, ha az embernek olyan foglalkozása van, hogy néha kénytelen üzleti útra menni. Kimondottan jól jött például, amikor Mackenroth, a főnököm Bad Hersfeldbe küldött, hogy látogassam meg ottani ügyfelünket. Hedvig, a feleségem ugyanis megint olyan hangulatban volt, hogy semmi sem volt ínyére, mindent fitymált, megmorgott. Hét éve vagyunk házasok, s az utóbbi hónapokban egyre elviselhetetlenebb. A fizetésem is kicsinyein, lakásunkat úgyszintén, és persze a berendezés, a bútorok ómódiak. — Végy példát Krügerről! — mondogatja. — Ő vitte valamire! Christian Krüger a kollégám volt és nagyon kényelmesen, jómódban élt. S ezt csakis azért, kimondottan csak azért tehette, mert gazdag nőt vett feleségül. De hát ezt Hedvig be nem látta volna! Hedvig tehát becsomagolt a kis útitáskámba, és elindultam Bad Hersfeldbe. Az üzlet a vártnál sokkal simábban ment, s amikor az üzlettárs ajánlatot tett, hogy maradjak még néhány napot, örömmel beleegyeztem. Egy rövidke szabadság mindig jól jön az embernek. Ahogy este a bárban megpillantottam az ifjú szépséget, biztos voltam benne, hogy kellemes lesz ez a kis kiruccanás. A bárpultnál a hölgy mellé telepedtem, s meghívtam egy pohár italra. A haja világos, kissé vörösbe hajló, amúgy pompás termetű és 25 év körüli lehetett. Majdnem a felével ifjabb mint én, de ez csak fokozta a varázst. Táncoltunk, mulattunk, flörtöltünk. Azt mondta, hogy Sigridnek hívják és titkárnő a fürdőben. S hogy a bárba véletlenül tévedt be, találkája volt a barátjával, aki nem jött meg. Jóval elmúlt már éjfél, ahogy hazakisértem. Úgy támolygott, hogy a hóna alá nyúlva kellett támogatnom. A ház kapujában, ahol lakott, az utcai lámpa alatt hagyta, hogy megcsókoljam. Aztán bámulatos fürgeséggel bontakozott ki ölelésemből, és tűnt el a ház bejáratában. Még néhányszor találkoztunk, s minden alkalommal sikerült neki a gyengéd ölelések és csókok után elsurrannia és faképnél hagynia, s én meg csak álltam ott bámulva bambán, lekókadva. Aztán elérkezett az indulásom napja. Ahogy kis útitáskámmal a kézben leértem a szálló halijába, Sigrid várt rám. Egy fiatalember volt vele. így szólt hozzám: — A húgom súlyos anyagi gondokkal küzd, Bcrgstroem úr — mondta dörzsölt, simulékony hangon. — Ezért szeretne felajánlani önnek vételre néhány családi felvételt. Azzal átadott egy rakás nagyformátumú fényképet. Mindegyiken Sigrid és én voltam látható, amint gyöngéden ölelgetjük egymást. Tulajdonképpen ártatlan fölvételek voltak ezek, férfikörökben nem keltenének különösebb feltűnést. És mégis egyértelműek voltak, főleg, ha Hedvig látná őket. — Arra is gondoltunk, hogy a képeket felkínáljuk a feleségének — folytatta a fiatalember. — Aztán mégis úgy döntöttünk, hogy előbb jobb lenne, ha önnek ajánlanánk fel. Ezer márkát kért a képekért és a negatívokért, Fogcsikorgatva töltöttem ki a csekket, amit mindjárt ki is fizettünk. Ahogy eltette a pénzt, átadta a fényképeket és a negatívokat tartalmazó bontokot. Én zsebre vágtam, és a történteken fölháborodva elindultam haza. Hedvig kedvesen fogadott. — Hiányoztál — mondta és megcsókolt. — Bután viselkedtem. Gyere, úgy látom forró fürdőre van szükséged. Igaza volt a kedves, gondos Hedvignek. Ahogy elfeküdtem a forró vízben, hogy lazítsak egy kicsit, szörnyű sikolyt hallottam a hálószobából. Aztán berontott a fürdőszobába, kezében a boríték meg a fényképek. Én hülye, elfelejtettem megsemmisíteni a képeket, s ő most, ahogy s tisztítóba késztítette az öltönyömet, megtalálta. — Ezek hát a te szolgálati utaid! — sikoltozott, és a képeket a vízbe szórta. — Tudhattam volna! Nincs mit tárgyalnunk! Hazamegyek a mamához! A többit majd közli veled az ügyvédem. Öt perc múlva becsapódott mögötte a lakásunk ajtaja. Jómagam meg csak ültem a kádban, és a képeket bámultam, amelyek lágyan ringatóztak, s a körvonalak lassacskán elvesztek, szétfolytak. Én pedig megengedtem a hideg zuhanyt... Vércse Miklós fordítása Festés és mázolás A mester a műhelybe küldte a segédjét, hogy hozzon el onnan egy bizonyos tárgyat. A segédnek sokáig kellett keresgélnie, és közben — a másik kép tanúsága szerint — alaposan "átrendezte" a műhelyt. De végül is meglelte azt, amit keresett. Mi volt ez a tárgy? A HÉT 21
