A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-01 / 1. szám
A Aiffwód 60 e/ztcndeje Valamikor a két háború között egyik honi irodalmi kritikusunk arról panaszkodott, hogy "vadászlapunk" van, de irodalmi lapunk nincs. Valóban, 1927-től jelent meg a LOVEC— VADÁSZ, majd 1935-től önállóan a VADÁSZLAP, amelyet kezdetben dr. Rajcsányi J. szerkesztett, majd idővel megbízható munkatársára, Jurán Vidorra bízta a lap szerkesztését, mígnem 1944-ben a magyar nyelvű vadászújságot betiltották. Nincs szándékomban az irodalmi és a vadász lap között párhuzamot vonni, egyik vagy másik létjogosultságát, fontosságát bizonygatni, csupán annyit szeretnék leszögezni, hogy mindkettő a magyar kultúrát és anyanyelvűnket szolgálta. A háború után Csehszlovákiában magyar vadászlap nem jelent meg, igaz más lapok is alig indulhattak, ám az Új Szó, a Szabad Földműves és a Hét hasábjain jelentek meg vadászati témájú írások, karcolatok és rövidebb elbeszélések is. Később, az ötvenes— hatvanas években a szlovákiai magyar vadászok olvashatták a Magyarországról behozott, a prágai Magyar Kultúrán át megrendelhető Nimródot, amely egy időben a Magyar Vadász cimen jelent meg, de a hetvenes években újra visszakapta történelmi nevét, és mind a mai napig NIMRÓD cím alatt jelenik meg. A lapot nagyon régen, 1913-ban alapították, abból a meggondolásból, hogy egy színvonalas, a néphez közel álló lapot adjanak ki, noha abban az időben még megjelent a VADÁSZLAP Egervári Egerváry Gyula kiadásában és szerkesztésében. Azt mondják, a Nimród igazi fénykorát akkor kezdte élni, amikor Kittenberger Kálmán vette kezébe a lap irányítását, és a kor legjobb vadászíróit vonta be a szerkesztésbe, és kért tőlük tanulmányt, karcolatot, elbeszélést. A lap őskorában Bársony István tartozott a legfoglalkoztatottabb írói közé, Fekete István állítása szerint a Nimród képes vadászújság 1917. novemberi számában emlékezett meg Kittenberger Kálmánról, és az egész újságot neki szentelte. Kerpely Béla így mutatta be az olvasóknak: "Ki ne hallotta volna hírét Kittenberger Kálmánnak, a legbátrabb magyar vadászok egyikének, aki élete java részét Afrikában töltötte, a minden nagyvad-vadászok álmát képező afrikai sztyeppéken. Az afrikai vadonok királyai, az oroszlán és tigris (?), a Nilus lomha ősállata, a víziló, a rettegett vadbivaly, a leopárdok és az afrikai dzsungel megszámlálhatatlan fenevadjának vadászata volt eleme a mi kedves Kittenberger barátunknak." Fekete István megjegyzése: "A Nimród képes vadászújság tehát megemlékezett a »legbátrabb magyar vadászok« egyikéről, bár szerettem volna hallani, hogy Kittenberger Kálmán mit mondott Kerpely Bélának az afrikai »tigris«-ről, amikor legközelebb találkoztak? Afrikában ugyanis nincs tigris." Kittenberger Kálmán a Nimród szerkesztését 1920 szeptemberében vette át. A lap szerkesztésében jelentős szerepe volt Katona Jánosnak, a nyugalmazott tanítóképző-igazgatónak, aki mellesleg Kittenberger testvérbátyja volt. A Nimród állandó munkatársai voltak Nádler Herbert, Maderspach Viktor, Széchenyi Zsigmond és természetesen Fekete István is. Kittenberger Kálmán a háború után is a Nimród élére állt, és szerkesztette egészen 1958-ig, haláláig. A Nimród későbbi korszakának legismertebb alkotói voltak Bertóti István, Szederjei Ákos, Studinka László, Bencze Lajos és sokan mások. Legismertebb illusztrátorai Csergezán Pál, Muray Róbert, Schell József, Tordai Gábor és az utóbbi években a legtöbbet foglalkoztatott Miklosovits László. Am az évek múltával, egy vadászlap elképzelhetetlen remek felvételek nélkül. Az első fotósai között voltak Homoki-Nagy István, ifj. Tildy Zoltán, Studinka László, Magyar Ferenc és mások. A lap munkatársa és szerkesztője volt Nagygyörgy Sándor fotóművész is, egészen tavaly szeptemberben Dr. Zoltán Attila főszerkesztő bekövetkezett haláláig. Kevesen tudják, hogy Bernáth Aurél osztályában szerzett festőművészt diplomát, és 1976-ban a fotómasinával cserélte fel az ecsetet. Mint fotóművész több nemzetközi elismerést, díjat is szerzett. A 80. évfordulóját ünneplő Nimród főszerkesztője dr. Zoltán Attila, aránylag kis létszámú gárdájával, de annál szélesebb körű (a világ minden tájáról verbuválódott) külső munkatársaival, színvonalas írásokkal tájékoztatja, szórakoztatja olvasóit. Az sem titok, hogy 1991 őszétől megjelenő állandó rovata, a Szlovákiai Vadászhíradó, a lehető legrugalmasabban tájékoztat a szlovákiai vadászeseményekről, főként a szlovákiai magyar vadászok életéből. Néhány cím: Kiből lehet vadász Szlovákiában...; Fegyvervásárlási mód Szlovákiában; Gál Sándor szlovákiai magyar író; A láperdők, ártéri erdők sorsa Szlovákiában; A vadászok szobrászának emlékére (Stróbl Alajos); Új vadászati törvény Szlovákiában; Szlovákia legszebb szarvasagancsa; Ordasok a felvidéken; Találkozásom a bölényekkel; Szlovákiai magyar vadász vallomása (Kimer Károly); Dubček és a vadászat; Szlovák vizsla; Dámvad Szlovákiában; A medvevadászat márciusban kezdődött; A muflon betelepítése és tenyésztése Szlovákiában; Kutyakiállítás Nyitrán; A klub tovább működik (a szlovákiai Magyarvizslatenyésztők Klubjának életéből); Dr. Gyimesi György egyetemet szervez. Dr. Zoltán Attila főszerkesztő elmondta, hogy a magyarországi olvasók is szívesen olvassák a Szlovákiából érkező híreket és írásokat, noha a Nimród olvasottsága az 1989 előtti évekhez viszonyítva, illetve 1990-től Szlovákiában tetemesen csökkent. Egyetlen remény az emberek anyagi körülményeinek javulása, vagy az, hogy le tudnak mondani havonta két doboz cigarettáról. Motesiky Árpád A HÉT 15
